Az éves fizetett szabadság a munka világában alapvető jog, amelyet minden munkavállaló igénybe vehet, jár a pihenésre, feltöltődésre biztosított idő. A szabadság kiadása mindig a munkáltató felelőssége és kötelezettsége, ennek ütemezése során számos jogszabályi előírást kell figyelembe vennie.

A munka törvénykönyve szerint az alapszabadság húsz munkanap. 

  • Ezen felül különböző élethelyzetek alapján további pótszabadságok is járhatnak, például életkor szerint,
  • gyerekek után,
  • vagy speciális munkakörülmények esetén;
  • szabadság mértékének számításakor figyelembe kell venni az adott munkavállaló által az év során ledolgozott időt is,
  • beleértve az esetleges év közbeni munkaviszony kezdetét vagy megszűnését.

A törvény értelmében a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni, azaz az egy naptári évre illeti meg a munkavállalót.

Ha egy munkavállalónak elfogy az éves fizetett szabadsága, de további távollétre van szüksége, több alternatív megoldás is szóba jöhet

- írja összeállításában az Adó Online.

  • A munkavállaló mentesülhet a munkavégzés alól, például különös méltánylást érdemlő személyi ok miatt: ha például a munkavállaló amiatt menne szabadságra, mert gyereke elsős évnyitó ünnepségén kell részt vennie, esetleg az otthonában csőtörés történt és várnia kell a szerelőket.
  • A fizetés nélküli szabadság az egyik leggyakrabban alkalmazott megoldás fizetett szabadság hiányában. Ezt a munkavállalónak kell kérnie, és a munkáltatóval való megállapodás alapján vehető igénybe.
  • A távmunka lehetővé teszi a munkavállalónak, hogy otthonról vagy egyéb helyszínről végezze munkáját. A távmunka rugalmasabbá teszi a munkavégzést, ami különösen hasznos lehet, ha a munkavállaló egyébként tudna dolgozni, azonban családi vagy egészségügyi okok miatt otthon kell maradnia. Otthoni munkavégzés a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében, átmenetileg és eseti jelleggel engedélyezhető, illetve rendelhető el a munkavállaló számára.
  • A munkaidőkeret lehetővé teszi, hogy a munkáltató rugalmasan ossza be a munkaidőt egy meghatározott időszakon belül, például hetekre vagy hónapokra. Ha a munkavállalónak elfogyott a szabadsága, de szüksége van szabadnapra, a munkáltató segítheti azzal, hogy a munkaidőkereten belül módosítja a munkavállaló munkaidő-beosztását, aki így a kiesett munkaidőt később pótolhatja.
  • Amennyiben a munkáltató nem tud megfelelő munkát biztosítani, végső megoldásként állásidőt köteles fizetni, amely juttatás biztosítja, hogy a munkavállaló ne szenvedjen anyagi hátrányt amiatt, hogy a munkáltató nem tudja foglalkoztatni. Ez idő alatt a munkavállalónak meg kell fizetni az alapbérét, függetlenül attól, hogy munkát végzett-e vagy sem. Az állásidő védi a munkavállalót, biztosítva, hogy a munkavállaló ne szenvedjen anyagi hátrányt. A munkavállalót állásidő helyett kérése nélkül fizetés nélküli szabadságra küldeni nem jogszerű, hiszen a munkavállaló ebben az esetben elesne az őt megillető díjazástól.

A munkáltató köteles a munkavállalót legalább 15 nappal előre értesíteni, ha ki akarja adni a szabadságot, ettől a szabálytól csak a munkavállaló beleegyezésével lehet eltérni. Ugyanez igaz a munkavállalóra, ha meghatározott időpontban szeretne szabadságot kivenni, arról neki is 15 nappal megelőzően szólnia kell.