Helena Jeppesen-Spuhler, a nők felszentelésének szószólója lehetőséget kapott arra, hogy csatlakozzon egy fontos vatikáni találkozóhoz: eleinte szkeptikus volt, hogy egy 2000 éve férfiak által uralt intézmény kész-e meghallgatni a hozzá hasonló nőket is, de hatalmas meglepetés érte.

A világ minden tájáról érkező mintegy 300 püspök találkozóján első alkalommal vettek részt apácák és 70 világi, köztük nők is, akiknek szavazati joguk is van.

A találkozót Ferenc pápa hívta össze, hogy megvitassák a római katolikus egyház jövőjét, és egyéb kényes témákat, mint a házas papokat, a meleg párok megáldását, az elváltak és újraházasodottak szentségét, valamint a nők szerepét.

A bizalmas találkozó október 29-i végéhez közeledve Jeppesen-Spuhler asszony elmondta, hogy kellemesen meglepődött:

Néhány pap, püspök és bíboros nyíltan kiállt a nők mellett, sőt, voltak, akik még a nők diakónussá szentelését is támogatták.

A diakónusok felszentelt lelkészek, akik prédikálhatnak, esküvőt, temetést és keresztelést végezhetnek, de misét csak papok celebrálhatnak.

Egy ilyen jelentős döntés végső soron Ferenc pápán múlik, de a kritikusok szerint a nők diakónussá tétele csúszós lejtő a női papság felé, ami sérti a 2000 éves egyházi tanítást és aláássa az egyház tekintélyét, ezzel pedig a keresztény nők egy része is egyetért.

A nők szentségek általi felszentelése diakónussá, presbiterré, pappá és püspökké nem lehetséges

– mondta Gerhard Müller bíboros egy interjúban a szinódus előestéjén. Hozzátette, hogy egyetlen pápa sem dönthet másként anélkül, hogy aláásná a tanítás tekintélyét.

Jeppesen-Spuhler asszony, aki egy svájci katolikus segélyszervezet munkatársa, azt mondta, hogy a zsinati viták azt tükrözik, hogy egyre inkább támogatják azt az elképzelést, hogy a nőknek nagyobb és jobban elismert szerepet kellene játszaniuk a helyi egyházak életében.

A nők már most is dolgoznak az egyház kórházaiban, iskoláiban és karitatív szervezetekben, és sok országban betöltik a lelkészi hézagokat: plébániákat vezetnek és lelkipásztori feladatokat látnak el, ahol paphiány van, mégis, végső soron a férfi hierarchiának vannak alárendelve.

A katolikusok megkérdezése során világszerte merült fel sürgető kérdésként a nők szerepe:

A felmérés válaszadói prioritásként említették a nők részvételének és elismerésének kérdéseit, és azt mondták, hogy a nők nagyobb mértékű jelenlétének vágya a felelősségteljes és vezetői pozíciókban döntő fontosságú elemként jelent meg.

Hogy a zsinati teremben folytatott tanácskozásokból valóban kemény változtatási javaslatok születnek-e, még nem tudni. Mindenesetre Ferenc pápa a 10 éves pápasága alatt megnyitott néhány ajtót a nők előtt:

2020-ban pápai levelet adott ki, amely szerint a nőknek több hivatalos szerepet kellene kapniuk az egyházban, 2021-ben pedig megváltoztatta a törvényeket, hogy hivatalosan is megengedje a nőknek, hogy a misén felolvassanak a Bibliából, ministráljanak és osztozzanak az áldozásban. Emellett nőket helyezett el különböző vatikáni hivatalokban, és a női csoportok által üdvözölt lépéssel a francia Nathalie Becquart nővért nevezte ki a zsinat egyik legfőbb tisztségviselőjének.

Egyes kritikusok azonban a nők kinevezését és részvételét a zsinaton kirakatrendezvénynek minősítették:

A nők egy kis csoportjának felvétele, amelyet sokat hangoztattak, csupán rávilágít a nemek közötti egyenlőtlenségre az egyház szívében. Az egyenlőség jog, nem pedig szívesség. A zsinati zsinaton részt vevő nők szívességből vannak ott, nem jogból

– mondta Mary McAleese, Írország korábbi elnöke a múlt héten a progresszív katolikusok római találkozóján.

Catherine Clifford teológus szintén részt vett a szinóduson: azt mondta, hogy a csarnokban időnként kihívást jelentett néhány püspökre ráerőltetni, hogy sürgős szükség van a nők vezetésbe, szolgálatokba és döntéshozatali instanciákba való bevonásával kapcsolatos lényeges változásokra.

Bár meglepő nyitottság mutatkozik ezeknek a kérdéseknek a megfontolására. a tehetetlenség súlyát is le kell győzni

– írta egy e-mailben.