Kire irigykedjünk, avagy hogyan állunk a nyugat-európai bérekhez képest?

A mai napig sokszor hallom, hogy nyugaton 3-4-5-szörösek a fizetések a magyar bérekhez képest – írja Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a növekedés.hu-n. Szerinte azonban ma már ez a megállapítás nem állja meg a helyét.

A magasabb fizetés nem azonos a magasabb életminőséggel

Tény, hogy sok olyan fejlett ország van, ahol a bruttó fizetések összege mechanikusan forintra váltva irigylésre méltó összeget ad. Ez az egyszerű matematika azonban több sebből is vérzik – teszi hozzá. A bruttó bért ugyanis nem kapjuk kézhez. Egy jelentős részét az állam kapja, személyi jövedelemadó formájában.

Semmi értelme a bruttó béreket összevetni, egyedül a nettó, kézhez kapott összegek összehasonlításának van értelme.

A legmagasabb SZJA-kulcs Ausztriában 55 százalék, Belgiumban 53,5 százalék, Dániában 55,9 százalék, Finnországban 51,2 százalék, Görögországban 54 százalék, Portugáliában 53 százalék, Spanyolországban 54 százalék, Svédországban 52,3 százalék, vagy pedig egységesen 15 százalék, mint hazánkban.

Még a nettó bérek alapján sem kapunk tiszta képet.

Ha ugyanis a valóban magas dán fizetését akarja egy helyi lakos elkölteni az étteremben, akkor neki ki kell fizetnie az ugyancsak jól kereső dán pincér, szakács és étteremvezető bérének arányos részét, plusz az 55,9 százalékos személyi jövedelemadóját és a vállalkozás 22 százalékos nyereségadóját is.

Ezzel szemben Magyarországon nem csak a mi fizetésünk kisebb, mint számérték, de a pincér, szakács és étteremvezető fizetése is, nem beszélve a jóval alacsonyabb, 15 százalékos személyi jövedelemadóról, és az ugyancsak kisebb, 9 százalékos nyereségadóról.

Azaz a nettó béreket úgy van csak értelme összevetni, ha az eltérő költségeket is figyelembe vesszük.

– magyarázza a szakértő.

Pontosan ez az oka annak, hogy a bérek értelmes, hiteles összevetését a szakemberek vásárlóerő-paritáson végzik. Azaz a bérek értékét a megélhetés költségeihez képest számítják. Ha egy dán kétszer annyit keres, mint a megélhetési költségei, mi pedig csak másfélszer annyit, akkor a dán valóban jobban él, mint mi.

Azonban, ha a dán kétszeresét kapja a kiadásainak, mi pedig háromszorosát, akkor a mi életminőségünk jobb, még akkor is, ha Dániában mindenki milliárdokat kap a hónap végén. 

A várt csavar elmarad, de…

Aki a fentiek után arra számított, hogy most bebizonyítom, hogy a magyar bérek vásárlóértéken jobbak, mint Dániában, annak csalódást kell okoznom – teszi hozzá a szerző. Az északi állam lakói mindig is jobban kerestek, mint a magyarok, költségekkel korrigálva és anélkül is, legalábbis amióta gyűjtjük ezen adatokat. Ám az elmúlt évek tendenciái ettől függetlenül nagyon érdekesek.

2010-ben még nagyjából csupán kettő ötöde volt egy magyar munkavállaló életminősége annak, amit egy dán tudhatott magáénak. 2022-re azonban ez az érték közel kétharmadra növekedett. Azaz a magyar bérek relatív szintje 20 százalékpontot növekedett, egyben közel másfélszeresére emelkedett.

Még jobb a teljesítményünk akkor, ha a magyar bérek alakulását a görög mutatóhoz képest mérjük. 2010-ben még kevesebb, mint fele volt a magyar kétgyermekes, átlagfizetést kereső családok életminősége a déli államban tapasztaltnak. Mára azonban gyakorlatilag utolértük a görögöket.

De nem csak a 2008-09-es válság által megtépázott hellénekhez képest volt jó a magyar bérdinamika.

27 százalékpontot közeledett a magyar bérek vásárlóértéke a máltaiak mutatójához, az olasz fizetésekhez képesti lemaradásunk is jelentős mértékben csökkent, egészen pontosan 26 százalékponttal. Még meglepőbb a helyzet, ha a gazdasági növekedés terén évről évre hihetetlen számokat produkáló Írországhoz képest nézzük a fejlődésünket. 2010-ben még csupán harmada volt a magyar bérek által elérhető életminőség az Írországinak, 2022-re azonban közel duplázni tudtunk, így mára a szigetország előnye a felére olvadt.

Jelentős mértékben közeledtünk Európa gazdasági motorjához, Németországhoz is. A magyar fizetések vásárlóértéke 2010 és 2022 között 14 százalékponttal közelítette meg a német mutató értékét. Egy ingolstadti Audi dolgozó persze még ma is jobban él, mint egy győri, ám az előnye lényegében évről évre egyre kisebb lesz.

De nem csak az európai fizetésekhez képest zárkóztak fel a magyar mutatók jelentős mértékben.

A japánok sincsenek már annyira előttünk, mint bő 12 éve. A magyar fizetések relatív értéke 12 év alatt közel duplázott, 40 százalékról 73 százalékra nőtt.

Szlovákiában az euro bevezetése drámai módon törte meg északi szomszédunk dinamikáját. Így nem meglepő, hogy a bérek sem emelkedtek jelentős mértékben azóta. Nem csoda tehát, hogy a magyar bérek mára egyértelműen elhagyták a szlovákot. Bár 2010-ben még ők éltek jobban, mára közel egyharmaddal több kerülhet egy magyar fogyasztó kosarába, mint egy határon túli vásárlóéba.

2022-re ráadásul megelőztük a korábban nálunk sokkal jobb mutatókkal rendelkező Portugáliát is.

De rosszabb a jövedelmek reálértéke Bulgáriában, Horvátországban, Lettországban és Romániában is, mint nálunk. Szlovéniát pedig lényegében utolértük tavaly.

Az elmúlt 12 év egyértelműen sikeres volt, ha a magyar bérek vásárlóértékének alakulását tekintjük értékelési szempontnak. Az Európai Unión belül nem volt olyan ország, melyben a fizetések reálértéke több mint kétszerese lett volna a magyar értéknek.

A luxemburgiak és a hollandok esetében valóban van még egy kettes szorzó, ám ez is lényeges előrelépés 2010-hez képest, amikor még háromszor jobban éltek ezen Benelux lakosok, mint a magyarok. 

Ám nem csak ezen két államhoz képest faragtunk le a lemaradásunkból, hanem a lengyelek kivételével minden olyan országhoz képest, mely 2010-ben még jobban teljesített nálunk. Elmondhatjuk, hogy a magyar bérek konvergenciája jó ütemben zajlik. A célunk az kell, hogy legyen, hogy ezt az irányt a jövőben is tartsuk – fogalmaz írásásban Sebestyén Géza.