A mesterséges intelligencia nem törődik a fejlődő országok szegényeivel

Szegénység, éhezés, vízhiány, háborúk, egyenlőtlenségek: számos alapvető globális problémát nem vesz kellő hangsúllyal figyelembe még a mesterséges intelligencia etikusnak szánt, úgynevezett emberközpontú megközelítése sem. Ehelyett csupán főképpen a nemzeti határokon belüli társadalmi kihívásokra keresi a választ – állapítja meg a Budapesti Corvinus Egyetem friss tanulmánya öt nyugati egyetem témába vágó szövegeinek tartalomelemzése alapján.

Visszatérő kritika a társadalomtudósok részéről, hogy az etika túl kis szerepet játszik a mesterséges intelligencia fejlesztésében.

Ennek megoldására vezették be az emberközpontú mesterséges intelligencia (human-centered AI, HAI) koncepcióját, amelyet mára számos projekt, kutatóközpont, egyetemi kurzus, vállalat használ, de mindegyikük egy kicsit másképp. A vizsgálatba a Bolognai Egyetem, a Northwestern Egyetem, a Marylandi Egyetem, a Stanford Egyetem és az Utrechti Egyetem.

A tanulmány összegzése szerint minden intézmény egyedien használja az emberközpontú mesterséges intelligencia fogalmát, csak annyiban közös az értelmezésük, hogy emberek igényeivel hozzák kapcsolatba.

Az akadémiai szféra felismerte, hogy humanista törekvéseik bizonyítására a technikai megoldások helyett leginkább támogató szemléletű tartalmat kell kínálniuk – mondta Vicsek Lilla, a Corvinus szociológus kutatója, az Algorithmic ethics című tanulmány egyik szerzője.

– tette hozzá.

A kutatók szerint a vizsgált akadémiai közeg ennek ellenére nem foglalkozik több alapvető kérdéssel:

• gyakran homogén csoportként kezelik az emberiséget, és azt feltételezik, hogy minden társadalom ugyanazokkal a problémákkal küzd,
• az emberközpontú mesterséges intelligenciával foglalkozó írások alapvetően a jómódú, globális észak szükségleteihez igazodnak.

Bár a vizsgált intézetek a helyi, nemzeti határokon belüli marginalizált közösségek kihívásait gyakran számontartják, de országközpontúak: általában figyelmen kívül hagyják a globális dél elfogadhatatlan életkörülményeit, a szegény régiókban jelen lévő problémákat, például a vízellátás hiányát, az éhezést, a veszélyes munkahelyeket, a betegségeket és a háborúkat, amelyek Afrika jelentős részét, valamint Ázsia és Dél-Amerika nagy részét érintik.

Pedig, ha a globális délre is kiterjedne a figyelem, azzal érdemben lehetne segíteni sok kiszolgáltatott csoport életminőségén, egyáltalán, a túlélési esélyein.

Hiányoznak a konkrét javaslatok a feltárt problémák megoldására.

Fontos etikai hatása van a mesterséges intelligenciával összefüggő hatalmi kérdéseknek, döntéshozatalnak is. A nagy technológiai vállalatok kiterjedt adatgyűjtéséből fakadó hatalmat két vizsgált intézmény – a Bolognai és a Northwestern Egyetem – honlapja egyáltalán nem kritizálja, míg másik kettő – a Stanford és az Utrechti Egyetem – az elszámoltathatóságot, az adatvédelmet helyezi a középpontba.

A Stanford Egyetem publikálta a legtöbb tartalmat, és itt jelentek meg leginkább tartalmak egyenlőtlenségekről, de még itt is csak kis mértékben. A két európai egyetem nagyobb arányban említi a mesterséges intelligenciával kapcsolatos társadalmi felelősségvállalást és fenntarthatóságot, mint az amerikaiak, de túl általános, felületes módon, konkrét javaslatok nélkül.

Azért fontos kutatni az emberközpontú MI vízióit, mert ezek az elvárások irányíthatják és koordinálhatják az MI-ért felelős szereplők tevékenységét – összegezte Vicsek Lilla, a Corvinus szociológusa.