Szijjártó Péter a szerb gazdasági miniszterrel, Adrijana Mesaroviccsal közös múlt hét szerdai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a közelmúltbeli turbulens események felértékelik a magyar és a szerb kőolajhálózat összekötéséről szóló korábbi megegyezést, amelynek alapján 310 kilométernyi új vezeték is épülni fog.
A megvalósíthatósági tanulmány az év végére készül el. A munkát 2025-ben kezdjük, 2027-re végzünk vele, és így a százhalombattai finomító összeköttetésre kerül a szerb-magyar határral, szerb barátaink pedig délről megépítik a maguk vezetékét
– mondta a magyar külügyminiszter.
Az ATV költségekre vonatkozó kérdésére a tárcavezető azt mondta, hogy felelősséggel csak decemberben tud erre válaszolni, amikor a megvalósíthatósági tanulmány elkészül, ami meghatározza, hogy „annak a nagyjából 190 kilométernek”, ami Magyarországon fog haladni a vezetékből, pontosan mennyi lesz a költsége, és milyen munkálatok lesznek szükségesek a megépítéséhez. Csak ekkor látják majd pontosan, hogy mekkora lesz a beruházás pénzügyi igénye.
Előzmények
2023. február 5-én élesedett az Európai Unió orosz olajtermékekre kivetett embargója. E szerint nem lehet tengeri úton orosz nyersolajból finomított benzint, dízelt, kerozint, fűtő- és kenőolajat, illetve egyéb árukat behozni az unió területére.
Szijjártó Péter idén márciusban jelentette be Dubravka Dedovic Handanovic szerb bányászati és energiaügyi miniszterrel közösen a kőolajvezeték építését. A részletekről akkor annyi derült ki, hogy
az Algyő és Újvidék közötti 128 km-es vezetéknek előreláthatóan évi 5 millió tonna lesz a kapacitása, 2027-re készülhet el, a beruházás értéke pedig hozzávetőlegesen 150 millió euró lesz.
Júniusban aztán sor került egy szándéknyilatkozat aláírására is az új kőolajvezeték megépítéséről. A magyar külgazdasági- és külügyminiszter a magyar–szerb stratégiai tanács palicsi ülésén a két ország közötti eddigi talán legfontosabb megállapodásnak nevezte az Algyőt Újvidékkel összekötő vezeték építését.
Arról is megegyezés született a nyáron a magyar és a szerb fél között, hogy a Mol-csoport és a szerb Transnafta építi az új olajvezetéket, amely lehetővé teszi, hogy a szerb NIS olajvállalat orosz kőolajat vásároljon közvetlenül a Barátság kőolajvezetékről. Később a vezetéket a görög Theszaloniki, illetve Albánia irányába is meg lehet hosszabbítani.
A kínai szál
A Hszi Csin-ping kínai elnök májusi budapesti látogatásán bejelentett 18 megállapodás között is szerepelt egy olyan pont, amely szerint megvizsgálnák, hogy hogyan lehet a leggyorsabban és a legjobban kőolajvezetéket építeni Szerbia és Magyarország között.
Szunomár Ágnes Kína-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense ezzel kapcsolatban akkor úgy fogalmazott a Szabad Európának, hogy kis jelentőséget tulajdonít az új olajvezeték megépítésének, amelynek magyarországi szakasza 20-25 kilométeres lehet, ami nem túl hosszú.
Szijjártó Péter június elején beszélt arról, hogy Magyarország és Szerbia kínai pénzügyi támogatást kíván szerezni a Barátság kőolajvezeték Magyarországról Szerbiába történő meghosszabbításához, egy olyan háromoldalú projektet létrehozva, amelynek kapcsán a következő két évben lehet előrelépés.
Bizonytalanságok a Barátság körül
A Barátság kőolajvezeték Oroszország keleti részéből Ukrajnába, Beloruszba, Lengyelországba, Magyarországra, Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába és Németországba szállít kőolajat. A Magyarországot is érintő ága Szlovákiát, Ausztriát, Csehországot és Németországot is ellátja. A vezetékek éves névleges összkapacitása Magyarország felé akár 13 millió tonna feletti, de ténylegesen 8 millió tonna valósul meg.
Július közepén érkezett a hír, miszerint az orosz Lukoil nem szállít kőolajat Magyarországra Ukrajnán keresztül, sajtóértesülések szerint azért, mert Ukrajna júniusban szigorította az orosz Lukoil elleni szankciókat, ezzel gyakorlatilag azt akarták elérni, hogy a Lukoil ne használhassa Ukrajnát tranzitországként.
A Mol egy elemzői háttérbeszélgetésen elárulta, hogy a Lukoiltól júliusban nem vásárolt a magyar vállalat és augusztusban sem fog, de a szükséges mennyiséget más orosz termelők biztosítják számára.
A helyzetet végül úgy sikerült rendezni, hogy megállapodás született arról, hogy a Mol-csoport az Oroszországból érkező érintett kőolaj-mennyiségek tulajdonjogát 2024. szeptember 9-i hatállyal a belorusz-ukrán határon veszi át.
Augusztus végén azonban Mihajlo Podoljak, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tanácsadója kavarta fel az állóvizet, miután kijelentette, hogy a Barátság kőolajvezetéket 2025. január elsejével lezárják. Később azonban arról írt, hogy félreértés történt, a tranzit 2029 végéig, a szerződés lejártáig biztosan folytatódik. A Sztrana ukrán lap akkor arról írt, hogy a tanácsadó valószínűleg összekeverte a kőolajvezetékkel kapcsolatos szerződés lejártát a gáztranzitszerződésével, amely valóban 2025 januárjában jár le.
Egyre növekvő kockázatok
Pletser Tamás, az Erste gáz- és olajipari elemzője az Economx arra vonatkozó kérdésére, hogy a magyar félnek milyen haszna származhat ennek a kőolajvezetéknek a megépítéséből úgy válaszolt, hogy gazdálkodási oldalról mindenképpen haszon, hogy ezen a vezetéken orosz kőolaj folyik, amin tranzitdíjat tudunk szedni Szerbia felől.
A Barátság kőolajvezeték kapcsán úgy fogalmazott a szakértő, hogy annak kockázata politikai és technikai értelemben is nagyon nagy.
Politikailag azért, mert nem lehet tudni, hogy Oroszország, Ukrajna vagy éppen az Európai Unió hogyan dönt a jövőben a használatáról. Technikailag pedig olyan értelemben kockázatos, hogy egy háborús országon megy keresztül, így nem lehet tudni, hogy esetleg eltalálja-e valami. Nem véletlen, hogy a Mol-csoport már gőzerővel igyekszik azokat a projekteket elvégezni, amelyek lehetővé teszik, hogy a két belső finomítót teljesen ellássák a tenger felől.
A vezeték megépítésének lehetséges következményei kapcsán kettőt emelt ki az elemző: az egyik abból fakadhat, hogy ennek a beruházásnak a megvalósulásával mi engednénk Szerbiába eljuttatni az orosz olajat, ami miatt egyfajta konfliktus biztosan lesz majd Magyarország és az EU között, azonban mivel vezetéken szállítanánk, ezért lehet, hogy ebből a szempontból az Unió megengedő lesz.
A másik pedig, hogy a horvát Janafnak jelenleg két nagy ügyfele van, az egyik a Mol-csoport, a másik pedig a NIS. A horvátok felé így nem lenne egy túlságosan baráti gesztus, hogy segítünk a NIS-nek leválni róluk, még úgy is, hogy egy sokkal kockázatosabb forrás irányába kapcsoljuk őket be.
Amennyiben pedig Magyarország tényleg úgy dönt, és azt mondja deklaráltan, hogy mi le akarunk válni erről az orosz forrásról, az ebben az értelemben megnehezíti a horvátokkal való kapcsolatfelvételt és egyezséget, hogy mi más oldalról meg segítünk az egyik fő ügyfelüknek leválni erről az olajvezetékről
– emelte ki Pletser Tamás.