Még 2016 áprilisában Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg elindította a Vision 2030 programot, s a terv célja, hogy megerősítse Szaúd-Arábiát az arab világ szíveként, ezzel globális hatalmi tényezővé válva az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban.
E célok elérése érdekében Szaúd-Arábiának csökkentenie kell a fosszilis tüzelőanyagoktól való gazdasági függőségét, és modernizálnia kell mélyen konzervatív társadalmát. A többnyire túlsúlyos lakosságot is aktívabbá kell tennie, többek között ezek miatt is központi szerepet játszik a sport a trónörökös tervében.
A korlátlan mennyiségű pénznek a hallgatás az ára
2017 óta Szaúd-Arábia több tízmilliárd dollárt fektetett be a sportba három fő vertikális területen:
- rendezvényszervezés,
- vagyontulajdonlás
- és szponzoráció.
A stratégiát gyorsan kiterjesztették szinte minden jelentős globális sportágra, beleértve az e-sportot is.
Ez a háromágú stratégia nem sokban különbözik más Öböl-menti országok, például Katar és az Egyesült Arab Emírségek forgatókönyvétől – az elköltött pénzmennyiség sem. A szaúdi befektetés mértéke és kiterjedtsége azonban példa nélküli a sport történetében.
A szaúdi állami befektetési alap (PIF) az elmúlt négy évben a világ szinte minden sportágába öntött pénzt, de a kedvezményezettek számára rengeteg feltétel és kikötés van.
A sportszervezeteknek ígéretet kell tenniük arra, hogy nagyszabású eseményeket rendeznek Szaúd-Arábiában, és a lehető legjobb fényben reklámozzák a királyságot. Nem reagálhatnak az országot érintő emberjogi kritikákra, minden ilyen téma elől ki kell térniük.
A térség ezen szándékaival kapcsolatban azonban fontos megemlíteni, hogy Katar hasonló törekvései ellenére az ország emberjogi helyzete a 2022-es futball világbajnokság alatt is a figyelem középpontjában maradt. Szaúd-Arábiát sok hasonló kritika éri, de érezhetően csendesebbek a szólamok, mint korábban voltak.
Az új hatalom háttérbe tolta a nyugatot
Katarral ellentétben, amely elsősorban a labdarúgásra összpontosított, Szaúd-Arábia a sportipar minden olyan szegletébe pénzt fektetett, amely kétségbeesetten vágyik a növekedésre. Emiatt szép lassan megváltoztak az erőviszonyok:
már nem a nyugat diktálja a játékszabályokat.
A The Long Games felidézi, hogy 2023 végén és 2024 elején olyan vezető lapok, mint például a New York Times, és olyan elismert műsorszolgáltatók, mint a BBC, felvetették, hogy Szaúd-Arábia átveszi a világ sportjának irányítását. Amikor a szaúdi labdarúgó Pro League az angol Premier League-hez hasonló összegeket kezdett el költeni a játékosok elcsábítására, a jelenséget azonnal „fenyegetésnek” érezték az európai labdarúgásra nézve.
A világ sportjának „átvételéről” szóló frázis túlzásnak bizonyulhat, de Szaúd-Arábia kétségtelenül a világ egyik sportnagyhatalmává szeretne – és fog is – válni. A kérdések a következők: képes lesz-e elérni végső célját, és valóban tudja-e, mit csinál, vagy csak eszetlenül költi a pénzt?
Rendet raktak a pénzügyi káoszban
Nem könnyű megérteni Szaúd-Arábia sport iránti érdeklődésének összetettségét. Távolról úgy tűnhet, mintha a nemzetállamnak teljesen központosított és koherens terve lenne, amely szorosan követi az állami forgatókönyvet. A valóság azonban ennél sokkal kuszább.
Bár a pénzek mind az államhoz köthetők, 2017 óta csaknem száz különböző szaúdi székhelyű szervezet vett részt sportberuházásokban – mindegyikük kissé eltérő célokkal. Ezek között megtalálhatók a mindenütt jelen lévő PIF (Public Investmen Fund), a kormányhivatalok, a királyi család egyes tagjai, a nemzeti sportági szövetségek, a kereskedelmi jogokkal foglalkozó ügynökségek és az államhoz kötődő vállalatok, például az Aramco is.
Többek közt ezen többszereplős rendszer miatt a 2017 óta létrehozott szaúdi sportbirodalom egyesek szerint olyan hatalmas és kiterjedt, hogy szinte lehetetlen volt egy koherens tervhez ragaszkodni.
Emiatt 2023 nyarán létrehozták a SRJ Sports Investments (SURJ) egységet, ők felelnek az összes kimenő sportberuházásért, míg a sportminisztérium általános felelősséget vállal a királyságban zajló eseményekért. A jelentések szerint ezzel a lépéssel már sokkal áttekinthetőbb a rendszer, a számos helyről beérkező pénzek, illetve célok is összehangoltabban működnek.
Már látják, mibe érdemes fektetni
A szaúdiak ráadásul nemcsak összefésülték a rendszert, hanem tanultak is hibáikból. A LIV Golf Tour-ra költött (és egyesek szerint elpazarolt) milliárdok után
Szaúd-Arábiának rá kellett jönnie, hogy egy demokratikus és fejlett kereskedelmi modellel rendelkező sportszervezet nem valószínű, hogy átadja a kulcsokat, bármennyit is kínálnak érte.
Minden jel arra utal, hogy a PIF a teniszben találta meg az új aranybányát. Az ATP-vel kötött megállapodás magába foglalja a ranglisták névhasználati jogát, öt ATP Tour-verseny szponzorálását, köztük a Next Gen ATP Finals is, amelyet egy megállapodás értelmében 2027-ig a szaúdi Dzsiddában rendeznek.
A királyság arra apellál, hogy idővel saját ATP- és WTA-tornát fognak rendezni, elég pénzt fizetve ahhoz, hogy biztosítson a tenisznaptárban egy kiemelt helyet.
Hogy mindenre van pénzt, azt már tavaly is láthattuk, ugyanis októberben Rijádban megrendezték a Six Kings Slamet, ahova szó szerint megvásárolták, a tenisz legnépszerűbb karaktereit, köztük Rafael Nadalt, Novak Djokovicot, Carlos Alcarazt és Jannik Sinnert. Az eseményhez pedig világra szóló, mozikba illő promót gyártottak.
A hat résztvevő mindegyikének azt ígérték, hogy garantáltan legalább 1,5 millió dollár összegű nyereményt kap, a győztes pedig a tenisztörténelem legnagyobb díját, 6 millió dollárt vihet haza, ami majdnem a duplája a Grand Slam-bajnokok díjazásának.
Mindent elmond az eseményről, hogy még a sérüléssel bajlódó játékosok is valahogy összeszedték magukat, és pályára tudtak lépni az eseményen, amely egyébként nem az ATP égisze alá tartozott, ranglista pontokat nem kaptak érte a teniszezők, ellenben pénzt igen – irgalmatlanul sokat.
A terv működik
Amikor bejelentették, hogy Szaúd-Arábia rendezi a 2034-es labdarúgó-világbajnokságot, részletesen bemutatták az ország sport- és labdarúgással kapcsolatos kiadásait is. Eszerint
az arab királyságnak több mint 900 szponzori szerződése van különböző sportágakban, amelyek több mint egyharmada, 925 milliárd dollár a szaúdi szuverén vagyonalaphoz köthető. Csak tavaly a PIF 36,8 milliárd dolláros nyereségről számolt be.
A rendszer tehát profitábilis és a terveknek megfelelően zakatol .
A szakértők szerint azonban egy valamivel számolnia kell a királyságnak: mindig lesznek olyan szervezetek, tulajdonosok és sportolók, akiknek elég pénzük lesz ahhoz, hogy az tudják mondani: NEM.