A világ népességének több mint fele városokban él a Világgazdasági Fórum (WEF) adatai szerint, sokan közülük a 33 „megaváros” valamelyikében élnek – olyan városokban, ahol legalább 10 millióan élnek, azaz többen, mint Magyarországon összesen. A WEF tanulmánya szerint az urbanizáció veszélyeztetheti az életminőséget, erre talán a legjobb példa a koronavírus-járvány okozta pandémia volt. A Covid mindenütt drámai hatással volt a városokra: boltok, üzletek zártak be, ezzel együtt pedig átértékelődött a közterületek szerepe is. A tanulmány szerint csak a kormányok, a magánszektor és a lakosság közös erőfeszítései révén leszünk majd képesek olyan módon „újjáépíteni” a városainkat, hogy az azokban rejlő valódi lehetőségeket kiaknázzuk.

Vannak, akik évente egy egész hetet a dugóban ülnek

Az egyre népesebb városokban pedig egyre nagyobb problémát okoz, hogy a közlekedési infrastruktúra nem volt felkészülve ennyi lakosra.

Egy mobilitási tanulmány szerint tavaly Londonban átlagosan a járvány előtti időszakhoz képest 8 órával többet, 156 órát ültek a dugóban a sofőrök – a brit főváros ezzel az 50 ország 1000 városát rangsoroló lista élén végzett. A közlekedési dugókban töltött órákat pénzben is meghatározták: a londoniak esetében ez az „időveszteség” 1377 fontjukba (több mint fél millió forintba) került az átlagos sofőröknek.

Amellett, hogy bosszantó közlekedési dugókban araszolni – és mint kiderült, drága is –, értelemszerűen a környezetünknek sem teszünk jót vele, hiszen az autók okozta légszennyezettség olyan méreteket ölt, ami ellen lépéseket kell tenni. A fenntartható jövő érdekében az emberiségnek ezt nyilvánvalóan hatékonyabban kellene megugrania:

  • egyrészt olyan közlekedési eszközökkel, amely minimum kevésbé, de inkább egyáltalán nem szennyezi a környezetet 
  • másrészt logikusabb, „okosabb” városi infrastruktúrával, 
  • valamint szabályozással, szigorítással.

Magyarországi példa, hogy a Levegő Munkacsoport szerint a fővárosunkban és néhány vidéki nagyvárosban a közlekedés okozta ártalmak a legkárosabbak. Európai példák szerint a belső égésű (azon belül is elsősorban dízel) motorral szerelt járművek számának csökkentésével, a tömegközlekedés és a bicikliutak fejlesztésével hatékonyan javítható lehetne a helyzet. A füstszennyezés nem csak nagyvárosi probléma: a fa- és széntüzelés, vagy az avarégetés – többnyire ilyennel vidéken találkozhatunk – a legártalmasabb légszennyező tevékenységek közé tartoznak, de a dohányzás is ide sorolható. Az ország szegényebb régióiban pedig előfordul, hogy a műanyagot is elégetik – tűzifa híján marad a PET-palack, ami a faégetéshez képest akár ezerszer több mérgező anyagot is a levegőbe juttathat. 

Látható, hogy nekünk magánembereknek is nagy szerepünk van abban, hogy egy tiszta levegőjű városban éljünk. Váltsunk olyan alternatívákra, amelyek füstmentesek: belső égésű motorral szerelt autó helyett válasszunk hibrid vagy elektromos autót; még jobb, ha autó helyett biciklit vagy a rollert használunk, ha tehetjük; ne rendeljünk házhoz; és hagyjunk fel az olyan káros szokásosokkal, mint a dohányzás. Talán a városok légszennyezettsége kapcsán nem a dohányzás jut eszünkbe első körben, de ha belegondolunk, hogy Magyarországon több mint 2 millióan (világszinten 1,1 milliárdan) dohányoznak, akkor ez bizony nem kevés füstmennyiség. Ráadásul ez a füst közel 7 ezer vegyi anyagot tartalmaz, amely közül 93 bizonyítottan káros vagy potenciálisan káros az egészségre az FDA (Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala) vizsgálata alapján. De a cigaretta égése során keletkező füst nem csak a dohányzóra, hanem a körülötte lévőkre is káros. Ezért a legjobb, ha nem dohányzunk, így ne is kezdjük el. Ha már dohányzunk, mihamarabb szokjunk le róla. Aki a leszokás mellett dönt, azt támogatni kell, hiszen már az első naptól csökken a dohányzás okozta megbetegedések kockázata, és nem mellesleg a környezetünknek is jót teszünk, ha nem termelünk üvegház-hatású gázokat és csikket. Ha valamiért nem hagyunk fel a dohányzással, akkor tájékozódjunk az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. Léteznek ugyanis olyan égés nélkül működő füstmentes alternatívák, amelyek a hagyományos dohánytermékekhez képest lényegesen – akár 70-95 százalékkal – kevesebb károsanyagot bocsátanak ki. Ezen technológiáknak a célja nem a leszoktatás, hanem az ártalomcsökkentés azon felnőttek számára, akik tovább folytatják a dohányzást. Fontos azonban tudni, hogy ezek sem kockázatmentesek, mivel tartalmaznak többek között nikotint, amely több káros hatásáról ismert, például megemeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást, függőséget is okoz. Másrészt ezen alternatívák vonatkozásában a károsanyag kibocsátás csökkenése és az egészségkárosító hatás közötti összefüggés vizsgálatára még hosszútávú kutatások szükségesek. Ezért az a legjobb megoldás, ha semmilyen formában sem fogyasztunk dohány- vagy nikotintartalmú terméket.

A legértékesebb vagyontárgy

Egy város legértékesebb vagyontárgya maga a városi földterület: az IGC tanulmánya szerint a városi földterület használata és szerkezete döntő jelentőségű, az határozza meg az ott lakók munkához és szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetőségeit, valamint a városok produktív növekedését is behatárolja. Mivel azonban a városok egy része gyorsan terjeszkedik, fennáll annak a veszélye, hogy a földterületeket mindenféle koordináció vagy támogató infrastruktúra nélkül „kótyavetyélik” el, és így aktív területpolitika nélkül a termelő klaszterek sem tudnak kialakulni, az alapvető infrastruktúra és a szolgáltatások biztosítása pedig megfizethetetlenül költségessé válik. A történet vége pedig egy olyan, városfejlesztési koncepciónak nem nevezhető kényszermegoldás, amely nem hatékony, és élhetetlen környezetet teremt, ráadásul ezért nem is fenntartható.

Nem véletlen, hogy az „élhető városok” rangsorának élén általában ugyanazok a települések állnak – ahol eleve megóvták a meglévő környezetet, vagy legalábbis figyelembe vették azokat a városfejlesztési koncepciók kidolgozásánál. 2022-ben például újra Bécset választotta meg a legélhetőbb városnak az Economist Intelligence Unit. Az osztrák főváros egy év kihagyással tért vissza az élre – előtte három évig vezette a rangsort – megelőzve Koppenhágát. A lista élét egyébként nyugat-európai és kanadai városok dominálták.

A városi zöld területek hatással vannak az egészségre is

Az élhetőnek titulált városok között nem véletlenül nem találunk „betondzsungeleket”: a zöld területek ugyanis nélkülözhetetlenek ebből a szempontból. Érdekesség, de egyébként az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint nincs is általánosan elfogadott definíció a városi zöldfelületre – főként annak egészségre és jólétre gyakorolt hatásaira. Ugyanakkor egy 2016-os tanulmányukban számos bizonyítékot is hoznak arra vonatkozóan, hogy miért jobb olyan városban élni, ahol több a zöld terület. Egész pontosan az olyan zöld terület, amelyet tisztán is tartanak a városlakók: az eldobált szemét önmagában sem szép látvány, de például a mikroműanyagokkal – amelyek ma már tényleg a világ minden szegletében megtalálhatóak – alaposan szennyezi a környezetet is, de például egyetlen elhajított cigarettacsikk is képes beszennyezni akár 1000 liter vizet, a lebomlása pedig hosszú évekig tart, és ez még egy ok arra, hogy ne dohányozzunk. 

Ugyanakkor azt a WHO is leszögezi, hogy önmagában a zöld sem jelent automatikusan megoldást mindenre: „a zöldterületekkel és az egészséggel kapcsolatos tanulmányok a mentális egészségre és a stressz csökkentésére vonatkozó előnyökre vonatkozóan erősebb bizonyítékokat mutattak ki, mint az egészséghez vezető egyéb lehetséges utak esetében”.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.