2024-ben az éves 0,4 százalékos visszaesésen belül az épületek építése 0,5, az egyéb építményeké 0,1 százalékkal maradt el a 2023. évitől, miközben 2,6 százalékkal kisebb volumenű új szerződést kötöttek. Tavaly a termelői árak átlagosan 5,9 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakit. Decemberben az egy évvel korábbihoz viszonyítva 4,2 százalékkal kisebb, az előző hónaphoz képest 0,7 százalékkal nagyobb volt az építőipari termelés volumene.

A kedvezőtlen adatok 2024-ben folyamatosan sorjáztak, a legutóbbi statisztikák sem cáfolták meg a lejtmenetet.

Kapcsolódó

Ahogy Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke nemrégiben nyilatkozta, a tavalyi év nem tekinthető jó évnek, és egyelőre idén sem számít áttörésre. Öröm az ürömben, hogy legalább a visszaesés megállt, és 2023 nagyságrendje 2024-ben is érvényesült.

Számos probléma jelentkezik a szektorban, így a fejlesztések legnagyobb gátja finanszírozási okokra vezethető vissza, amely természetesen az építőipari volument és a megrendelési állományát is befolyásolja. A magas hitelkamatok gátolják a fejlesztési nagyságrend növekedését, ráadásul a legutóbbi inflációs adat sem túl kedvező, amely nyomást gyakorol a hitelekre és a bankokra. Vagyis egyelőre nem számíthatunk arra, hogy a kamatok öt százalék környékére süllyedjenek, amelyek egyfajta lélektani határként beindítanák a beruházási folyamatokat.

A megrendelői kört szűkíti továbbá, hogy

a nagy állami beruházások többsége kifutott, vállalati megrendelések pedig az előbb említett magas kamatszinten és a bizonytalan gazdasági jövőkép miatt erősen bezuhantak.

Sajnos az uniós támogatásokra jelentős mértékben épülő beruházási politika szinkronban van a prosperálás időszakával, pedig éppen a gazdasági ciklus lejtmenetében kellene állami ösztönzőkkel stimulálni a rászoruló iparágakat, így az építőipart is.

A lakáspiac csak részben segít

Talán ezt az aszimmetrikus modellt tapasztalta a kormány is, ezért elindította az Új Gazdaságpolitikai Akciótervet. Ennek jelentő hányada a lakásépítésekre koncentrál, amely az építőiparra is hatást gyakorolhat. Az állami ösztönzők, így

  • a vidéki otthonfelújítási támogatás,
  • az energiahatékonysági otthonfelújítási program egyszerűsítése,
  • az új építésű ingatlanok értékesítésére vonatkozó 5 százalékos áfa meghosszabbítása,
  • az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások, 
  • a SZÉP-kártya keretének egyes lakásfelújításokra történő felhasználhatósága,
  • valamint az állampapír-piacról érkező befektetők

pozitív hatást gyakorolhatnak a szektorra is.

Azonban a kisebb-nagyobb felújítási munkálatok a nagy meghatározó építőipari cégek számára nem jelentenek hajtóerőt, ahhoz nagy volumenű beruházásokra lenne szükség.

A Baross Gábor 2.0 lakhatási tőkeprogram keretében az ingatlanalapok számára tavasszal szétosztandó 200 milliárd forint hatása sem érzékelhető azonnal, hiszen nyilvánvalóan az ingatlanpiac egy lassan mozduló szektor, így a lakások megépítése is évek alatt fejtheti ki a hatását. A program 10-12 ezer átlagos méretű lakásra lesz elég, amelyek átadása nagyjából 2027-ben kezdődhet.

De addig még van két évünk.

Mindig elmondják, hogy a nehéz időkben a hatékonyság és a technológiai fejlettség tekintetében kell szintet ugrani. Ahogy az ÉVOSZ évzáró közgyűlésén tavaly decemberben is elhangzott, a hatékonyságnövelés elsődleges eszköze a működési költségek csökkentése volt. Sőt, idén sem lehet kevesebb a cél, minthogy a vállalatok további hatékonyságjavító intézkedéseket eszközöljenek. Ez azonban részben huszonkettes csapdája, hiszen a technológiai fejlődéshez pénz kell, hogy hatékonyabbak legyenek, miközben a megrendelések nem nőnek.

De vajon mi történik majd az építőiparban két év alatt? 

Az elkövetkezendő nehéz időszakban egyrészt az építőipar bízhat az állami intézkedésekben, hiszen fontos iparágról van szó, amelyet a kormány sem hagyhat figyelmen kívül. Másrészt a nemzetközi gazdasági hangulat alakulása is lényeges szempont, itt pozitív fordulat várható a háború kapcsán, amely a globális gazdasági kapcsolatokra is jó hatást gyakorolhat csökkentve a kockázatokat. Harmadrészt meghatározó a német ipar alakulása, hiszen erős a kitettségünk irányukban, itt sem nagyon van már hová süllyedni.

Mindenesetre egyelőre az ÉVOSZ szerint a nehéz időkben az lehet a menekülőút, ha az unión kívüli hazai befektetések építési beruházásainál meghatározóan hazai vállalkozások dolgoznak Magyarországon gyártott építőanyagokból.

Nem véletlenül trend, hogy

a hazai építőanyaggyártókat helyzetbe hozzák, amelyek nem csak a szállítási időket rövidítik, hanem költséghatékonyabb megoldás is, illetve csökkenti a magyar gazdaság kitettségét.

Ilyen értelemben alapvető fontosságú a keleti tőke beáramlása, legyen az kínai vagy koreai, bármi is erről Amerika és az Európai Unió véleménye.