Az NGO az az angol non-government organization, azaz nem kormányzati szervezet rövidítése. Elsőre furcsán hangzik, hisz a legtöbb szervezet, vállalat, alapítvány, legyen szó bármilyen jogi személy formáról, értelemszerűen nem kormányzati. A kifejezés ezért nem pontos, viszont remekül rávilágít arra, hogy ezek a szervezetek sokszor mégiscsak kötődnek a politikához, akár egy ország szintjén, akár regionálisan vagy globálisan. Egy bélyeggyűjtő egyesületre biztos nem mondjuk, hogy NGO.

Célok, tevékenységek, szervezeti forma

A gyakorlatban ezek társadalmi vagy civil szervezetek, az esetek többségében non-profit alapon működnek, és valamilyen társadalmi, esetleg politikai célt határoznak meg maguknak, mint mondjuk a környezetvédelem, egészségügyi problémák kezelése (főleg olyan elmaradott országokban, ahol hiányos az egészségügyi ellátás), kisebbségi jogok, szegénység problémája, női egyenjogúság és még számtalan egyéb társadalmi probléma. Hogy példát is mondjunk:

eredetileg NGO volt a Vöröskereszt vagy az Amnesty International is, bár mára kinőtték már ezt a keretet.

Ha ezeket a tevékenységi köröket átnézzük, mindjárt érthetőbb, miért fontos a nem kormányzati megnevezés: ezek mind olyan problémakörök, tevékenységek, amelyekkel az egyes országok kormányai is foglalkoznak kisebb-nagyobb mértékben. Így tehát ezek a szervezetek függetlenek az adott kormánytól, nemzetközi szervezet esetén kormányoktól, ugyanakkor tevékenységük elkerülhetetlenül összeérhet a kormányéval.

ENSZ-meghatározás, szabályozás

Ez a szervezeti forma, mint oly sok minden, alapvetően az USA-ban terjedt el azt követően, hogy megalakuló ENSZ a második világháború után definiálta ezt a szervezeti formát, és az Egyesült Államok szabályozta is ezek működését, ami fontos olyan szempontból is, hogy például gazdasági tevékenységet ne végezzen cégforma helyett egy ilyen szerveződés mögé bújva, kikerülve az adózást és egyéb kötelezettségeket. Ott jelenleg is másfél millió ilyen szervezet van, bár nyilván nem mindegyik aktív.

Működtetés, finanszírozás

A kérdés az, hogy ha ezek a szervezetek ilyen többségében társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek, akkor miért szidják őket, sokszor maguk a kormányok, miért alakulnak ki konfliktusok. A kérdés megválaszolásához meg kell nézni, hogy is működnek ténylegesen ezek a szervezetek. Ha komolyabb a tevékenység, akkor nagyobb szervezet kell, sok ember munkája, és persze sok pénz.

Mindezek előteremtéséhez rendszerint kevés néhány elszánt ember, szükség van valamilyen komolyabb szervezetre vagy gazdag magánszemélyre, mint támogatóra. Igen ám, de ha valaki ezt biztosítja, nem biztos, hogy teljesen rábízza a szervezőkre a működést: neki is lehetnek elgondolásai, saját céljai. Ilyenkor már kevésbé jellemző az alulról szerveződés, a finanszírozó szerepe óhatatlanul megnő.

Alkalmasak bűnbaknak

Ilyen esetekben kialakulhat konfliktus a szervezet és más szervezet, vagy a szervezet és akár az adott ország kormányzata között. Előfordulhat, hogy egy kormány, vagy egy politikai párt ellene irányuló célokat lát egy ilyen szervezet tevékenysége mögött, de az is gyakori, hogy szó sincs ilyesmiről, viszont ennek lehetősége miatt kiváló bűnbak lehet egy-egy ilyen szervezet. Ismét egy példa: a jelenlegi magyar kormány sokáig Soros Györgyre építette fel az ellenségképet, ami mindig úgy hatékony, ha rejtélyes. Erre kiválóak az NGO-k: rájuk lehet fogni, hogy Soros György finanszírozza némelyiket, és politikai céljuk van egy adott országban.

Semmi baj a szegmenssel

Természetesen előfordulhatnak ilyen esetek, a valóságban azonban nem jellemzők. Mindig lehet egy-egy NGO, amelyik rosszban sántikál, ahogy a cégek, vállalatok között is előfordulnak csalók, de ez csak egy kis hányad, és ettől még természetesen nem bélyegezzük meg a vállalati szektort. Ugyanígy nem érdemes az NGO-k egészét megbélyegezni, ha valamelyik szervezettel gond van, azzal lehet foglalkozni, mégpedig jogi úton, hisz rájuk is vonatkoznak a megfelelő jogszabályok.

Összességében tehát hasznos civil szerveződésekről van szó, melyekről keveset hallunk, amikor minden különösebb gond nélkül végzik tevékenységüket, viszont annál többet, amikor egy politikai szereplő célba veszi őket bűnbak gyanánt, esetleg propagandája részeként. Természetesen ezeket fenntartásokkal kell kezelni, ahogy a választási és egyéb politikai kampányokat és propagandát általában is, politikai oldaltól, színezettől függetlenül.