A napokban a BlackRock befektetés-kezelő közzétette éves levelét a vállalat befektetőinek. A cég vezérigazgatója, Larry Fink felhívást intézett a munkavállalókhoz, akik abban reménykednek, hogy 60 éves korukban – kényelmesen és pénzügyileg biztonságban –nyugdíjba vonulhatnak.
Larry Fink arra figyelmeztetett, hogy a várható élettartam növekedésével, a szociális védőháló megritkulásával és a megélhetési költségek növekedésével a 65 éves korban történő nyugdíjba vonulás sokak, sőt a legtöbb ember számára már nem lesz lehetséges.
A nyugdíjba vonulás sokkal nehezebb dolog, mint 30 évvel ezelőtt volt, és 30 év múlva is sokkal nehezebb lesz
– írta Larry Fink.
2000 és 2019 között a várható élettartam világszerte 67 évről 73 évre nőtt. Az ENSZ várakozásai szerint 2050-re világszerte minden hatodik ember 65 éves vagy annál idősebb lesz. A népesség elöregedésével pedig számos ország hamarosan eléri azt a pontot, amikor több ember hagyja el a munkaerőpiacot, mint ahányan belépnek: az Egyesült Királyságban ez a pont 2029-re, Brazíliában 2035-re, Indiában 2048-ra, az Egyesült Államokban pedig 2053-ra következhet be.
A várható élettartam az 1850-es évek közepe óta folyamatosan emelkedik az Egyesült Királyságban. A nyugdíjkorhatár azonban nem változott ennyit
– mondta Rebecca Sear, a London School of Hygiene and Tropical Medicine népesség- és egészségtudományi professzora, a BBC érdeklődésére.
Mivel mind az egészségügyi, mind a gazdasági környezet drámaian megváltozott, vajon a 65 éves nyugdíjba vonulás teljesen irreális cél a modern világban?
Egy önkényes norma?
Nemcsak, hogy a nyugdíjkorhatár nem változott a modern körülményekhez igazodva, de az sem világos, hogy miért a hatvanas évek közepe lett a nyugdíjba vonulás központi életkora – hangsúlyozta a BBC-nek Gal Wettstein, a Boston College Nyugdíjkutató Központjának vezető közgazdásza, megjegyezve: bizonyos értelemben ennek célja az volt, hogy az embereket életük legvégéhez közeledve kivezesse a munkaerőpiacról.
Mégis számos kormányzati program továbbra is ezt használja szabványként. Az Egyesült Államokban a Medicare, a szövetségi egészségbiztosítási program jelenleg csak a 65 éves és idősebb felnőttek számára elérhető (a fiatalabb, fogyatékkal élő emberek számára vannak kivételek). Az amerikaiak 67 éves korukban válnak jogosulttá a teljes társadalombiztosítási ellátásra, nagyjából ugyanabban az életkorban, amikor az Egyesült Királyság polgárai is igényelhetik az egyetemes állami nyugdíjat.
A XX. század közepén, amikor számos ilyen programot életbe léptettek, a várható élettartam jelentősen rövidebb volt: az Egyesült Királyságban például a férfiak esetében nagyjából 66 év, a nők esetében pedig 71 év.
Most azonban egyre hosszabb az életünk, egyre egészségesebbek vagyunk. Sok nyolcvanas éveiben járó nyugdíjas nagyon aktív életet él, fizikailag és szellemileg egyaránt.
Probléma, hogy míg egyesek az állami juttatásokat nyugdíjcélú megtakarításokra szánt befektetési eszközökkel egészítik ki, sok volt munkavállalónak nincs elegendő – vagy egyáltalán nincs – személyes megtakarítása, amelyre támaszkodhatna. Ráadásul az inflációs gazdaságban a megélhetési költségek emelkedésével a felhalmozott megtakarítások egyszerűen nem érnek annyit, mint amennyire szükség lehet.
Változó vagyoni minták
Ráadásul a generációs vagyon, amely egykor a fiatalabbak számára biztosította a későbbi életkorukban a pénzügyi tartalékot, már a múlté.
„A források alapvetően generációkon keresztül áramlanak, a nagyszülőktől a szülőkön át a gyermekekig” – mondta Rebecca Sear, hozzátéve, hogy „az emberi történelemben most először fordul elő, hogy a vagyonáramlás a szülői generációtól a nagyszülői generációig tart.”
A hagyományos biztonsági háló hiánya miatt világszerte sok munkavállalónak 65 éves kora után is meg kell maradnia a munkahelyén, hogy elegendő megtakarítást gyűjtsön a nyugdíjba vonuláshoz.
A BlackRock-vezér, Larry Fink szerint a kényelmes, modern nyugdíjas évekhez a válasz a fiatalabb életkorban kezdődő aktívabb pénzügyi befektetés, és a 65 éves koron túli munkavégzés.
Egyes kormányok már most is elavult célként ismerik el a 65 évet; az Egyesült Királyságban a nyugdíjkorhatár 2026 májusa és 2028 márciusa között már 66-ról 67 évre emelkedik; 2044 után pedig 68 évre nőhet.