A szociális bérlakások egyelőre nem jelentik az állami lakhatási politika prioritását, azonban több izgalmas kezdeményezés is működik Magyarországon, amelyek kis lépésekben tudnak eredményeket elérni. Korábban már bemutattuk a vidéki hátrányos településeken működő FETE és a Budapesten elindult AHA programjait, de érdemes a hajléktalan emberek lakhatásával is foglalkozni.
Itt nem csupán a hajléktalanszállók kerülnek előtérbe, sőt, azok csupán ideiglenes tűzoltásra alkalmasak, hanem érdemes a díszletek mögé nézni. A hagyományos társadalmi gondolkodás szerint a hajléktalan ember menjen el dolgozni, majd a megkeresett pénzéből éljen tisztességesen, illetve béreljen lakást vagy bármilyen szállást magának. Ez a leegyszerűsítés nyilvánvalóan szűk kereteket enged a gondolkodásra, nem segíti a társadalom széles rétegeit, hogy empatikusan és akár proaktívan kezelje a fedélnélküliek mindennapjait.
Új megközelítés és szemlélet: az Elsőként Lakhatást
Izgalmas nemzetközi kezdeményezés a Housing First (Elsőként L akhatást) elnevezésű modell, amelynek alapja egy vadonatúj megközelítés: a hajléktalanság nem viselkedésbeli, hanem lakhatási probléma. Az egész modell mögött egy általánosabb társadalomfilozófiai szemlélet húzódik, amely szerint a lakás nem csupán egy gazdasági termék, árucikk, amelynek a tulajdonjogát a piacon áruljuk, hanem a lakhatás alapvető emberi jog és a rehabilitáció kiindulópontja is.
Vagyis megfordítják a gondolkodást, szinte a feje tetejére állítják a rendszert, és először kínálnak tisztességes fedelet a hajléktalan embereknek, majd kezdődhet a rehabilitációja, a visszaintegrálása a társadalmi szövetbe munkával, életvezetési megoldásokkal. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy ha valakinek van egy biztonságos helye, ahol bezárhatja az ajtót és lezuhanyozhat, sokkal nagyobb eséllyel talál munkát vagy teszi le a függőségeit, mint egy zajos, bizonytalan tömegszálláson.
Globális adatok szerint ez a megközelítés 70–90 százalékos hatékonysággal akadályozza meg a visszaesést az utcára, ami jelentősen túlszárnyalja a hagyományos, lépcsőzetes ellátórendszerek eredményeit. Ma már az Egyesült Államoktól Ausztráliáig számos ország alkalmazza sikerrel, mivel nemcsak emberibb, hanem a sürgősségi és rendészeti kiadások csökkentése révén az állam számára is kifizetődőbb megoldás.
A finn példa
Finnország a program egyik leghíresebb mintaországa, hiszen ez az egyetlen uniós ország, ahol a hajléktalan emberek száma tartósan és jelentősen csökken. Ott a 2000-es évek végén döntöttek úgy, hogy felszámolják a tömegszállásokat, és helyettük lakásokat építenek vagy újítanak fel. A helyi statisztikák szerint 2008 és 2022 között a hajléktalan emberek száma 68 százalékkal csökkent. Annyira belelkesültek, hogy már olyan terveket dédelgetnek, miszerint teljesen felszámolják az utcai hajléktalanságot.
Sőt, érdekes gazdasági adatokkal is előrukkoltak, miszerint egy hajléktalan ember utcai élete az állam számára komoly financiális kiadást jelent a gyakorlatban. Többek között sürgősségi ellátás, rendőrségi intézkedés, kórházi kezelések terhelik az államkasszát, amelyek jóval nagyobb költséget jelentenek, mintha szociális bérlakást és szakembereket biztosítanának a rászorulóknak.
Az USA-ban végzett felmérések szerint a krónikusan hajléktalan emberek lakáshoz juttatása évente több ezer dollár közötti megtakarítást jelent a közszférának, nyilvánvalóan más az összeg New Yorkban és más egy déli kisvárosban. Finnországban átlagosan 15 ezer eurót spórol az állam évente minden egyes emberen, akit az utcáról lakásba segítenek. A beköltözők körében a kórházi napok száma pedig akár 30–50 százalékkal is csökkenhet az első évben lokációtól és egészségügyi állapottól függően.
Az Utcáról Lakásba! Egyesület Budapesten
Magyarországon Az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) is foglalkozik ilyen típusú tevékenységgel, vagyis a Housing First hazai változatát náluk kell keresnünk. Az ULE és a hasonló civil szervezetek főleg adományokból, pályázatokból és néhány támogató önkormányzattal együttműködve dolgoznak.
Az ULE olyan kihívásokra keres megoldásokat, amelyek a jelenlegi lakhatási válságban hiánypótlók lehetnek, és olyan emberek számára kínál fedelet, akiknek a jelenlegi társadalompolitika nem kínál alternatívát. Az is fontos cél, hogy modelleket mutassanak be, így az önkormányzatok és más intézmények megvalósítóként vagy támogatóként részt vehetnek a programokban, majd a későbbiekben nagyobb léptékben önállóan is alkalmazhatják a hasznosított tapasztalatokat.
Kovács Vera, az egyesület alapítója és társelnöke az Economx kérdésére elmondta, hogy az egyesületük szakmai műhelyként kis léptékben tevékenykedik, vagyis alapvetően a céljuk olyan mintaprojektek kidolgozása és működtetése, olyan társadalmi modellértékű programok megvalósítása, amelyek a gyakorlatban is megállják a helyüket. Majd az így megalkotott és kipróbált lakhatási modelleket önkormányzatok vagy éppen állami intézmények tudják nagyobb léptékben megvalósítani. A modellprogramok mikroközösségeinek mindennapjai hozzásegítenek minket ahhoz, hogy a gyakorlatban lássuk a mintaprojektek életképességét, és ha szükséges, elvégezhessük a finomhangolásokat.
Az ULE csaknem másfél évtizedes múltra tekint vissza, hiszen az első, támogatott bérlőjük 2013-ban költözött be egy kőbányai önkormányzati lakásába. Az egyesület először az utcán élő hajléktalan emberekkel kezdett el foglalkozni, a nemzetközi jó gyakorlatokat szerették volna sikeresen meghonosítani Budapesten. A X. kerület azóta is partnerségben együttműködik az egyesülettel, de szerencsére egyre több kerület csatlakozott a programhoz, és ma összesen már több mint száz lakás vesz részt az ULE programjaiban. Jelenleg az egyesület gondozásában található lakásokban csaknem 300 ember lakik, teszi hozzá Kovács Vera.
Egy tanulmány, amely megalapozta a szociális lakásügynökségek indulását
A szociális lakásügynökségek hazai kezdeményezéseinek elméleti alapját a Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity Magyarország „A szociális lakásügynökségek önkormányzati megvalósításának lehetőségei” c. 2013-as tanulmánya jelenti, amely a témában elsősorban nyugat-európai példákat vizsgált, majd vont le következtetéseket. A kutatás nemcsak elméleti áttekintést adott, hanem konkrét javaslatokat is megfogalmazott arra, hogy miként lehetne a modellt a magyar önkormányzati rendszerbe illeszteni.
A tanulmány egyik fontos megállapítása az volt, hogy a lakásügynökségek közvetítő szerepet tölthetnek be a magántulajdonosok és a rászoruló bérlők között, csökkentve ezzel a lakhatási bizonytalanságot. Az itt felvázolt koncepció mentén indult el az első hazai pilot program Szombathelyen, amely gyakorlati példát adott a modell működőképességére. A tapasztalatok később hozzájárultak ahhoz, hogy ez a megközelítés a fővárosi szakpolitikai gondolkodásban is megjelenjen, illetve 2024-ben elinduljon a Fővárosi Lakásügynökség, amelynek kezelésében nagyságrendileg már 60 ingatlan található.
Önkormányzati lakások és bérlakások
De térjünk vissza az ULE mindennapjaihoz: kezdeményezéseik között említhetjük a Kunyhóból Lakásba , a Lakhatást Most! Lakásügynökség, illetve az állami gondozásban nagykorúvá vált fiataloknak szóló Fiatalok Lakhatása programokat is. Emellett több mint 300 Ukrajnából menekült embernek nyújtottak albérlet-támogatást és szociális munkát. Tehát alapvetően önkormányzati lakásokkal és magánbérlemények hasznosításával foglalkoznak.
A Kunyhóból Lakásba programban önkormányzati bérlakásokat újítanak fel önkéntesekkel és magukkal a leendő lakókkal. A beköltözők nem szívességet kapnak, hanem bérleti szerződést kötnek és méltányos lakbért fizetnek. Sőt, az állami gondoskodásból kikerült fiataloknak is segítenek, hogy ne az utcán vagy szállón kössenek ki az intézet elhagyása után.
A Lakhatást Most! Lakásügynökség keretein belül pedig magánszemélyek adják bérbe lakásukat az egyesületnek, amely egyfajta etikus közvetítőként lép be a történetbe, hiszen garantálja a bérleti díj megfizetését és a rezsi rendezését. Vállalja a lakás állagmegóvását, sőt, bizonyos esetekben a felújítást is elvégzi a beköltözés előtt önkéntesekkel és szakemberekkel. Emellett a lakókat folyamatosan segítik szociális munkások, így nem maradnak magukra az esetleges problémáikkal sem.
