Miközben az idei Élelmezési világnap véres háborúk árnyékában emlékezetet minket a fenntartható vízgazdálkodásra, kíváncsiak voltunk, hogy ténylegesen mekkora a hatása a kezdeményezésének. 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) öt évvel ezelőtt arra a megállapításra jutott, hogy képesek vagyunk felszámolni az éhezést 2030-ig, és még egy nagyon trendi #ZeroHunger szlogent is kreáltak az elképzeléseikhez. 

A koronavírus-járvány előtti világ működése egészen más irányba tartott, és bár a kilátások akkor sem voltak fényesek, ehhez képest jelenleg nem úgy tűnik, hogy bármi is megvalósult volna a nagy ívű tervekből. 

A FAO-anyag szerint 2017-ben több mint 820 millió ember volt krónikusan alultáplált, 17 millióval többen az előző évhez képest. Ezen emberek több mint fele konfliktusok által sújtott országokban élt. Világszerte mintegy 151 millió öt év alatti gyermek maradt vissza a fejlődésben a nem megfelelő táplálkozás miatt. Ugyanakkor 1,9 milliárd ember volt túlsúlyos, jelentős egészségügyi kockázatnak kitéve magát.

Becsléseik szerint az alultápláltság a világgazdaságnak évi 3,5 billió dollár kárt okozott.

A világ éhezőinek mintegy 70 százaléka volt nő.

Ezzel szemben öt éve a világszerte előállított élelmiszer harmada veszett kárba. A fejlett országok lakói mintegy 680 milliárd dollár értékű élelmiszert pazaroltak el, míg a fejlődők 310 milliárdot, ami összesítve megközelítette az 1 billió dollárt.

Azt gondolhatnánk, hogy ez a riasztás, valamint a pandémia okozta leállás némiképp átformálta az élelmiszeripar működését. Ha ebben reménykedtünk, csalódnunk kell. 

Több mint egy mázsa élelmiszert dobnak ki a magyarok is

Az Európai Tanács idén már arra figyelmeztetett, hogy az EU-ban évente közel 59 millió tonna élelmiszer válik hulladékká. Ez személyenként 131 kilogramm hulladéknak felel meg évente. 

Pedig a tanács 2016-ban még politikai kötelezettséget is vállalt többek között a következő kezdeményezések támogatására:

  • az élelmiszer-pazarlás nyomon követésének javítása;
  • a társadalmi tudatosság növelése;
  • a „minőségét megőrzi” és a „fogyasztható” dátumjelölések megértésének és alkalmazásának javítása (a fogyasztók körében is);
  • a nem értékesített élelmiszeripari termékek jótékony célú adományozásának megkönnyítése.

Majd az európai zöld megállapodás 2019 decemberi elindításával az EU megerősítette azon kötelezettségvállalását, miszerint az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban 2030-ig a felére csökkenti a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten jelentkező egy főre jutó élelmiszer-pazarlását.

Ennek folyományaként 2020-ban a bizottság a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia részeként számos szakpolitikát és eszközt határozott meg az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás csökkentése érdekében.

Ez olyan jó sikerült, hogy 2023 júliusában az Európai Bizottság máris új javaslatot terjesztett elő a hulladékokról szóló uniós keretirányelv felülvizsgálatára vonatkozóan, amelyben új célokat állapítanak meg az élelmiszer-pazarlás csökkentésére vonatkozóan 2030-ra. A javaslatot a tanács jelenleg is tárgyalja.

A dokumentumban többek között leszögezik, hogy világszerte az összes megtermelt élelmiszer 14 százaléka vész el, vagy vész kárba a betakarítástól a szállításig, a tárolásig és a feldolgozásig, ami mintegy 400 milliárd amerikai dollárt tesz ki. Közel 931 millió tonna élelmiszert pocsékoltunk el 2019-ben (a teljes globális élelmiszertermelés 17 százaléka). A 2021-es adatok szerint a pazarlás

  • 61 százaléka a háztartásokban;
  • 26 százaléka az élelmiszer-szolgáltatásokban;
  • és 13 százaléka a kiskereskedelemben valósult meg.

Óriási összegek vannak a szemetesünkben

Az Európai Bizottság kitért a gazdasági következményekre is,

az egy év alatt megtermelt 58,5 millió tonna élelmiszerhulladék becsült piaci értéke 132 milliárd euróra rúgott.

Ezek a költségek magukban foglalják az élelmiszeripari vállalkozások által elpocsékolt erőforrásokat, valamint az élelmiszeripari vállalkozók és a háztartások felesleges kiadásait is.

Ezen kívül az élelmiszer-hulladék begyűjtése és kezelése a becslések szerint további 9,3 milliárd eurót tesz ki.

Az Európia Bizottság azt is megállapítja, hogy az élelmiszer-pazarlásnak jelentős társadalmi következményei vannak. Felesleges kiadásokhoz, illetve a források nem megfelelő felhasználásához vezet. Az uniós háztartások átlagosan a kiadásaik 19 százalékát költik az élelmiszerekre, amit már azzal is lehetne csökkenteni, hogy a felesleget szétosztják a rászorulók között. 

Még Magyarországon is kilencezer tonna menne a kukába

“Az élelmiszerpazarlás és vízhiány sajnos kéz a kézben járó jelenségek, amik világszerte tovább fokozhatják a nélkülözők nehézségeit. Amikor kidobunk egy ételt, akkor az előállításához felhasznált vizet is elvesztegetjük és a gazdák munkája is értelmét veszti. A Magyar Élelmiszerbank azért dolgozik, hogy felkutassa a gyártók, a kereskedők és a vendéglátóhelyek feleslegessé vált készleteit, például a lejáratközeli vagy csomagolási hibás termékeket. Évente kilencmilllió kiló élelmiszert mentünk meg a megsemmisítéstől“ – közölte az idei világnap alkalmából Cseh Balázs, az Élelmiszerbank elnöke.

Döbbenetes ugyan, ám miközben Európában az élelmiszerek elérhetősége biztosított, az élelmiszer árának megfizethetősége egyre több uniós polgár számára jelent gondot. A bizottság szerint 32,6 millió európai ember nem engedheti meg magának, hogy minden második nap húst, halat, csirkét vagy vegetáriánus ételt fogyasszon.