Brutális háború a láthatáron: a válaszcsapással borulhat minden

A közel-keleti konfliktus egy új veszélyes fordulatot vett, miután Teherán közel 200 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint Irán nagyot hibázott és megfizet érte.

Ez Irán második közvetlen támadása Izrael ellen, az áprilisi megtorlócsapás után, amit a szíriai iráni követség elleni csapás váltott ki iráni indoklás szerint. Míg az április csapásmérés látványosan szignalizálva volt a szélesebb nemzetközi közösség felé, a mostani támadás előtt nem került sor hasonló jelzésekre. 

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az információk arra engednek következtetni, hogy Irán ezúttal három célpontot próbált támadni. Míg áprilisban drónok tették ki a csapásmérés nagy részét, addig most a ballisztikus rakéták játszották a főszerepet, amiből arra lehet következtetni, hogy Irán nagyobb kárt akart okozni, mint áprilisban.

– jelezte lapunknak Kemény János, az NKE John Lukács Intézetének tudományos munkatársa, aki a hivatalos közlések alapján úgy látja, hogy a támadás megtorlás volt a júliusban Teheránban végrehajtott Iszmail Hanija elleni merényletre, valamint a múlt héten Hasszán Naszrallah, a Hezbollah főtitkára elleni légicsapásra, amiben Naszrallah, az iráni Forradalmi Gárda egy vezető beosztású tagja, valamint ismeretlen számú Hezbollah tag és civil életét vesztette.

A szakértő szerint már az iráni támadás előtt is egy rendkívül komplex és veszélyes katonai-politikai helyzet alakult ki. Az izraeli vezetés Naszrallah megölése után felgyorsította a támadásait a Hezbollah infrastruktúrája és vezetői, valamint más fegyveres csoportok tagjai ellen. Izrael a huszi mozgalom irányítása alatt lévő területek ellen is két alkalommal légicsapásokat hajtott végre megtorlásként az Izrael területe ellen kilőtt, feltehetően iráni gyártású rakétákra. Naszrallah megölése a leglátványosabb eleme volt a szeptemberben nagymértékben fokozódó izraeli katonai tevékenységnek, ami súlyos vezetési veszteségeket (célzott légicsapásokkal és a csipogós támadással), és feltételezhetően anyagi károkat okozott a csoportnak. Ezen sikerek után az izraeli vezetés tovább kívánta növelni a nyomást, és ezért korlátozott szárazföldi műveletek megindítását jelentette be.

Irán gyakorlata idén áprilisig az volt, hogy nem állami fegyveres csoportok támogatásán keresztül igyekezett egy kvázi szövetségi rendszert létrehozni, amit Izrael és az Egyesült Államok ellen fel tud használni, de közvetlen nem avatkozik be katonailag. Ennek a rendszernek a része számos iraki síita fegyveres csoport, a jemeni huszi mozgalom, a palesztin szunnita Hamász és Iszlám Dzsihád és a síita Hezbollah Libanonban.

A Hamász tavaly októberi támadása óta az iráni proxy hálózat aktivizálódott és a gázai tűzszünet kikényszerítési szándékára hivatkozva eszkalálták a fegyveres tevékenységüket. Maga a Hezbollah azzal a deklarált indokkal indította meg támadásait Izrael ellen, hogy támogassa a Hamász harcát és egy tűzszünet elérését. A huszi mozgalom hasonló magyarázattal indított támadásokat a nemzetközi hajózás ellen, valamint Izrael területe ellen közvetlenül nagy hatótávolságú rakétákkal. 

Az iráni vezetés az áprilisi támadásig közvetlen katonai szerepvállalásra nem vállalkozott, az akkori válaszcsapás gyakorlatilag nyílttá tette az addigi közvetett konfliktust, és a háborúvá alakulás rémképe is megalapozottnak tűnt. Akkor a mérsékelt izraeli válaszlépésnek köszönhetően sikerült deeszkalálni a helyzetet.

– válaszolta kérdésünkre Kemény János, aki egyben hozzátette, hogy Irán az önvédelem jogára hivatkozik az aktuális támadások kapcsán. Iszmail Hanija Hamasz vezető megölése után Irán augusztus nagy részében lebegtette egy az áprilishoz hasonló megtorlócsapás végrehajtását, valamint sokat spekuláltak arról, hogy Irán és a Hezbollah közös válaszcsapást fog végrehajtani Fuad Shukr, a Hezbollah katonai szárnyának fontos alakja és Iszmail Hanija megölése miatt. Shukr halálára válaszként végül a Hezbollah önállóan hajtott végre rakétatámadásokat Izrael ellen, amire Izrael megelőző és válaszcsapásokkal reagált.

A szakértő szerint a mostani támadást feltételezhetően több tényező is motiválta:

„A Hezbollah az utóbbi időben látványos kudarcokat szenvedett el, és az iráni proxy hálózat központi elemeként a csoport meggyengülése az iráni tekintély meggyengüléséhez is vezet. Fontos szem előtt tartani, hogy az iráni proxy csoportok érdek- és értékközösségben vannak Iránnal, de erősen kérdéses, hogy milyen közvetlen nyomást tud Teherán gyakorolni a proxy csoportokra éles helyzetekben”.

„Stratégiailag pedig sokszor elhangzott az az érv, hogy Irán el kívánja rettenteni Izraelt a jövőben hasonló lépésektől a rakétaképességeinek demonstrálásával. Áprilisban ez nem működött, és ezúttal sem tűnik az első beszámolók után valószínűnek, hogy ez a számítás működne” – értékelte a pattanásig feszült helyzetet az NKE John Lukács Intézetének tudományos munkatársa.

Bár az iráni támadást nehéz nem eszkalációs lépésként értelmezni, Kemény János szavai szerint sok függ attól, hogy Irán tervez-e további megtorló akciókat, és az izraeli vezetés hogyan fog reagálni az iráni lépésekre.

„Ha katonai megtorlás mellett fog dönteni a Nethanjahu-kabinet, és az komoly károkat okoz iráni oldalon, vagy a résztvevő izraeli erők veszteségeket szenvednek, úgy ez egy komoly eszkaláció első lépése lehet a két ország között, aminek komoly regionális hatásai lehetnek“ 

– hangsúlyozta Kemény János, aki szerint hadászati téren két fő irány látszik: a katonai fellépés fokozása a regionális proxy csoportok ellen, vagy Irán elleni közvetlen válaszcsapás. Előbbi esetben válasz lehet egy nagyobb szabású szárazföldi hadművelet Dél-Libanonban azzal a céllal, hogy a Hezbollah rakétaindító állásait elpusztítsa és a Litani folyótól északra szorítsa vissza őket. Utóbbi esetben a palettán lehet korlátozott csapások végrehajtása iráni katonai és gazdasági létesítmények ellen.

„A jemeni célpontok ellen a közelmúltban végrehajtott légitámadások azt mutatják, hogy az izraeli légierő képes nagy távolságokban is önálló csapásmérésre, így katonai téren a kapacitás rendelkezésre áll, bár az iráni célok elleni támadás minden bizonnyal komolyabb feladatot jelenthet. Akárhogy is lesz, a gázai háború valamilyen formában regionálissá fejlődése már megindult, a következményeit azonban jelenleg lehetetlen előrejelezni“ – fejtette ki a szakértő, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy az iráni belpolitika is érdekes fordulatokkal szolgált, amire az iráni támadásnak hatásai lesznek.

– hangsúlyozta Kemény János, aki szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rakétatámadás előtt egy lőfegyverrel és szúróeszközökkel végrehajtott terrorakcióra is sor került, amiben nyolc izraeli életét vesztette, és sokan megsebesültek. 

„Azt jelenleg nem lehet tudni, hogy az időzítés szándékos vagy véletlen, de az eset az iráni proxy csoportok eszkalációs lehetőségének egy másik példája lehet a régióban. Az iráni oldalnak ilyen módon horizontális és vertikális eszkalációs lehetőségei is vannak, ami egy nehéz helyzetet fog eredményezni a régióban” – fűzte hozzá.