A válság a budapesti, belvárosi téglaépítésű lakásokat kímélte meg a leginkább, hiszen míg egyes régiókban (főleg vidéken) nominális értelemben is 30 százalék körül estek az árak, addig a fővárosban ez még a 10 százalékot sem érte el. A forgalom növekedésével az árkorrekció elindult és már válság előtti nominális árak is előfordulnak.
2012-2013 között a belvárosi vevők nagyjából 40 százaléka befektető volt, de a jegybanki alapkamat csökkentésével és az ingatlanárak érzékelhető mélypontjával jelenlétük egyre nőtt. Folyamatos emelkedéssel 2014 második felében már 60 százalékot mért a DH, idén pedig már inkább 70 százalék a befektetők aránya. Az ok egyszerű, a belvárosi ingatlan viszonylag gyorsan eladható, magas hozamot ígérő befektetés, így az idegenforgalmi hasznosításra szakosodott vásárlók is előszeretettel keresik.
Míg a válságot követő években egy belvárosi ingatlan eladására 200 napot is várni kellett, 2013-2014 között ez 150 napra mérséklődött, majd tovább csökkent és mostanra pedig inkább 100 napos átlagról lehet beszélni. A legjobbak persze pillanatokon belül elkelnek. Minden az ártól függ, és ezzel az eladók is tisztában vannak. A jól beárazott lakás gyorsan, kevés alkuval cserél gazdát. Sokáig 7 százalék körüli alkuról lehetett beszélni, tavaly ez inkább már csak 5, majd erre az évre 4 százalékra csökkent.
Így nőtt az átlagár
A legkeresettebb méretű, 50-70 négyzetméter közötti lakások ára meredeken emelkedett. Ebben a méretkategóriában a három belvárosi kerület átlaga sokáig négyzetméterenként 250 ezer forint körül mozgott. (Jó minőségű, 2000 előtti típusok esetében.) 2014 őszén azonban megindultak felfelé az árak, év végére 300 ezer, mostanra pedig inkább 340 ezer forint körüli az átlagár.
Az idei adás-vételek adatai alapján az átlagár az V. kerületben a legmagasabb, meghaladja az 500 ezer forintot, a VI. kerületben 330 ezer-, a belváros forgalmának felét adó VII. kerületben pedig 270 ezer forint volt.