A népszámlálások alkalmával a népesség mellett a lakásokat is számba veszik, így derült ki, hogy 2022-ben 4,6 millió lakás volt Magyarországon, s hogy számuk az elmúlt évtizedben 190 ezerrel (4,3 százalékkal) gyarapodott. Átalakultak a lakáshasználati szokások is: egyre több az idényszerűen vagy másodlagosan használt lakás, ugyanakkor elterjedt a magánlakások idegenforgalmi hasznosítása is – írja Népszámlálási atlasz című kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).
Hódít a lakásfétis, de sok a túlzsúfolt ingatlan
2022-re a lakott lakások aránya országos szinten a 2011-ben mért 89 százalékról 88 százalékra csökkent, azonban látványos visszaesés csupán Budapest belső kerületeiben történt. Azokon a területeken, ahol korábban is alacsony volt a lakottság, nem beszélhetünk érdemi növekedésről (például Zala vármegyében, a Balaton környékén és Észak-Borsodban). Ezzel szemben látványos emelkedés következett be a főváros külső kerületeiben és vonzáskörzetében, valamint Fejér vármegyében.
A magyar háztartások túlnyomó többsége saját tulajdonú lakásban lakik. 2022-ben a kistelepülések lakott lakásainak szinte mindegyikét tulajdonosi jogon használták, tehát abban a tulajdonos vagy annak rokona élt. A nagyvárosokban kimutatható, bár csökkenő súlyú volt az önkormányzati lakás bérlet és számottevő a magántulajdonostól bérelt lakások aránya. A megyei jogú városokban a 90,
a budapesti belső kerületekben pedig a 70 százalékot sem éri el a tulajdonosok által lakott lakások aránya.
Sajátos ebből a szempontból egyes hátrányos helyzetű falvaink helyzete, ahol a szívességi és a bérleti lakáshasználat, valamint a tisztázatlan tulajdoni viszonyok miatt ugyancsak alacsony tulajdonosi lakáshasználat figyelhető meg.
A túlzsúfolt lakások aránya főként az ország hátrányos helyzetű településein, Borsodban, Szabolcsban, valamint Baranya és Somogy aprófalvas részein magas, akár 50 százalékot meghaladó mértékű. Budapesten belül is találhatók olyan belső kerületek, ahol a lakott lakások több mint tizede túlzsúfolt. A települési szintű adatok ugyanakkor a városi lakótelepeken is jelen lévő túlzsúfoltságot elfedik.
A KSH szerint egyébként az a lakás tekinthető túlzsúfoltnak, amelyben nincs minden párnak, illetve egyedülálló felnőttnek saját szobája, három vagy annál több 12 év alatti gyermek lakik ugyanabban a szobában, vagy a 12 17 év közötti gyermekeknek nincs saját vagy legfeljebb egy, velük azonos nemű testvérrel közös szobájuk.
A panel korszaktól az agglomerációs menekülésig
A hivatal adatai szerint az 1961 előtt épült lakások aránya ott magas, ahol sem az 1970–80-as évek állami, illetve államilag támogatott magánerős lakásépítési programjai, sem pedig a rendszerváltás utáni, 2001-től elinduló lakáspiaci konjunktúra nem hozott megújulást a lakásállományban. Elsősorban a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon, Dél-Békésben, valamint Budapest belső kerületeiben vannak ilyen területek. Ezzel szemben alacsony a régi, 60 évesnél idősebb lakások aránya a nagyvárosi vonzáskörzetekben, illetve az egykori iparvárosokban.
Az 1961 és 1980 között épült lakások a szocialista lakásépítés csúcsidőszakának termékei. Az időszak lakótelepépítési hulláma nyomot hagyott a külső budapesti kerületeken, a legtöbb megyeszékhelyen és az egykori iparvárosokban. Az országban ma is tömegével állnak a korszak jellegzetes kockaházai, meghatározva a magyar települések arculatát.
Az 1981 és 2010 közötti évtizedekben a lakásépítés a kezdeti évi 70 ezerről a rendszerváltásig 50 ezerre csökkent, majd a rendszerváltás utáni gazdasági válság mélypontján 20 ezer alá csökkent. Új fellendülés 2001-ben kezdődött, ekkorra kiépült a lakáspiac intézményrendszere és széles körű állami lakáshitelprogram indult el.
A 2010 utáni évtized első felét a rendszerváltás utáni korszak legsúlyosabb lakáspiaci válsága jellemezte.
Csak az évtized második felében indult meg a lakásépítés lassú növekedése, aminek hatása elsősorban az agglomerációs térségben és néhány vidéki nagyvárosban mutatható ki.
Hódít a gázfűtés
A legutóbbi népszámláláskor a KSH azt is megmérte, hogy mivel fűtenek a magyarok. Eszerint távfűtéses lakások elsősorban a megyei jogú városokban, valamint az egykori iparvárosokban találhatók, összefüggésben a panellakások elterjedtségével. Kiemelkedő, 50 százalékot meghaladó az arányuk például Tatabányán vagy Dunaújvárosban. Az ország településeinek döntő többségében azonban egyetlen távfűtéses lakás sem található.
A legtöbb lakást, 2022-ben az ingatlanok 63 százalékát, gázzal fűtötték.
Az ilyen lakások aránya többek közt Budapest vonzáskörzetében kiemelkedő, ezzel szemben alacsony azokban a nagyvárosokban és iparvárosokban, ahol arányait tekintve sok a távfűtéses lakás.
A kisebb településeken a gázzal fűtött lakások alacsony aránya a fafűtés elterjedtségével magyarázható.
A fafűtés különösen azokon a területeken jellemző, ahol nem épült ki a vezetékes gázhálózat, ezek főként észak-borsodi és dunántúli kistelepülések. Alacsony viszont a fafűtés előfordulása az Alföldön, ahol a nagyobb településméretek gazdaságossá tették a gázhálózat kiépítését.
Az elmúlt évtizedben látványosan megnőtt a csak árammal fűtött lakások száma, 2022-ben már közel 130 ezer ilyen lakóingatlan volt az országban. Ez a jelentős bővülés elsősorban a hatékonyan üzemeltethető, elektromos árammal működő korszerű fűtési megoldások (például fűtésre optimalizált klímaberendezés) elterjedésének tulajdonítható.
Internet, klíma, hőszivattyú – fókuszban a technológia
A legutóbbi népszámlálás alkalmával a KSH a technológiai szempontokat is igyekezett figyelembe venni, így derült ki, hogy
a lakások közel háromnegyede rendelkezett vezetékes internettel 2022-ben.
Területi összehasonlításban a fővárosban (81 százalék), illetve a megyei jogú városokban és ezek vonzáskörzetében volt a legmagasabb az internetellátottság. Alacsony volt azonban a vezetékes internettel felszerelt lakások aránya a Dél-Dunántúl és Észak-Magyarország aprófalvas területein.
A légkondicionáló berendezéssel rendelkező lakások aránya országosan 28 százalék volt 2022-ben. A fővárosban (37 százalék) és vonzáskörzetében, a megyei jogú városokban, a Balaton és a Velencei-tó környékén figyelhető meg ezeknek az eszközöknek a széleskörű elterjedtsége.
2022-ben a lakások közel 2 százaléka rendelkezett hőszivattyús fűtőberendezéssel. A hőszivattyú elterjedtebb volt a budapesti agglomerációban, a Balaton körül és egyes megyei jogú városok környezetében (például Győr, Sopron, Pécs).
A napelemmel rendelkező lakott lakások aránya 4,1 százalék volt 2022-ben. A lakások napelemmel való ellátottsága a családi házas területeken jellemző, ahol egyszerűbben megoldható ezen berendezések elhelyezése. Előfordulásuk gyakoribb a főváros egyes külső kerületeiben és elővárosaiban, több megyei jogú városban és különösen a vonzáskörzetükben (pl. Veszprém, Székesfehérvár, Győr, Szeged), valamint a Balaton körüli településeken.