Az elmúlt évben 92 942 építési ágazatban tevékenykedő vállalkozást (egyéni vállalkozókkal együtt) tartott számon a KSH. Az év végén az építőipari vállalkozások 89 százalék 5 főnél kevesebbet foglalkoztatott. Arányuk különösen a speciális szaképítésben (92 százalék), ezen belül az épületgépészeti szerelésben (91 százalék) és a befejező építésben (94 százalék) a legjelentősebb. Az 5-9 fő között foglalkoztató kisvállalkozások aránya 6,3 százalék volt - összesíti a legfrissebb, az építőipar szerkezetét bemutató adatokat az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége  (ÉVOSZ).

A NAV adataiból vagy az MKIK által regisztrált vállalkozások adataiból kiindulva is megállapítható, hogy számosságukat illetően a mikro- és kisvállalkozások dominálják a szektort. A 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikro- és kisvállalkozások a tavalyi mintegy 2500 milliárdnyi termelési érték 43 százalékát adták, mintegy 1000 milliárd forint értékben. Termelésük az ágazati ütemet meghaladva, 34 százalékot nőtt. Az építőipari ágazatban foglalkoztatottak fele ebben a szervezeti kategóriában dolgozik.

A szakszövetség szerint a mikro- és kisvállalkozói körben figyelhető meg a legnagyobb hatékonysági probléma. Az egy főre eső termelési értékük 2017-ben nem érte el az évi 7 millió forintot. A hozzáadott érték mutatók összességében ebben a szervezeti méretkörben nem javulnak.

Elaprózódás

Az ágazat szervezeti struktúrájának ilyen mértékű elaprózódottsága a gazdasági rendszerváltáshoz vezethető vissza, amikor is rengeteg alkalmazottból lett kényszervállalkozó. Az élőmunkához kötődő igen magas közterhek és járulékok megfizetése alóli "menekülés" ösztönözte a frissen privatizált közép- és nagyvállalkozásokat arra, hogy ne alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztassák a dolgozókat.

Helyette a vállalkozási szerződések, alvállalkozói szerződések és megbízások kerültek előtérbe. Csak minden harmadik foglalkoztatott volt munkaszerződéssel alkalmazásban. Ez ma is így van. Ennek következtében hosszú alvállalkozói láncok alakultak ki, minek piaci hátránya mai napig a piac velejárója.

Miért rossz ez így?

A hátrányok a projektek megvalósításánál az időigényes és körülményes szervezésnél, a munkarészek összehangolási problémáinál a részfeladatok finanszírozásánál, valamint a teljesítésigazolások és fizetési nehézségek területén jelentkeznek leginkább. A mikro- és kisvállalkozások jelentős részét ma is kényszervállalkozásnak tekinthetjük.

Alacsony jövedelmezőség mellett működnek, tőkeerejük nincs az innovációhoz és a növekedéshez. A gazdasági rendszerváltáskor alakult mikro- és kisvállalkozások napjainkra jutottak el az első generációs váltáshoz. Tíz vállalkozásból 3-4 mikro- és kisvállalkozásnak sikeres ez a váltás, a többinél összeolvadás és/vagy a megszűnés várható.

A kereskedelmi bankok az építőipari mikro- és kisvállalkozások működési és projektfinanszírozását jelenleg is kockázatosnak tartják. Mivel ezen cégek meghatározó részének pénzügyi tartaléka nincs, hitelképességük pedig szerény, ezért többségük az alvállalkozói konstrukcióban anyagmentesen vállalkozik (bérmunkás), illetve előlegek bekérésével működik generálvállalkozóként a lakossági megrendelésekre.

A lakossággal való üzleti kapcsolatok jellemzően a lakásépítéshez, lakásfelújításhoz kötődnek. Kissé leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a mikro- és kisvállalkozások alvállalkozói pozícióban elsődlegesen a speciális szakképesítésben, generálként pedig a lakáspiac területén vállalkoznak.

Mit lehetne tenni?

  • Felnőttképzés, továbbképzés

A közép- és nagy építési vállalkozások szervezésében stabil mikro- és kisvállalkozói alvállalkozókkal közös, foglalkoztatás melletti "konzorciális" képzési programok indítását javasolja az ÉVOSZ. Ebben a szakmai érdekképviseletek is komoly szervezési és bonyolítási feladatot tudnak vállalni, ennek lehetőségét a kormányzat is erősítheti (pályázatok, megállapodások, stb.).

  • Innováció

Kis szervezetek számára az innováció nehézkes, az üzleti megtérülés is kockázatos. A szakszövetség szerint sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a termelő-szolgáltató vertikumok és a szakmai klaszterek kialakítására és működtetésére, például az építőanyag-gyártó, -kereskedő és kivitelezést szolgáltató körben.  Ez lehetne a termékgesztori rendszer, amire jó példa a Mapei termékek szakszerű beépítését szolgáló partneri kör működése. Az építési ágazatban továbbra is hiány van a beszerzési, informatikai, információs, innovációs klaszterek területén.

  • A vállalkozási képesség fejlesztése

A vállalkozási, vállalkozói piaci ismeretek gyengesége komoly kockázat a mikro- és kisvállalkozók számára éppúgy, mind a megrendelőiknek. Az építőipari vállalkozási szerződésminták, a költségkalkuláció-árképzés, kockázatkezelés és egyéb vállalkozói ismeretek iránti fogékonyságot, tudást fejleszteni kell. A vállalkozásfejlesztési közalapítványok és a szakmai-gazdasági érdekképviseletek szervező munkáját indokolt e területen kormányzati partnerséggel is erősíteni - véli az ÉVOSZ.

  • A vállalkozói felelősség erősítése

A mikro- és kisvállalkozók vállalkozási felelősségének erősítését szolgálhatja a kötelező tervezői- és kivitelezői felelősségbiztosítás általánossá tétele.

  • Hatékonyság javítása

E téren az ÉVOSZ szerint külön elemzést kell végezni. Álláspontjuk szerint a szervezeti méretek növelése és a kis szervezetek stabil hálózati működése kormányzati támogatást is igényelne.

  • A kóklerek kiszűrése

Mind a jogosultság, mind a szakszerűség területén lényegesen erőteljesebb építésfelügyeleti, szakmai-hatósági ellenőrzést sürget az ÉVOSZ.

(Ezt olvasta már? Tovább drágultak a lakások)