Az európai nyíltvégű és tőzsdei ingatlanalapok értéke összesen már 10 százalékkal csökkent 2022 decembere óta, így 2023 végén 180,7 milliárd euró volt az értékük a Bloomberg szerint. A kivonásnak két oka van: egyrészt a korábbi kamatmentes időszak után megjelentek a vonzó kockázatmentes kamatok és hozamok, másrészt az ingatlanpiac iránti lelkesedés folyamatosan csökken.
A lufi és leeresztése
A különösen alacsony kamatok és pénznyomtatás, azaz a jegybanki eszközvásárlási programok időszakában, nagyjából 2015-től 2022-ig az ingatlanpiacok a fejlett országok többségében szárnyaltak, többszörösükre emelkedtek, klasszikus mánia, piaci lufi jelei mutatkoztak. Az árak olyan magasak lettek, hogy még a világ leggazdagabb városaiban is lakhatási válság alakult ki, amire példa a hontalanok által elárasztott San Fancisco.
Az ilyen jellegű buborékok mindig kipukkadnak, persze ahogy a gazdaságban, úgy a túlfűtött piacokon is lehet „soft landing”, azaz puha földet érés, vagy összeomlás. Az ingatlanárak esése az USA-ban hamarabb kezdődött, de most már Európa legtöbb országára is átterjedt a folyamat, amit most már az is fűt, hogy a hazai piacokon megszorult kínai ingatlanfejlesztők és ingatlantulajdonosok megkezdték külföldi ingatlanjaik értékesítését, hogy likviditáshoz jussanak.
Kockázati tényező
Az Európai Központi Bank szerint a korábban túl nagyra nőtt ingatlanalapok kockázatot jelentenek a pénzügyi rendszerre, bár ha esetleg be is kell avatkoznia a jegybanknak összeomlás esetén, ez jóval kisebb összeg, mint például amit az eszközvásárlási programok során a piacra bocsátottak. Másként megközelítve ez a túl hosszú időn át túl lazán tartott monetáris politika utólag jelentkező költsége lenne, de lehet, hogy semmi gond nem lesz, ha puhán ér földet az ingatlanpiac.