Már egy éve a figyelem a Hamasz gázai alagútjaira irányul. Mennyire jelent újat ez a modern háborúkban?
Kemény János: A földfelszín alatti hadviselés egyáltalán nem újdonság, de a Hamász tevékenysége miatt most jelentős figyelem irányul erre a területre. A modern városi hadviselésnek mindig sajátja volt, mivel a városi csatornarendszerek (ahol kellően jól vannak megépítve) menedéket, illetve védett közlekedési, utánpótlási vonalakat biztosítanak. De nem városi környezetben is számos modern történelmi példa van az alagutak alkalmazására. Az első világháborúban a harcoló felek alagutakat ástak az ellenséges vonalak alá, nagymennyiségű robbanószert halmoztak fel és felrobbantották azokat. Ezeknek az akcióknak az eredményeként olykor tavak jöttek létre a robbanások által létrehozott kráterekben. A vietnámi háborúból Cu Chi alagútrendszere vált ismertté, amit utánpótlásra, sebesültellátásra használtak és természetesen az amerikai erők tűzereje előli menedékként alkalmaztak a vietnámiak. 1979-ben a mekkai nagymecsetet elfoglaló radikálisok pedig a nagymecset alatt található építményrendszert használták fel védekezésükben a szaúdi biztonsági erők ellen. A barlangrendszerek, amiket nevezhetünk a téma kedvéért természetes alagutaknak, pedig a 2001-es afgán háborúban játszottak szerepet, Tora Bora barlangrendszerének megemlítése akkoriban egy mindennapos dolog volt az amerikai médiában.
Mi ezeknek az alagutaknak a jelentősége? Miért nehéz a felszámolásuk?
K.J.: Az alagutak gyakorlatilag védett közlekedést, menedéket, a határon pedig utánpótlás lehetőséget biztosítanak a fegyverzetében és szervezetében gyengébb harcoló félnek. Az alagutak felderítése és megsemmisítése egy rendkívül nehéz feladat. Talajfelszínről lehet ún. földradart (angolul ground penetrating radar) használni, de minél mélyebben van egy alagút, annál nehezebb ezzel a módszerrel felderíteni.
A felderítéshez és megsemmisítéshez mindenképpen meg kell találni a bejáratot, és ha ez megvan, akkor a rendkívül veszélyes feladat következik: a felderítés. Amikor alagutakról beszélünk a gázai események kapcsán, akkor sokszor nem egy A-ból B-be vivő egyszerű alagútra kell gondolni, hanem sokszor komplex rendszerekre tárolóhelyiségekkel, lakórészekkel és egyéb speciális rendeltetéssel. Az ilyen esetekben a bejárat megsemmisítése nem jó opció, mivel számos egyéb kijárat is lehet, és azt is figyelembe kell venni, hogy az izraeli túszok fogva tartása is izraeli források szerint ilyen helyeken történik. A feltérképezésük nélkül történő megsemmisítési kísérlet elméletben a túszok egy részének halálát is okozhatja, illetve a felszíni struktúrákban is komoly károkat okozhat és nem garantált, és az összetett jelleg miatt, hogy katonailag használhatatlanná válik egy ilyen rendszer. Az ilyen alagutak feltérképezése rendkívül kockázatos, mivel ellenséges fegyveresek, illetve robbanó csapdák is telepítve lehetnek. Az ellenséges fegyveresek ismerik a saját alagútrendszerüket, így tudják, hogy hol lehet érdemes megtámadni a felderítésre érkező katonákat. A rossz látási viszonyok, sokszor klausztrofób körülmények az alagutakban történő fegyveres harchoz rendkívül nehéz körülményeket produkálnak.
Mikor szabadulhatnak ki végre a túszok, hányan lehetnek, maradhattak még életben közülük?
K.J.: A Hamász tanulva a korábbi túszmentő akciókból, a jelek szerint elszórtan, 2-3 fős csoportokban tartja fogva a még életben lévő izraeli túszokat. A kiszabadult túszok médiában ismertté vált beszámolói alapján egy jó részük a gázai alagutakban lehetnek fogva tartva és egyéb intézkedéseket is tettek, hogy megnehezítsék mentőakciók tervezését. A Hamász az alagútrendszerének a védelmére is használja a túszokat így, mivel azok elleni támadások túszok halálát is okozhatják (a Hamász egyébként médianyilatkozataiban időközönként tesz közzé ilyen híreket).
Emiatt a még fogságban lévő túszok mindegyikének katonai úton való kiszabadításának rendkívül alacsony az esélye.
A nemrég kiszabadított túszok fizikai állapota azt sugallja, hogy a Hamász életben tartja őket, mivel az esetleges megállapodásban így remélnek nagyobb engedményeket kapni az izraeli vezetéstől.
Az életben maradtak pontos számokkal kapcsolatban vannak viták, mivel nincs megbízható hivatalosan megerősített információ (és ez az információ csak a Hamász képviselőitől származhatna, mivel ők tartják őket fogva). Médiabeszámolók 100 körüli számról beszélnek, akiknek egy része már valószínűleg nincs életben. Médiabeszámolók szerint eddig összesen nyolc túszt sikerült katonai úton kimenteni.
A konfliktus elején a Hamász humanitárius okokra hivatkozva, és valószínű a külvilág felé tett gesztusként, elengedett néhány túszt. A kiszabadult túszok legnagyobb része az ideiglenes tűzszüneti megállapodás részeként nyerte el szabadságát, összesen 105-en és erre alapozva követelik a még fogvatartott túszok rokonai az újabb megállapodást a rokonaik kiszabadítása érdekében. Több mint 30 főt pedig csak holtan tudtak az izraeli erők kihozni Gázából. És felsorolásból azt a szomorú esetet sem szabad kihagyni, amikor izraeli baráti tűzben három túsz életét vesztette, miután el tudtak menekülni fogvatartóiktól.
Mikor lesz az izraeli katonai akciónak vége?
K.J.: Ez egy nehéz kérdés, mivel a célok, amiket Netanjahu miniszterelnök megfogalmazott csak katonai eszközökre alapozva nehezen valósíthatóak meg. a Hamász legyőzése akkor működhet, ha a fegyveres szakaszt követő időszakban a Gázát igazgató és újjáépítő politikai hatalom tudatosan és következetesen kizárja a Hamász támogatóit a politikai szerepvállalásból, ezzel politikailag ellehetetlenítve a csoportot. Külföldi partnerek nem mutatkoznak fogékonynak a Gázában történő szerepvállalásra, ahogyan a Palesztin Felszabadítási Szervezet és az ENSZ irányában is komoly kételyeket támaszt. A túszok szabadságának biztosítása pedig nem kivitelezhető (ha az lenne, már megtörtént volna a közel egy éve tartó konfliktus alatt). A túszok biztonságos szabadon bocsátása egy megállapodás keretében lenne a leghatékonyabb, de ehhez a Hamász irányába tett engedményekre lenne szükség, ami az izraeli vezetés számára elfogadhatatlan. A Hamász katonailag nem omlott össze, és nem jelezhető előre nyílt forrásból, hogy meddig tud kitartani. És ilyen körülmények között a jelen helyzet folytatódása várható, amíg valamilyen jelentős politikai-katonai változás be nem következik és valamelyik fél látványos engedményekre nem kényszerül.