Az utóbbi évek gazdasági kihívásai, a geopolitikai feszültségek és az európai uniós gazdasági környezet folyamatos változásai miatt a magyar kormány egyre hangsúlyosabban kommunikálja a gazdasági semlegesség stratégiáját.

Ez elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország igyekszik megőrizni a mozgásterét a nemzetközi gazdasági erőtérben. A kormány célja, hogy ne köteleződjön el egyetlen nagyhatalmi blokk vagy gazdasági érdekcsoport mellett sem, hanem a nyugati és keleti partnerekkel egyaránt kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoljon. 

Kapcsolódó

Ez a törekvés különösen fontos lehet egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió és az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal élnek Oroszországgal és Kínával szemben, miközben Magyarország mindkét országgal aktív kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn.

A stratégia támogatói szerint ez a megközelítés hosszú távon növelheti az ország gazdasági stabilitását, hiszen csökkentheti a külső válságokkal szembeni sérülékenységet, valamint diverzifikálhatja a befektetői és kereskedelmi kapcsolatokat.

A kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez a stratégia kockázatokkal is járhat, hiszen a nyugati szövetségesek egyre inkább elvárják a blokkhoz tartozóktól, hogy világos álláspontot képviseljenek ezekben a kérdésekben. Ennek megfelelően még kérdéses, hogy Magyarország mennyire képes hosszú távon fenntartani ezt az egyensúlyt, és milyen hatása lesz ennek a hazai gazdaság jövőjére nézve.

Így profitálhat Magyarország a gazdasági semlegességből

Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője az Economx megkeresésére arról beszélt, hogy a gazdasági semlegesség politikája annyiban nem jelent változást a korábbi gazdaságpolitikai törekvésekhez képest, hogy bizonyos elemeiben hasonlít a keleti nyitás politikájára, a keleten rejlő lehetőségek kiaknázására, ugyanakkor a kormányzati bejelentések alapján annál mélyebb és több területet érintő gazdaságpolitikai törekvés.

Az elemző szerint a meghirdetett gazdasági semlegesség politikája öt pilléren nyugszik: a finanszírozási, a beruházási, a piaci, a technológiai és az energiasemlegességen.

A lényege összefoglalva, hogy a két „oldal” közötti egyensúlyt megteremtve kell megtalálni a magyar gazdaság számára legkedvezőbb lehetőségeket, oda kell értékesíteni, onnan kell forrást bevonni, ahonnan a legkedvezőbb feltételek mellett ez megvalósítható. Ezáltal mérsékelhetővé válik a függőség és erősíthető az ellenállóképesség.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a gazdasági szuverenitást az uniós tagsággal járó kötelezettségekkel Molnár Dániel úgy válaszolt, hogy az uniós tagsággal Magyarország a szuverenitásának egy részéről lemondott, amelyért cserébe felzárkózási forráshoz jutott, illetve hozzáféréshez a közös piachoz.

Ugyanakkor az ország nem mondott le a teljes függetlenségéről, illetve a gazdasági érdekeinek az érvényesítéséről, csak azt vállalta, hogy azokat az EU intézményrendszerén belülről igyekszik megvalósítani. Ebből a szempontból egyáltalán nincs ellentmondás az uniós tagság és a gazdasági szuverenitási törekvések között, az uniós jogszabályok betartása mellett erre teljes mértékben van lehetőség

– magyarázta.

Az elemző szerint a vita sokkal inkább abban az aspektusban jelenik meg, hogy mi az előbbre való, az uniós vagy a tagállami érdek, amennyiben azok nem egyeznek meg, itt a kormányzat álláspontja egyértelmű.

Az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktus hatásáról Molnár Dániel úgy fogalmazott, hogy a közelmúlt feszültségei sokkal inkább gazdasági vetületet vesznek fel, míg korábban a politikai irány is erősebb volt. Változást jelent például, hogy Donald Trump deklaráltan nem támogatja Tajvan függetlenségét.

„Ami itt a feszültséget okozza, az az Egyesült Államok részéről egyrészt a jelentős külkereskedelmi hiány a Kínával való kereskedelemben, míg Kína részéről a törekvés, hogy nagyobb befolyása legyen a globális folyamatokra, az Egyesült Államok vezette globális rendszer átalakítása. Trump eddigi nyilatkozatai, illetve politikája ugyanakkor arra utalnak, hogy ő az Egyesült Államok számára előnyös megállapodásokat akar kötni, és ebben a tekintetben Kína sem zárkózik el. Van tehát rá esély, hogy a kezdeti, feszültebb időszakot követően inkább az együttműködés, a versengés irányába mozdul majd el a világ két legnagyobb gazdaságának kapcsolata” – mondta.

Forrás: IMF World Economic Outlook (2024 április)
Forrás: IMF World Economic Outlook (2024 április)
Grafika: Economx

Az elemző szerint ebben az esetben Magyarország hatványozottan is profitálhat abból, hogy mindkét gazdasággal szoros kapcsolatokat tart fenn.

A kínai kapcsolatok leépülése abban az esetben következhet be, ha az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség fokozódik, megszűnik a megállapodásra való törekvés, mivel ekkor hazánk transzatlanti irányultsága kerülhet előtérbe.

A Makronóm Intézet elemzője szerint az EU számára egyértelműen látható, hogy a Kínával szemben jelenleg alkalmazott törekvések nem vezetnek eredményre, a távol-keleti ország a legmodernebb technológiák többségében világszinten is vezető hatalom, a kínai gyártókapacitások, ritkaföldfémek hiányában a zöld átállás sem valósulhat meg. Az elzárkózás itt tovább erodálná az uniós versenyképességet, miközben más piacokról is felgyorsítaná a kiszorulást.

Magyarország a Kína–EU gazdasági viszony további romlása esetén is erősítheti kapcsolatait a feltörekvő országokkal, azonban teljes mértékben nem tudja ellensúlyozni az EU gazdasági gyengélkedésének a hatását, a gazdasági felzárkózáshoz szükség van arra, hogy a tradicionális nyugati piacaink is fejlődjenek, a földrajzi közelség, illetve a meglévő kapcsolatok okán ez megkerülhetetlen az elemző szerint.