Mérföldkő a plázák történetében

1998 november végén helyezték el a Westend alapkövét, amely végül16 hónap alatt készült el 4-5 ezer ember megfeszített munkájának eredményeként. Majd 25 évvel ezelőtt, 1999. november első felében a nagyközönség számára is megnyitotta kapuit Budapest akkor leghatalmasabb bevásárlóközpontja, amely összesen 185 ezer négyzetméternyi épületegyüttest jelent.

A nyitás első 72 órájában 1,5 millió ember volt kíváncsi az új komplexumra. A frekventált belvárosi bevásárlóközpontban közel 20 millió ember fordul meg évente, de a nagyjából 400 üzlettel rendelkező Westendhez csatlakozik három önálló irodatorony és egy 230 szobás hotel.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

A Westend számos dologban volt úttörő, vagy éppen rekorder, így többek között itt nyílt meg az ország legelső Starbucks kávézója, és itt jelentek meg olyan luxusmárkák, mint a Tommy Hilfiger vagy a Boss. Nem utolsósorban a zöldítés terén is kimagasló eredményekkel büszkélkedhet a komplexum, hiszen 6500 négyzetméteres tetőterasza a kerület legnagyobb egybefüggő zöld területe. Ráadásul a bevásárlóközpont az éves energiafogyasztása 60 százalékát megújuló forrásokból fedezi.

Plázavilág Magyarországon

De hogyan jutottunk idáig, hogyan is fejlődött az elmúlt évtizedekben a bevásárlóközpont-iparág hazánkban? Az elsőgenerációs plázák az 1970-es években épültek fel Magyarországon, amelyek alapterülete többnyire nem érte el a 20 ezer négyzetmétert, és néhányuk maximum pár száz parkolót biztosított a vásárlóknak. 

Az első mai értelemben vett bevásárlóközpont az 1976-ban megnyílt budapesti Flórián volt, amelyet újabb központok követtek. Ma már az 1980-1994 között épült ingatlanokat második generációs plázaként tartjuk számon, ide sorolhatjuk többek között a Sugárt, a Skála Metrót, az Árpád Üzletházat, de még az 1994-ben átadott Budagyöngyét is.

A hagyományos áruházaknál (pl. Állami Áruház vagy Lottó) jóval nagyobb épületek működésének létjogosultságát egyrészt a gazdasági fejlődés és a növekvő életszínvonal, másrészt a bővülő áruválaszték jelentette. Az új bevásárlóközpontok sikerét támogatta a fővárosi tömegközlekedés fejlődése, többek között a metróvonalak átadása. 

Majd a rendszerváltás körüli időkben megtorpantak a fejlesztések, hiszen még a kilencvenes évek közepén is klasszikus értelemben pláza mindössze kilenc üzemelt Budapesten. Vidéken pedig alapvetően a Centrum és a Skála épített fel nagyobb üzletközpontokat, amelyek szintén plázaként funkcionáltak.

Majd jött a plázaépítési bumm és a harmadik generáció!

Az ezredforduló idején aztán az ingatlanbumm elhozta a plázaépítési lázat is, amikor már a harmadik generációs bevásárlóközpontok épültek fel a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban. Ezzel párhuzamosan több, még a szocialista időszakban átadott üzletközpont is – pl. a Sugár – túlélte a történelem viharait a profilváltásnak köszönhetően. 

Az 1996-ban átadott 42 ezer négyzetméteres Duna Plaza volt a harmadik generációs bevásárlóközpontok első képviselője Magyarországon. De az 56 ezer m2-es Pólus Centert is ugyanabban az évben adták át, majd hamarosan felépült a már említett Westend is.

Később a bevásárlóközpontok is más koncepció szerint épültek, hiszen egyrészt a vegyes funkciók előtérbe kerültek, amelyek a célközönséget is folyamatosan bővítik (mozi, szórakoztatás, bowling stb.). Másrészt megjelentek a tematikus plázák, nálunk alapvetően a lakberendezési tárgyakkal foglalkozó fejlesztésekig jutottak el, de a vásárlóerő egyelőre kevésbé ösztönzi ezt a szegmenst.

Már négyig jutottunk!

Majd megérkeztek az úgynevezett negyedik generációs plázák a kétezres évek második felében, amelyek jelentős hányada multifunkcionális projektekben valósult meg, vagyis a vásárláson kívül akár szórakoztató-, iroda-, sőt, lakásfunkcióval is rendelkeznek, de még számos lehetőséget kínálhatnak (egészségügyi központ, fitnesz, sportolás). 

A plázák ma városközpontként és szórakoztatócentrumként is működnek, ahol az üzletek mellett számos egyéb tevékenység jelenik meg (pl. ételudvar, mozi, hivatalos ügyintézés stb.), miközben tágas belső terek jellemzik a centereket. A negyedik generációba sorolhatjuk többek között az Arena Mallt, az Allee-t, a Corvin Plazát vagy éppen a Kökit.

Az új évezred elejétől már a vidéki nagy- és középvárosokban is megkezdődött a bevásárlóközpontok tömeges építése. A klasszikus plázák mellett megjelentek a bevásárlóudvarok, amelyeket a strip malloknak is nevezünk, vagy a hipermarketek a retail parkokban szintén jelentős üzletsorral rendelkeznek.

A vidéki kisebb városainkban a bevásárlóparkok dominálnak, amelyek a települések szélén helyezkednek el, míg a nagyobb városainkban és Budapesten a városi-színházi plázák terjedtek el a nemzetközi trendeknek megfelelően. A külvárosi plázákra is akad példa a magyar fővárosban, elég csak a már említett Pólus Centerre gondolni, amely eredetileg amerikai mintára jött létre, bár azóta jelentős átalakuláson ment keresztül, hogy a modern urbánus igényeket kielégíthesse.

Jött a válság és a plázastop

Majd a 2008-ban kibontakozó válság véget vetett a hazai plázaépítési bummnak, számos gigantikus terv végleg a fiókban maradt. 2012-ben a krízis végén bevezették a plázastopot is, amely takaréklángra tette a hazai bevásárlóközpont-építkezéseket. Így például az Óbudára tervezett center sem épült meg, ellenben szinte utolsó mohikánként elkészült az Etele Plaza 2021-ben.

Az elmúlt évtizedben alapvetően a ráncfelvarrásoké a főszerep, modernizálják, újjáformálják a tereket, fenntartható megoldásokat vezetnek be. Itt említhetjük meg a Campona vagy éppen az Allee felújítási munkálatait, de néhány régebbi plázát is szinte teljesen új köntösbe öltöztettek kívül-belül, mint például a Shopmarkot (Europarkot) vagy a GoBuda Mallt (EuroCentert). Vidéken is sorra újulnak meg a plázák, így már a vármegye-székhelyeken is modern szórakoztatóközpontok várják a látogatókat.

Most az élményközpontúság a fő sláger, amelyet az e-kereskedelem térnyerése is ösztönöz, vagyis még szofisztikáltabb, sokszínűbb programokkal és szolgáltatásokkal várják a folyamatosan megújuló plázák a nagyközönséget. Ma már egyre fontosabbá válik látványos belső tereket formálni különleges építészeti megoldásokkal, lenyűgöző dimenziókkal és közösségi terekkel. A fogyasztás katedrálisai megnevezést kissé átalakítva a bevásárlóközpontokat nevezhetjük az élmények katedrálisainak, ahol a digitalizáció is egyre nagyobb szerepet játszik.