Hazánkban közel 2000 hektáron termelnek körtét, köztük számos tájfajtát. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) körképe szerint az idén a tavalyi aszályos évnél jobb, de a közepes szintet el nem érő termésre számítanak a gazdák – írja közös közleményében a két szervezet.
Az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk a körte, több mint 4000 fajtát ismerünk a világon, hazánkban is számos fajtát termesztenek, amelyek között van nyári, őszi és téli körte is.
A körte termesztése nem egyszerű feladat, környezeti igényeit csak hazánk bizonyos területein tudjuk kielégíteni.
Az államilag elismert hazai fajták köztermesztésben is szerepelnek, de a környezeti igényük miatt egy-egy tájra jellemző termesztésük. Így például
- a Csengőkörte, a Gyöngykörte a Dél-Alföldre jellemző,
- a Fehérvári körtét és a Köcsög köretét Dél- és Közép-Dunántúlon termesztik,
- a Kétszertermő körte, a Tüskéskörte és a Sózó körte a Nyugat-Dunántúlra jellemző,
- a Maróti téli a Dunakanyar fajtája.
A megfelelő légköri páratartalom fenntartása nélkülözhetetlen, főként az árutermesztésre alkalmas őszi és a téli körtefajták termesztésekor. Éppen ezért az ország nyugat-dunántúli része (Somogy, Vas és Zala vármegyék) alkalmasak a körte termesztésére. Nem véletlenül ezeken a területeken alakultak ki az üzemi körteültetvények.
Hazánkban 1865 hektáron foglalkoznak körtetermesztéssel a gazdálkodók.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található a legtöbb ültetvény, mintegy 505 hektárra tehető a termőterület nagysága, Borsod-Abaúj-Zemplén 412 hektáron, Heves vármegyében 198 hektáron Zalában pedig 165 hektáron foglalkoznak körtetermesztéssel a gazdálkodók. A termőterület sajnos az elmúlt években folyamatosan csökken.
Az éves átlagtermés mintegy 20-25 ezer tonnára tehető, amely nagyrészt kielégíti a hazai fogyasztási igényt, az import választékbővítési céllal érkezik az áruházakba, évente mintegy 5 000-6 000 tonna mennyiségben.
Az idei évre vonatkozóan már látni lehet, hogy az előző évinél nagyobb hozamokban bízhatnak a gazdák, a termés mennyisége azonban a közepes szintet így sem éri majd el. Ennek egyik oka a dél-dunántúli termőtájakat ért áprilisi fagykár, másik oka pedig az ültetvények öregedése, kondícióvesztése.
Lopást követ el, aki gyümölcsöt szed az utcán
Őszbe fordult a természet. Ahogy a népdal is mondja, hull a szilva a fáról, de érik már az alma, a körte és hamarosan a dió is kopogva hullani kezd. Olyan gyümölcsök ezek, amelyek országszerte az utcai fákon is teremnek. Kérdés tehát, hogy kit illet a természetnek az a rengeteg kincse? Utánajártunk. Bővebben >>>