Az egyik szolgáltató családi házas környéken mobiltelefon átjátszó bázisállomást létesített. A torony 50 méter magas volt, antennákat tartott és volt mellette egy konténer is. A torony 5 évig állt és működött, a környék 140 ingatlan tulajdonosa kártérítést követelt a szolgáltatótól erre az időre - ez a kiindulópontja a Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogesetnek.

A kártérítést az ott lakók több zavaró körülményre alapozták, természetesen mindet a torony okozta. Elsődlegesen az ingatlanjaikban bekövetkezett értékcsökkenést fájlalták, míg második helyen a használatában bekövetkezett csökkenést jelölték meg. A szolgáltató nem fizetett, így per lett a kártérítésből. Az első fokú bíróság részben megítélte a kártérítéséket, de a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte azt és az elsőfokú bíróságot újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat meghozatalára utasította.

Kapcsolódó

Az újabb eljárásban hozott elsőfokú ítéletben a bíróság a lakók keresetének - újra csak részben - helyt adott és különböző mértékű kártérítés (és késedelmi kamatai) megfizetésére kötelezte a szolgáltatót. A bíróság megállapította, hogy a bázisállomás a környezettől idegen, rontja a kilátást és az ingatlanok tulajdonosainak intimitásvesztést okoz. A bázisállomás, illetve annak tartozékai a szélben zúgó hangot bocsátanak ki. Az állomás felállítását követően a környéken megnövekedett a villámcsapások száma. A létesítmény káros hatásától való félelemmel együtt járó ellenérzés - a kereslet csökkenése folytán - az ingatlanok forgalmi értékét csökkenti, ennek mértéke 10-16 százalékig terjed.

Az ítélet sem a szolgáltatónak, sem a lakóknak nem tetszett, mindahányan fellebbeztek. A másodfokú bíróság - a jogerős ítéletében - a lakók keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint elsődlegesen az eredeti állapot helyreállításával kell a reparációt megvalósítani. Ez az adott esetben a torony lebontásával megtörtént. A forgalmi értékcsökkenésre alapított elsődleges kereset akkor lenne megalapozott, ha a lakók bármelyike az ingatlanát a torony léte miatt alacsonyabb összegért tudta volna értékesíteni, ilyet azonban a perben nem bizonyítottak. A másodlagos kereseti kérelem - a használati értékcsökkenés - szintén nem volt megalapozott.

A Kúriától felülvizsgálatot - értelemszerűen - a vesztes lakók kértek, de nem jártak eredménnyel, a jogerős ítéletet hagyta jóvá a legfőbb bírói fórum. Az indoklásból: a károsultaknak jogos igénye, hogy a károkozó olyan helyzetet teremtsen, mint amilyenben a károkozás előtt voltak. A torony öt év utáni elbontásával a károkozás előtti helyzet állt elő, vagyis a kárért felelős személy helytállt a károkozásért azzal, hogy a megsértett helyzetet visszaállította, tehát nem a kárt szüntette meg, hanem a károkozó helyzetet. Ez pedig azt jelenti, hogy a bontás utáni időre nem lehet a lakóknak káruk, nincs szó arról, hogy a korábban bekövetkezett kár "rögzült". A torony működése alatti időre pedig azért nem állapítható meg a lakók kára, mert azt nem bizonyították.

A használati értékvesztés a kártérítés fogalomrendszerében nem értelmezhető, arra pénzbeli kártérítés nem alapítható. Az ingatlant érintő hátrányos hatások, ha a használat korlátozását eredményezik, önállóan nem lehet alapja kártérítésnek, hanem csak akkor, ha a használati korlátozottság az ingatlan forgalmi értékében - értékcsökkenés formájában - megjelenik. A torony bontásáig eltelt időben lehetett volna az ingatlantulajdonosoknak más, az ingatlan hasznosításának elmaradásával, a hasznosítás ellenértékének csökkenésével vagy a tényleges értékesítéssel összefüggő és értékelhető kára, ilyet azonban  nem bizonyítottak.