Az utóbbi hónapok egyik leggyakoribb kérdése, hogy a rendkívül magas reálbérszint mellett miért nem bővül gyorsabban a magyar fogyasztás? Nagy Márton gazdasági miniszter szerint az embereket az óvatossági motívum, valamint magas megtakarítási ráta jellemzi. Ezen folyamatok mellett azonban érdemes azt is figyelembe venni, hogy az átlagos bér növekedés hogyan oszlik meg a munkavállalók között.

2020-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (3 millió fő) 33 százalékának csökkent a reálkeresete, vagyis a nominális béremelkedése nem érte el az infláció növekedését. 2021-ben 45 százalék, 2022-ben 40 százalék volt ez az érték, majd 2023-ban 57 százalék, vagyis akkor több mint minden második foglalkoztatottnak csökkent a reálkeresete. Ez az egyik oka annak, hogy miért csökkent a fogyasztás tavaly. Ez a folyamat összekapcsolódik a háztartások áruvásárlási és egyéb fogyasztási hiteleinek növekedésével is:

2020-ban még „csak” 497 ezer ilyen hitelszerződés volt, míg 2024-ben már 643 ezer, s a hitelösszeg is jelentősen emelkedett.

Idén júniusig már „csak” a megfigyelt foglalkoztatotti kör 19 százalékának csökkent a reálkeresete, azonban ez az arány is elég nagy ahhoz, hogy a fogyasztás növekedését lassítsa – írja elemzésében a GKI.

Továbbá, figyelembe kell venni, hogy a magas jövedelműek a növekvő reálkereset egyre kisebb részét fogják további (hazai) fogyasztásra költeni. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen hány főnek nőtt folyamatosan a reálkeresete (pl. előfordul, hogy az egyik évben nőtt, a másikban csökkent a dolgozó reálkeresete), miközben ők a stabil fogyasztók. Hasznos lenne tudni a kimaradó 1,5 millió foglalkoztatott kereset alakulását is.

A GKI arról számol be, hogy a keresetek növekedése és számításának hivatalos módszerei önmagában is érdekességeket mutatnak. A teljes munkaidőben alkalmazottak átlagkeresete 2023-ban 571 ezer forint volt, mintegy 50 ezer forinttal meghaladva a háztartások teljes keresetének és foglalkoztatottak számának hányadosát (KSH nemzeti számlák adat). Utóbbi érték tartalmazza a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat és egyéni vállalkozókat is, vagyis nagyobb körre terjed ki. Ez alapján a havonta nem megfigyelt 1,5 millió fős körben a keresetek átlag alattiak (2023-ban pl. bruttó 400 ezer Ft, nettó 266 ezer Ft). 

Érdemes ezeket a kereseti adatokat összehasonlítani a GKI havi felmérési adataival – figyelmeztet az intézet. A különbség egyértelmű:

a lakossági felmérések eredménye jelentősen elmarad az egyéb módon számított átlagkeresetektől, aminek oka feltételezhetően az átlagkeresetek magas szórása, vagyis a nagyon magas keresetűek átlagtorzító hatása

(mivel ők jellemzően nem válaszolnak a megkeresésekre). Ugyanakkor a mutatók trendje azonos.

2010-től kezdődően teljes munkaidőben alkalmazottak nominális átlagkeresete 282 százalékkal, míg a bővebb értelemben számított egy főre jutó átlagkereset 235 százalékkal nőtt. Ennek a különbségnek további oka lehet, hogy 2019-ig a keresetek a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, valamennyi költségvetési intézmény és foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek adatait tartalmazták, amik felfelé torzították az adatokat. A nagyobb méretű vállalatok ugyanis nagyobb munkaerőigényüket magasabb keresetekkel tudták csak biztosítani a feszes munkaerőpiacon – tájékoztat a szervezet.

A GKI szerint a fogyasztás fellendülésének alapfeltétele a reálbér növekedése, amit az elmúlt négy évben (2020-2023) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan 44 százaléka nem kapott meg.

Továbbá az átlagkeresetekhez képest az összes foglalkoztatott átlagkeresete 10 százalékkal alacsonyabb, ami szintén csökkenti a fogyasztás növekedésének lehetőségét.