A klímaváltozás már több évtizede érzékelhetően hatással van az életünkre – a szélsőséges időjárási események, például az aszályok, árvizek, hőhullámok és viharok gyakorisága és intenzitása aggasztó mértékben növekszik, sőt a változás üteme is gyorsulni látszik. Az emberiség a légkör összetételének változtatásával és a földfelszín átalakításával hatalmas léptékű természeti folyamatokat szabadított el, mint például a globális hőmérséklet emelkedése, a jégtakarók olvadása és a tengerszint emelkedése, amelyek következményei szinte beláthatatlanok a civilizációnk fennmaradása szempontjából.  A fősodorbeli globális gazdaságpolitika hitvallása szerint a fenntartható fejlődés biztosítása az úgynevezett zöld átállással lehetséges, ami mindjárt két legyet is üt egy csapásra:

amellett, hogy zöldebbé és fenntarthatóvá varázsolja környezetünket, még hosszú távon gazdasági előnyöket is hozhat.

Kapcsolódó

Az átállás lehetőséget ad új iparágak, munkahelyek és innovatív technológiák fejlődésére, amelyek hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez, miközben csökkentik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat.

A zöld átállás csak illúzió

Ez a két légy azonban nem hagyja magát leütni: a zöld átállás tudományosan hangzó varázsszava, a dekarbonizáció (azaz a szén-dioxid és a metán kibocsátásának csökkentése) a rideg valóságban még a globális éghajlatváltozást sem állítja meg, lévén az sokkal komplexebb, részben már tőlünk független, hatalmas léptékű természeti folyamatok következménye.

„A zöld átállás globális léptékű megvalósítása, és úgy általában a globális gazdaság volumenének további növelése előtt pedig szinte megkerülhetetlen akadályok tornyosulnak, amelyekről a politika nem szívesen beszél” – mondta az Economxnek Gelencsér András. A levegőkémikus szerint rendkívül

fontos lenne az asztalra tenni többek között a kritikus nyersanyagok véges készleteinek, kitermelésük egyre növekvő erőforrásigényének és geopolitikai kockázatainak szempontjait is.

Ráadásul a gazdasági növekedés jegyében természeti környezetünk pusztítása továbbra is gigantikus léptékben folyik, miközben fontos lenne végre megértenünk, hogy természet nélkül az emberiségnek nincs jövője. 

we
Nem a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése oldja meg majd a problémáinkat

A Pannon Egyetem környezettudományi Intézetének egyetemi tanára úgy fogalmazott:

a globális gazdasági-politikai elit megkérdőjelezhetetlen evidenciának, majdhogynem természeti törvénynek tekinti a fogyasztói társadalom folyamatos bővülését, a GDP kényszeres növekedését, miközben a valóságban ezek nem férnek össze sem a zöld átállással, sem a fenntarthatósággal, de még a józan ész alapvetéseivel sem (véges rendszerben végtelen növekedés…).

A természetnek magától értetődően lesz erre a problémára megoldása, de az nagyon fog fájni az egész emberiségnek, ezért ezt az esetet jó lenne bölcs belátással elkerülni, vagy legalábbis legsúlyosabb következményeit mérsékelni. Ha úgy tetszik, a globális éghajlatváltozás a Föld láza, figyelmeztető lövés a bolygó részéről, aminek hatására jó lenne visszafordulnunk a szakadék széléről. 

Egyetlen ország sem tud kiszállni a világgazdaságból

Gelencsér András szerint a fenntarthatóság szempontjából nehéz hazánkat önállóan vizsgálni, hiszen a folyamatok globálisak, elegendő erőforrás híján nincsen önálló mozgásterünk, nem tudunk a világgazdaságból kiszállni.

Az éghajlatváltozás is globális, nem lehet a határon kerítéssel megállítani, tehát minden szempontból részei vagyunk egy globális rendszernek. 

A nemzetállami megoldások lehetősége napjainkra amúgy is végtelenül beszűkült – mondja –, hiszen a modern civilizáció működtetéséhez szükséges kritikus erőforrások a Földön ma már csak kevés helyen, földrajzilag szétszórtan állnak rendelkezésre. A zöld átállás globális léptékben – ami pedig a bolygó szempontjából egyedül számít – rendíthetetlenül menetel az ellenkező irányba: a mögöttünk hagyott 2024-es esztendőben minden eddiginél több szenet és kőolajat használt fel az emberiség. 

„Nincs jelentősége annak, hogy egy-két fejlett országnak főleg könyvelési trükkökkel sikerül a szén-dioxid kibocsátását csökkentenie. Tehát, ha kiszervezzük a szennyező iparágakat a fejlődő országokba és ott kerül a szén-dioxid a levegőbe, a Föld szempontjából édesmindegy. Légköre a bolygónak van és nem Norvégiának vagy Magyarországnak. A legfejlettebb országok számára a zöld átállás, a „zéró emisszió” legfeljebb optikai tunning, hiszen a bányászattal és gyártással együtt járó környezetszennyezést (például radioaktív meddőhányókat) elegánsan a fejlődő országokban, az úgynevezett globális délen hagytuk” – húzta alá a szakértő.

Hozzátette, hogy Magyarország az energiapolitika tekintetében közelebb van a valósághoz, mint néhány más európai ország, szerinte például az atomenergia politikai-ideológiai alapú kivezetése Németországban orbitális baklövésnek bizonyult. Más területen természetesen nálunk is vannak alapvető problémák. A roppant energiaigényű iparágak (például akkumulátorgyártás) Magyarországra telepítése például egyáltalán nem racionális, hiszen hazánk amúgy is jelentős mértékű energiabehozatalra szorul.

Célszerűbb lenne ezek helyett inkább a magas hozzáadott értékű, kevésbé energiaigényes és szennyező termelő- és szolgáltató szektorokat előnyben részesíteni.

Sajnos egyébként – amint azt a közelmúlt történései is mutatják – amúgy sem szerencsés a zöld átállás politikailag-ideológiailag vágyvezérelt vonatára az első kocsiba beülni – közölte az akadémikus.

A mezőgazdaság jövője a tét

Kétség sem férhet hozzá, hogy az éghajlatváltozásnak a legnagyobb mértékben kitett termelőágazat a mezőgazdaság. Az utóbbi években például többször is roppant mértékű aszály sújtotta az Alföldet, amelynek következményei mindenki számára nyilvánvalók, a károk több száz milliárd forintban mérhetők.

Az éghajlatváltozás trendjét figyelembe véve – úgy tűnik, hogy a klímamodellek által évtizedekre előre jelzett változások már napjainkban bekövetkeznek – hatalmas kihívások előtt áll mezőgazdaságunk, a terményszerkezet-váltás és a művelési módok átalakítása alighanem elkerülhetetlen lesz. 

g
Ha nem lesz elegendő víz, a földjeink használhatatlanok lesznek

Az öntözés csak a termőterületek töredék hányadán lehetséges, és az is kérdés, hogy lesz-e honnan. És ez nem a távoli jövő, ez már bizony részben a jelen – hangsúlyozta a levegőkémikus. 

Mégis mit tehetünk?

Arra kértük Gelencsér Andrást, hogy nevezzen meg 5 olyan tényezőt, amellyel egyénileg, társadalmilag, vagy nagyvállalati szinten bele tudunk szólni a kedvezőtlen folyamatokba. A szakember – némi gondolkodás után – az alábbiakat emelte ki:

A háborúk azonnali befejezése: amellett, hogy embertelenek, a háborúk és a fegyverkezés elképesztő mértékben pazarolják az erőforrásokat és pusztítják a természetet, ráadásul nincsenek is figyelembe véve a globális kibocsátások között;

Közgazdasági-pénzügyi modell átalakítása: el kellene felejteni a GDP-t, mint egyedüli mérőeszközt, a hitelre alapozott növekedést, egy olyan új mutató kell, ami figyelembe veszi a természeti erőforrások értékét és korlátait is;

Túlfogyasztás megszüntetése: mérsékelni kell az alapvető szükségleteken túli fogyasztást, az értelmetlen, energia- és erőforráspazarló tevékenységek sorozatát be kellene fejezni;

Reklámok betiltása: azonnal be kellene tiltani minden reklámot. Egy tanulmány szerint 30 százalékkal visszaesne a fogyasztás, ha nem lennének a túlfogyasztásra buzdító reklámok. Milyen érdekes, hogy kenyér- és tejreklámmal még sehol nem találkoztam – mondja a szakértő;

Energiafelhasználás racionalizálása: észszerű lenne, ha az időjárásfüggő energiatermelési eszközökkel (például napelemekkel és szélturbinákkal) megtermelt villamosenergia nagyobb részét akkor használnánk fel, amikor az termelődik, és nem akarnánk mindenáron hatalmas erőforrás-ráfordítással eltárolni. Elődeink is így tettek: a szélmalomban akkor őröltek gabonát, amikor fújt a szél, nem forgatták kézzel a lapátokat… – zárta gondolatait Gelencsér András.

Hogy lesz kenyerünk, ha ilyen tempóban pusztít a klímaváltozás?

A szakértők szerint a gazdáknak már másképp kell gondolkodni, ha 5-10 év múlva is ennivalót akarunk rakni az asztalra. Bővebben→