A libanoni egészségügyi minisztérium szerint hétfő óta több mint 550-en haltak meg az izraeli légicsapásokban – számolt be a fejleményekről a BBC.
A nemzetközi hírportál megemlékezett arról, hogy az izraeli hadsereg legutóbb 24 évvel ezelőtt, 2000. május 24-én hagyta el Dél-Libanont 18 évnyi megszállás után, amely anno több száz katonájának életébe került.
A Reuters tudósítása szerint mintegy félmillió libanoni menekült el otthonából, és a kórházakat elárasztották a sebesültek. Az izraeli légicsapások a múlt heti támadásokat követik, amikor Libanon-szerte csipogók és adó-vevő készülékek robbantak fel, több száz ember halálát és több ezer sebesülését okozva.
Izrael vezérkari főnöke, Herzi Halevi szerint nem állnak meg, lehetséges egy szárazföldi támadás Dél-Libanon ellen, ami felerősítette a félelmet, hogy a konfliktus egy szélesebb körű közel-keleti háborút indíthat el, miután a Hezbollah és a Hamász egyaránt az Irán által támogatott fegyveres csoportok hálózatának részei a régióban.
Az elhíresült csipogós robbantások hátteréről és az izraeli hadsereg lehetséges dél-libanoni akciójának kockázatairól is kérdeztük Kemény Jánost, az NKE John Lukács Intézetének tudományos munkatársát.
Milyen kérdések merültek fel, választ kaptunk a robbantásos akció teljes hátterére?
K.J.: A kommunikációs eszközök felrobbantása ebben a formában és méretben egy egyszer kivitelezhető akció volt: a Hezbollah, és partnerei, beleértve Iránt is, ezen túl minden bizonnyal nagyobb figyelmet fognak fordítani a vezeték nélküli kommunikációs eszközeik beszerzésére, illetve azok átvizsgálására. A támadás célja valószínűleg a Hezbollah vezetési és irányítási rendszerének átmeneti gyengítése volt. Feltételezhetően a Hezbollah rendelkezik zárt láncú, vezetékes kommunikációs rendszerrel is, így nem lehet teljes bénultságról beszélni. A megsebesült vezetői állomány átmeneti vagy végleges kiesése teremthet egy rövid időszakot, amiben a szervezet katonai szárnya nehezebben reagál. Az izraeli hadsereg az utóbbi időben több sikeres támadást hajtott végre magas rangú Hezbollah vezetők ellen:
- január 8.: Wissam al-Tavil egy izraeli támadásban vesztette életét
- június 12.: Taleb Abdullah egy izraeli légicsapásban Dél-Libanonban vesztette életét
- július 3.: Muhammad Nimah Nasser egy izraeli légicsapásban vesztette életét Dél-Libanonban
- július 30.: Fuad Shukr légicsapásban vesztette életét Bejrútban
- szeptember 20.: Ibrahim Aqil, aki az elérhető médiainformációk szerint a csoport Radwan egységét vezette, Bejrútban egy légicsapásban vesztette életét, több más Hezbollah taggal együtt
Shukr és Aqil elfogásáért az amerikai külügyminisztérium jutalmat ajánlott fel az elfogásánál nyomra vezetőnek - Shukr esetében 5 millió dolláros, Aqil esetében 7 millió dolláros jutalmat.
A fenti trend és a kommunikációs eszközök elleni támadások azt mutatják, hogy izraeliek egyre inkább Libanon mélységében is támadásokat hajtanak végre, beleértve Bejrútot, és ezt sok esetben sikerrel teszik. A Bejrút elleni támadások fokozódása az eddigi csapás-ellencsapás dinamikának egy új szintje, amire a Hezbollah nagyobb hatótávolságú rakéták bevetésével kezdett el válaszolni. A támadások a Hezbollah rakétaindító infrastruktúrája ellen az utóbbi nap folyamán pedig egy újabb pillér lehet az izraeli elképzelésekben. Kérdéses azonban, hogy a Hezbollah kiterjedt emberi és fizikai infrastruktúráját kiterjedt szárazföldi beavatkozás nélkül szét tudják-e zilálni és jelent-e ez kellő pszichológiai és politikai nyomást egy tűzszünet eléréséhez.
Az volt az ember érzése, hogy ez valami nagyobb akció felvezetése lesz, azután kölcsönös bombázások felé vette az irányt. Látni valamilyen mélyebb eszkalációt a háttérben?
K.J.: Feltételezhetően az izraeli vezetés a korábbi, 1982 és 2000 közötti megszállás kudarcának tanulságait figyelembe véve nem kíván hosszabb szárazföldi akciót indítani. Ugyanakkor a 2006-os háború tanulsága az volt, hogy korlátozott szárazföldi akciók és széleskörű légicsapások nem elegendőek, hogy a Hezbollah rakétaerejét, ami az izraeli lakosság számára a legnagyobb veszélyt jelenti, megtörjék.
Amerikai becslések szerint a Hezbollah jóval 100 ezer feletti irányított és irányítatlan rakétával rendelkezik. Ezeknek a nagy többsége irányítatlan, kis hatótávolságú rakéta, de van köztük ismeretlen számú nagy hatótávolságú rakéta is.
K.J.: Emellett a csoport az utóbbi időszakban fejlett drónképességét is próbálta bizonyítani, felderítési felvételeket közölve izraeli katonai célpontokról. Bármilyen izraeli katonai fellépés a Hezbollah rakétaarzenáljának bevetését fogja maga után vonni, mivel a csoportnak ez a leglátványosabb rendelkezésre álló eszköze. A csoport fegyveres része, a Radwan erőtől eltekintve, területvédelemre van berendezkedve. A 2006-os háborúban bizonyította a Hezbollah, hogy hatékonyan képes területvédelmi harcokat végrehajtani gépesített izraeli erők ellen, és azóta a csoport méreteiben, arzenáljában számos nemzetközi forrás szerint fejlődött. Ennek megfelelően egy szárazföldi beavatkozás jelentős veszteségekkel járna mindkét oldalon, és amennyiben nem sikerül a Hezbollah ellenállását gyorsan megtörni, a Hezbollah a túlélésével sikert érne el. A másik oldalon az izraeli hadsereg számára mélyen libanoni területre kellene behatolni, a Hezbollah infrastruktúráját látványosan és hihetően elpusztítani, és úgy kivonulni, hogy ne vetődhessen fel a kudarc árnyéka sem.
Bevonulhat-e, és ha igen milyen áron az izraeli hadsereg újra Dél-Libanonba, milyen tanulságai voltak a korábbi, 18 éves jelenlétnek?
K.J.: Egy szárazföldi támadásnak kevés akadálya van, ez politikai döntés, amit az izraeli vezetésnek kell meghoznia. A Hezbollah az 1982-2000 közötti dél-libanoni izraeli jelenlét alatt vált iráni és szíriai támogatással professzionális gerilla erővé, 2006-ban pedig megmutatta, hogy iráni segítséggel a konvencionális arzenál és hadviselés fontos elemeit képes volt beépíteni a katonai fellépésébe. Az 1982-es izraeli beavatkozás azért kezdődött, mert Dél-Libanonból érkező belövéseket meg kívánták szüntetni egy rövid beavatkozással, ami egy ütközőzóna létrehozásával ért véget. A rakétatechnológiában és a rakétaelhárító technológiában bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően ez a helyzet tovább bonyolódott, a huszi belövések Jemenből egy intő példát jelentenek.
Az iráni forradalmi gárda megtiltotta a felrobbantott eszközökhöz hasonlók használatát elővigyázatosságból. Hogyan folyhat tovább a kommunikáció egymás között?
K.J.: Ez feltételezhetően alapvetően a civil, előzetesen nem ellenőrzött forrásból származó eszközökre vonatkozik. A katonai kommunikációs eszközök, illetve erre a célra kiépített vezetékes kommunikációt ez a megszorítás feltehetően nem érinti. Az utóbbi napokban beérkező izraeli figyelmeztetések Dél-Libanon mobilhálózatán feltehetően tovább erősítették a kommunikációbiztonsági intézkedéseket. Arra vonatkozó információk értelemszerűen nem állnak rendelkezésre, hogy az iráni katonai kommunikációs eszközök mennyire biztonságosak az izraeli felderítési képességekkel szemben, a szállítási láncuk valószínűleg biztonságosabb, illetve elképzelhető, hogy új modellek gyártását is szükségesnek ítélik majd. Így mind a Forradalmi Gárda, mind a Hezbollah számára lesz lehetőség a mobil kommunikáció helyreállítására, de ez idő és források kérdése, ami a Hezbollah esetében egy fegyveres konfliktus idején nehezen lesz kivitelezhető.