Ma Magyarországon 4 millió háztartást tartanak nyilván, és ebből körülbelül 800 ezer háztartás energiaszegény, vagyis az otthonok 20 százalékát, legalább másfél millió embert érint az energiaszegénység.
Azok aránya, akik nem tudják megfelelően felfűteni az otthonukat 15 százalék felett van, ami Európában a hatodik legmagasabb aránynak számít. Emellett a magyar háztartások 20-25 százaléka halmozott fel jelentős közüzemi tartozást, ami a legnagyobb mértékű Európában.
Az energiaszegénység legfontosabb jellemzői közé tartoznak a nem megfelelő fűtési rendszerek és fűtőberendezések, a rossz vagy nem létező szigetelés, illetve a fűtésre alkalmatlan anyagok elégetése. Minél alacsonyabb a jövedelme egy háztartásnak, annál nagyobb eséllyel él rossz minőségű lakásban és energiaszegénységben.
Ráadásul egy rossz minőségű lakás hosszabb távon a háztartásban élők egészségi állapotát, iskolai és munkahelyi teljesítményét is negatívan befolyásolja.
Magyarországon egy átlagos családi ház fajlagos energiafelhasználása kétszer annyi, mint egy osztrák családi ház szükséglete. Az ország teljes energiafogyasztásának 40 százalékát a lakossági energiafogyasztás teszi ki, ami jól mutatja az energiapazarló családi házak nagy számát.
Egy szigetelés nélküli családi házban az energia 35 százaléka a falakon, 25 százaléka az ablakokon, 15 százaléka a padlón keresztül, 25 százaléka pedig a tetőn át távozik.
A magyar épületállomány 60 százalékát kitevő családi és sorházak 81 százaléka 1990 előtt épült, 63 százalékuk pedig nincs szigetelve. A hazai lakásállomány 70-80 százaléka szorul energetikai felújításra.
Európában sem sokkal jobb azonban a helyzet: a lakóépületek fele 1970 előtt épült, ezek energiahatékonysága jellemzően alacsonyabb. Az EU tagállamaiban 52 millió ember nem tudja felfűteni megfelelő módon a lakását, 87 millió ember pedig rossz minőségű lakásban lakik. 162 millió ember él olyan lakásban, amelynek nagyon magas a rezsiköltsége, 41 millió ember tartozik folyamatosan az energiaszolgáltatóknak.