Oroszország egyre gyakrabban használ az utóbbi időben relatíve olcsó, de nagy pusztító erejű siklóbombákat ukrajnai offenzívájának előmozdítására. A becslések szerint az elmúlt egy hétben több mint 200 ilyen bombát vetettek be a Harkivtól északra fekvő Vovcsanszk városa ellen az orosz erők a határ menti előre nyomulásuk során.

Olekszij Harkivszkij vovcsanszki rendőrfőnök testközelből látta a siklóbombák hatását.

Nincsenek szavak, amelyekkel leírhatnánk egy siklóbomba-támadás utóhatását. Az ember megérkezik a helyszínre és látja az embereket, akik ott fekszenek, szétszakadva.

A siklóbombák tömeges alkalmazása Oroszország részéről viszonylag új keletű fejlemény, amely az elmúlt hónapokban pusztítónak bizonyult az ukrán erők számára.

Oroszország azért képes nagy mennyiségben felhalmozni a siklóbombákat, mert elég könnyen előállíthatóak: a régi szovjet bombákat kihajtható szárnyakkal és műholdas navigációval egészítik ki. Olcsók, de pusztító erejűek.

A robbanóanyag lényegében egy hagyományos szabadeséses vasbomba, amelyből Oroszországnak több százezer darabja van raktáron a szovjet időszakból

– mondta a BBC érdeklődésére Justin Bronk professzor, a Royal United Services Institute (Rusi) légierő és haditechnikai szakértője, majd hozzátette:

„Ezek  szárnyakkal vannak ellátva, amelyek a bomba ledobása után kiugranak, hogy sokkal nagyobb távolságokra tudjon siklani”.

A hozzájuk csatlakoztatott műholdas irányítórendszer lehetővé teszi egy helyhez kötött pozíció viszonylag nagy pontosságú megcélzását.

Bronk professzor szerint a bombák mechanizmusa az oroszok számára a több millió dolláros rakéták funkcionalitásának nagy részét biztosítja, de a költségek töredékéért.

Elmondása szerint a szovjet bombákhoz – amelyek tömeggyártásúak és mechanikailag meglehetősen egyszerűek – siklócsomagokat adnak, amelyekből az oroszok bőséges készlettel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a fegyverenkénti költség „valahol 20 ezer és 30 ezer dollár (7,1 - 10,7 millió forint) között lehet”.

A koncepció nem új. A németek a Fritz-X-et a második világháborúban vetették be. Az 1990-es években az amerikai hadsereg kifejlesztette a Joint Attack Direct Munitiont (JDAM), amely a hagyományos szabadeséses bombákhoz irányítható farokszárnyakat és GPS-irányítást adott. Ezeket azóta is széles körben használták, többek között Irakban és Afganisztánban.

Oroszország az év elején bemutatta a 1,5 tonnás siklóbomba legújabb változatát.
A siklóbombák által okozott pusztítás rendkívüli.

Összehasonlításképpen, egy orosz 152 mm-es lövedék körülbelül 6,5 kg robbanóanyaggal rendelkezik, míg a legkisebb siklóbomba, a FAB-500 is több mint 200 kg-ot tartalmaz. Ezek még a jól megerősített ukrán állásokat is sebezhető célponttá teszik.

Mivel a siklóbombák sokkal nagyobb robbanóerőt fejtenek ki, nagyobb valószínűséggel okoznak beomlást vagy halálos áldozatokat még az elég jól megerősített állásokban is – magyarázza Bronk professzor. A nagy erejű robbanások az emberi szervezetre is súlyos hatással vannak.

A siklóbombák megnehezítik Ukrajna védelmi stratégiáját, mert az oroszok egyszerűen folyamatosan bombázhatják a rögzített állásokat, amíg azok el nem tűnnek

– hangsúlyozta Bronk professzor.

George Barros, az amerikai székhelyű Institute for the Study of War (ISW) munkatársa egy újabb aggasztó fejleményre hívta fel a figyelmet.

Megjegyzi, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy egy Moszkvától mintegy 400 km-re keletre található gyárban olyan gyártósor készül, amely képes több mint három tonnás siklóbombák gyártására.

Bronk professzor szerint a bombák repülés közbeni elfogása nem járható út, mert „túl gyorsan elfogyna az összes rendelkezésre álló légvédelmi lőszer”.

Az egyetlen megoldás – a földi támadást leszámítva – a bombákat ledobó repülőgépek célba vétele lenne, akár repülés közben, akár a földön. Ez azonban jelentős kockázatokkal jár.

Az amerikai Patriot föld-levegő rakétaindító rendszer képes lelőni a vadászbombázókat, de csak akkor, ha a frontvonal közelében helyezkedik el. Ez azzal a kockázattal jár, hogy az orosz drónok észreveszik és ballisztikus rakétákkal találják el, hangsúlyozta Bronk professzor – ez történt két indítórakétával is az év elején.

Így marad a lehetőség, hogy nagy hatótávolságú rakétákat vagy drónokat használjanak az orosz légi bázisok célba vételére.

Ezt a módszert Ukrajna már alkalmazza. Áprilisban Kijev azt állította, hogy drónokból álló sortűzzel legalább hat katonai repülőgépet megsemmisített és nyolc másikat súlyosan megrongált az Oroszország déli, Rosztov régiójában lévő egyik repülőtéren.

Ez a megoldás azonban nem problémamentes. Az Egyesült Államok – az ukrán katonai segélyek legnagyobb szállítója – megtiltja Kijevnek, hogy fegyverrendszereit nemzetközileg elismert orosz területen használja. Ez ugyan nem vonatkozik a Krímre vagy a megszállt Ukrajnára, de azt jelenti, hogy az Oroszországon belüli repülőterek tiltott területnek számítanak. Úgy tűnik tehát, hogy Ukrajna számára egyelőre nincs könnyű válasz.