A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

Megközelítőleg tizennégyezer műemlék ingatlan található Magyarország területén. Állapotuk nagyon eltérő, de rengeteg közülük a romos, elhanyagolt épület, és a többi állapota is évről évre romlik. A nemzeti műemléki vagyon megtartásában az államnak szüksége lenne a magántőkére, ám a fejlesztők nem szívesen nyúlnak a védett régi házakhoz, ugyanis a kulturális örökség védelméről szóló, hatályos törvény számtalan kötöttséget ír elő, miközben a műemlék épületek felújítására, állagmegóvására szinte semmilyen ösztönző szabályozás nincs − állítja Takács Ernő, az IFK elnöke. A műemlékek eleve hátrányból indulnak a kortárs épületekkel szemben, hiszen tereik kihasználhatósága lényegesen korlátozottabb, míg üzemeltetési költségeik szükségszerűen magasabbak a mai épületeknél. Emiatt meg kell találni azokat az ösztönzőket, amely mellett a műemlékek felújítása és üzemeltetése vonzóbb lehet a magánbefektetők számára.

A nemzeti vagyon megőrzésén sokat lendítene az örökségvédelmi jogszabály módosítása és egy átláthatóbb, kiszámíthatóbb hatósági jogalkalmazás is. Az IFK számos lépést sürget annak érdekében, hogy a magántőke ne zárkózzon el a műemlékek hasznosításától - mondta előadásában Kocsány János, az IFK alelnöke.

Szorgalmazzák például a védetté nyilvánítás kritériumainak objektív meghatározását, miután ma ez kizárólag szubjektív tényezők alapján történik, amivel végzetesen is megpecsételhetik egy ingatlan sorsát. Jelenleg egy kategóriába tartozik valamennyi hazai műemlék és vélhetően aránytalanul sok épület van teljes védettség alatt, holott sok esetben a védendő elemek csak egy részét képezik a teljes épületnek. AZ IFK szerint számtalanszor indokolatlan a teljes védelem, ami gátolja az épület új funkciójának megfelelő és gazdaságos ingatlanhasznosítást. Franciaországi és német mintát követve megkülönböztetnék a műemlék, illetve a műemléki értékkel rendelkező épületet,  szigorúbb és alacsonyabb szintű védettségi szinttel. Műemléki értékkel bíró épületnél a tulajdonos nagyobb teret kapna a modern, fenntartható fejlesztésre és több lehetőséget az új értékek teremtésére, azaz a gazdaság élénkítésére.

Lerövidítenék az ideiglenes védelmi időszakot − amely rendszerint egy év, amit újabb egy évvel meghosszabbíthatnak − három hónapra. Az egy-két éves csúszás ugyanis sok esetben több száz milliós károkat is okozhat a fejlesztőnek. Az egyesület szerint az ideiglenes védelmet kizárólag a tulajdonos, a kulturális örökségvédelmi iroda vagy a fejlesztésben érintett felek kezdeményezhetnék, a három hónapos időszak leteltével pedig a hatóságnak nyilatkoznia kellene a védettség elrendeléséről vagy annak végleges eltörléséről.

A műemlékek helyreállítása, átalakítása és felújítása hozzávetőleg 15−40 százalékkal kerül többe, mint egy új épület építése. Jelenleg az elrettentő szabályrendszer és engedélyezési gyakorlat mellett semmi nem motiválja a beruházót, hogy műemlékfejlesztésbe kezdjen. Az IFK ezért kezdeményezi az áfamentesség bevezetését műemlékfejlesztés során.

Szorgalmazzák a részleges, vagy teljes felmentést a védettség alól, ha az épület eredeti lakófunkciójának a visszaállítása a cél. Amennyiben a tulajdonos jelentősen növelné az épület energiahatékonyságát, 50 százalékos építményadó-kedvezményt tartanak reálisnak a mindenkori adómértékből, valamint a sokszor lehetetlen küldetésnek számító parkolóépítési kötelezettség eltörlését is indokoltnak tartják.

Kép: MTI