A szülők a nem szülőkhöz képest bő két és félszer több saját erőforrást áldoznak a társadalom fenntartására, a gyereknevelésre fordított idő közvetett „adója” pedig átlagosan 77 százalékos – ez derül ki egy dán-magyar tanulmányból, ami 12 európai országot vizsgálót meg.
Európában a családbarát politikai ösztönzőcsomagok korántsem kompenzálják a szülők teljes gyereknevelési költségeit. Csak az állami adókat és juttatásokat figyelembe véve a szülők 37 százalékkal kedvezőbb helyzetben vannak a nem szülőkhöz képest.
Valójában azonban a helyzet fordított:
a szülők átlagos hozzájárulása a társadalom fenntartásához több mint két és félszerese a nem szülőkéhez képest, ha beleszámítjuk a kevésbé látható, háztartáson belüli pénzmozgásokat (például amikor a szülők a keresetükből gyermekeiknek termékeket és szolgáltatásokat vesznek) és a fizetetlen háztartási munkára fordított időt is.
Ez a fő következtetése annak a tanulmánynak, amelyben a Dél-Dániai Egyetem kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem két munkatársa 12 európai országot elemzett az Európai Uniós statisztikai hivatala, az Eurostat által összesített 2010-es adatok alapján.
Európa öregszik, de a gyereknevelést pénzügyileg bünteti
A kutatásból kiderül: Európában egy munkaképes korú szülő az élete során átlagosan 17,5 évnyi átlagkeresetnek megfelelő erőforrást áldoz a társadalom (és benne a gyermekei) javára, míg egy nem szülő átlagosan 6,6 évnyi munkajövedelemnek megfelelő erőforrást ad át az államnak és másoknak a munkával töltött évei alatt. Egy átlagos szülő az adókra és járulékokra 4,7 évnyi átlagjövedelmet fordít, míg egy nem szülő 6,6 évnyit, a családon belüli pénzmozgások értéke a szülőknél viszont jóval több a gyerektelenekhez képest: 12,8 évnyi jövedelem, míg a nem szülőké csupán 0,2 évnyi.
A kutatás jól mutatja, hogy a családon belül a gyermeknevelésre fordított erőforrások kevéssé látszódnak a statisztikákban – mondta Gál Róbert Iván, a Corvinus kutatója, a tanulmány egyik társszerzője. Ez azt jelzi, hogy a jóléti államok, bár elöregednek, továbbra is nagyrészt a családokra terhelik a saját jövőbeli adóbevételük – az adófizetők következő generációja – előállításának költségeit.
Az anyák főként a fizetetlen munkára fordított saját idejükkel (háztartásvezetés, gyermekfelügyelet), az apák főleg pénzből vett árukkal, szolgáltatásokkal segítik gyermekeik nevelését. A fizetetlen munka terhe átlagosan 1,6-szor nagyobb, mint a családon belül pénztranszfereké (7,9 évnyi vs. 4,9 évnyi átlagjövedelem).
Összességében a szülők hozzájárulásai körülbelül 2,66-szor nagyobbak, mint a nem szülőké, ha a családon belüli pénz- és időráfordítást is figyelembe vesszük. Ha csak a családon belüli és az állami pénzmozgásokat tekintjük, az arány 1,49-re csökken, ha pedig csak az állami pénzmozgásokat, az arány 0,73, tehát látszólag megfordul a nem szülők javára.
„A családbarát politikai modellek sem enyhítik a gyerekneveléssel járó terhek büntető hatását, mert a magasabb adók és társadalombiztosítási járulékok révén ezeket a szülők valószínűleg nagyrészt saját maguk fizetik ki. Épp Svédországban és Finnországban lett a legnagyobb az olló a szülők és a nem szülők között, háromszoros szorzóval, míg a legalacsonyabb, 1,6-szoros különbséget Lettországra számoltuk ki” – jegyzi meg Gál Róbert Iván.
A gyerekre fordított időnek hatszor nagyobb a metaforikus adókulcsa az áfához képest
Az elemzés kimutatta: ha egy átlagos európai szülő hipotetikusan hirtelen nem szülővé válna, 31 százalékkal többet fogyaszthatna árukból és szolgáltatásokból. A gyereknevelésre közvetetten kivetett 31 százalékos átlagos adókulcs (az időráfordítások beszámítása nélkül) több mint két és félszerese a 12 százalékos európai átlagos áfakulcsnak. Ha pedig csak fizetetlen munkára fordított idő költségét nézzük, átlagosan 77 százalékos az implicit adókulcs, vagyis több mint hatszorosa az átlagos európai áfának.
„Fontos jelenségre világítottunk rá azzal, hogy szinte minden nem szülői transzfer statisztikailag látható, szemben a szülői transzferek alig több mint egynegyedével. Ezekből is, amit az apák hozzájárulnak, azt nagyrészt mérik, társadalmilag értékelik, és szerződések és tulajdonjogok védik; az anyák hozzájárulását viszont, különösen az otthonit a következő nemzedék felneveléséhez, nagyrészt nem. Ez megbillenti a háztartáson belüli hatalmi viszonyokat” – állapította meg Medgyesi Márton, a Corvinus kutatója, a tanulmány társszerzője.
A szülői gyermeknevelés társadalmi hozadéka mindenhol megoszlik a nem szülőkkel, ezzel párhuzamosan csökkentve a szülők számára elérhető juttatásokat. Nagyobb hozzájárulások és kisebb jutalmak: ez a jelek szerint kétszeres csapást jelent azoknak, akik gyermeket nevelnek.
A tanulmány a Royal Society Open Science szakfolyóiratban jelent meg tavaly októberben, szerzői a Dél-Dániai Egyetemről Pieter Vanhuysse, a Budapesti Corvinus Egyetemről Medgyesi Márton és Gál Róbert Iván. A kutatásban brit, belga, bolgár, észt, lengyel, lett, litván, német, francia, finn, spanyol és svéd adatokból dolgoztak.