2019 óta Kína lassú növekedése miatt sok megfigyelő arra a következtetésre jutott, hogy Peking gazdasági hatalomként már elérte a csúcspontját. Joe Biden amerikai elnök is ezt mondta egyik márciusi beszédében: „Évek óta hallom sok republikánus és demokrata barátomtól, hogy Kína felemelkedőben van, Amerika pedig lemarad. Ők ezt fordítva látják.”
Azok, akik kételkednek abban, hogy Kína felemelkedése folytatódni fog, az ország gyenge háztartási kiadásaira, csökkenő magánberuházásaira és a mélyen gyökerező deflációra hivatkoznak. Érvelésük szerint mielőtt gazdasági téren megelőzné az Egyesült Államokat, valószínűleg hosszú recesszióba süllyedhet, ami egy évtizedre is visszavetné a fejlődését. Ez a vélemény azonban alábecsüli Peking gazdaságának ellenálló képességét, de kétségtelen, hogy az ország számos nehézséggel szembesül:
- az ingatlanpiac visszaesésével,
- az Egyesült Államok által bevezetett korlátozásokkal, amelyek bizonyos fejlett technológiákhoz való hozzáférésre vonatkoznak,
- és a munkaképes korú népesség csökkenésével.
Ám az ázsiai ország még ennél is nagyobb kihívásokkal küzdött meg, amikor az 1970-es évek végén elindult a gazdasági reformok útján. Bár az elmúlt években növekedése lelassult, Kína az elkövetkező években valószínűleg kétszer olyan gyorsan fog növekedni, mint az Egyesült Államok – írja Nicholas R. Lardy a Peterson Institute for International Economics vezető munkatársa a Foreign Affairs hasábjain.
A kínai gazdasággal kapcsolatos tévhitek
A kínai gazdaság potenciáljával kapcsolatos pesszimizmus hátterében több tévhit is áll. Vegyük például azt a széles körben elterjedt tévképzetet, hogy a kínai gazdaságnak az amerikai gazdaság méretéhez való közeledése megtorpant. Igaz, hogy 2021 és 2023 között Kína GDP-je az amerikai GDP 76 százalékáról 67 százalékra csökkent, ugyanakkor az is igaz, hogy 2023-ra az ázsiai nagyhatalom GDP-je 20 százalékkal nagyobb, mint 2019-ben, a globális világjárvány előestéjén, míg az Egyesült Államoké csak 8 százalékkal lett több.
Ez a látszólagos paradoxon két tényezővel is magyarázható. Az elmúlt években az infláció alacsonyabb volt Kínában, mint az Egyesült Államokban. Tavaly Kína nominális GDP-je 4,6 százalékkal nőtt, ami kevesebb, mint a reálértéken 5,2 százalékos GDP-növekedés. Ezzel szemben a magas infláció miatt az Egyesült Államok nominális GDP-je 2023-ban 6,3 százalékkal nőtt, míg a reál-GDP csak 2,5 százalékkal.
Ráadásul az amerikai jegybank 2022 márciusa óta több mint öt százalékponttal, 0,25 százalékról 5,5 százalékra emelte a kamatlábakat, ami vonzóbbá tette a dollárban denominált eszközöket a globális befektetők számára, és növelte a dollár értékét az alternatív valutákhoz képest. Eközben a kínai központi bank 3,7 százalékról 3,45 százalékra csökkentette alapkamatát .
A kínai és az amerikai kamatlábak közötti növekvő különbség visszafordította a Kínába irányuló nagymértékű külföldi tőkebeáramlást, ami végül tíz százalékkal nyomta le a jüan értékét a dollárral szemben. A kisebb nominális GDP dollárra történő átváltása gyengülő árfolyamon a kínai GDP dollárban mért értékének csökkenését eredményezi az amerikai GDP-hez képest.
Peking leheletét újból érezni fogja Washington a tarkóján
Ez a két tényező azonban valószínűleg átmeneti. Az amerikai kamatlábak most csökkennek a kínai kamatlábakhoz képest, ami tompítja a befektetői szándékot, hogy a jüant dollárban denominált eszközökre váltsák át. Ennek eredményeként a kínai valuta leértékelődése elkezdett visszafordulni. A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a kínai árak idén emelkedni fognak, ami növelné a jüanban mért GDP-t.
Kína dollárban mért nominális GDP-je szinte biztosan idén újra közelíteni fog az Egyesült Államokéhoz, és valószínűleg egy évtizeden belül meg is fogja haladni azt.
A második tévhit az, hogy a háztartások jövedelme, költekezése és fogyasztói bizalma gyenge Kínában. Az adatok nem támasztják alá ezt a nézetet. Tavaly az egy főre jutó reáljövedelem 6 százalékkal nőtt, ami több mint kétszerese a 2022-es növekedési ütemnek, amikor az ország karanténba volt zárva, az egy főre jutó fogyasztás pedig kilenc százalékkal emelkedett. Ha a fogyasztói bizalom gyenge lenne, a háztartások visszafognák a fogyasztást, és helyette megtakarításaikat növelnék. A kínai háztartások azonban tavaly éppen az ellenkezőjét tették:
a fogyasztás nagyobb mértékben nőtt, mint a jövedelem, ami csak akkor lehetséges, ha a háztartások csökkentik a megtakarításokra fordított jövedelmük arányát
– mutat rá a tanulmányában Peterson.
A harmadik tévhit nem más, minthogy Kínában a defláció meghonosodott, és ezzel az ország a recesszió felé vette az irányt. Ugyan a fogyasztói árak tavaly csak 0,2 százalékkal emelkedtek, ami okot adott arra a félelemre, hogy a háztartások a még alacsonyabb árakra számítva csökkenteni fogják a fogyasztást, ami lenyomja a keresletet és lassítja a növekedést. Ez viszont nem történt meg, mert az alapvető fogyasztói árak (vagyis az élelmiszereken és az energián kívüli áruk és szolgáltatások árai) valójában 0,7 százalékkal emelkedtek.
Az egyéb áruk előállításához használt eszközök és nyersanyagok árai 2023-ban valóban csökkentek, ami az energia és más, nemzetközi kereskedelemben forgalmazott nyersanyagok árának globális csökkenését, valamint az egyes ipari termékek iránti viszonylag gyenge kínai keresletet tükrözi, ami potenciálisan aláássa a vállalatok ösztönzését arra, hogy a termelési kapacitásuk bővítésébe fektessenek be.
Tartós kínai recesszió? Ugyan már!
A pesszimista gondolkodásmód szerint a vállalatok ahelyett, hogy pénzt pumpálnának a vállalkozásukba, a csökkenő nyereséget inkább az adósságok törlesztésére fordítanák. Ám itt is éppen az ellenkezője történt:
a kínai vállalatok mind abszolút értékben, mind a GDP arányában növelték a hitelfelvételt. A feldolgozóipari, bányászati, közüzemi és szolgáltatási beruházások pedig növekedtek. Nem látszik recesszió a láthatáron.
A negyedik tévhit az ingatlanbefektetések esetleges összeomlásával kapcsolatos. Ezek a félelmek nem teljesen alaptalanok; alátámasztják őket a lakásépítések megkezdésére vonatkozó adatok, vagyis az új épületek száma, amelyek építése megkezdődött: ez 2023-ban feleannyi volt, mint 2021-ben.
De vizsgáljuk csak meg a kontextust! Ugyanebben a kétéves időszakban az ingatlanberuházások csak 20 százalékkal csökkentek, mivel a fejlesztők az ilyen kiadások nagyobb részét a korábbi években megkezdett lakásprojektek befejezésére fordították. A befejezett ingatlanok összterülete 2023-ban 7,8 milliárd négyzetméterre bővült. Hasznos volt, amikor a kormányzati politika arra ösztönözte a bankokat, hogy kifejezetten a már majdnem befejezett lakásprojektekhez nyújtsanak hitelt. A fejlesztőknek nyújtott banki hitelekre vonatkozó ilyen korlátozások általános enyhítése súlyosbította volna az ingatlanfelhalmozódást.
Hszi Csin-ping miatt menekül a vállalkozói tőke?
Végül pedig létezik az a tévhit is, hogy a kínai vállalkozók elkedvetlenedtek, és kiviszik a pénzüket az országból. Kétségtelen, hogy a 2020 végén kezdődött, a nagy magáncégekkel, különösen az Alibabával szembeni kormányzati szigorítás nem segített a helyzeten. A gazdasági reformok 1978-as kezdetétől a 2010-es évek közepéig a magánberuházások gyorsabban nőttek Kínában, mint az állami tulajdonú cégek beruházásai.
2014-re a magánberuházások az összes beruházás közel 60 százalékát tették ki, szemben az 1978-as gyakorlatilag nulla százalékkal. Mivel a magánberuházások általában termelékenyebbek, mint az állami vállalatoké, az összes beruházáson belüli növekvő részarányuk döntő szerepet játszott Kína gyors növekedésében ebben az időszakban.
Ez a tendencia 2014 után megfordult, amikor Hszi Csin-ping, aki éppen csak átvette a legfelsőbb vezetői pozíciót, agresszívan átirányította a forrásokat az állami szektorba. A lassulás eleinte szerény volt, de 2023-ra a magánberuházások az összes beruházásnak már csak 50 százalékát tették ki. Hszi aláásta a befektetők bizalmát; a vállalkozók már nem tekintették a kormányt a gazdaság megbízható gondnokának.
Amíg Hszi Csin-ping van hatalmon – hangzik az általános érvelés –, a vállalkozók továbbra is tartózkodni fognak a kínai beruházásoktól, és inkább az országon kívülre irányítják a vagyonukat. A pesszimizmust azonban itt sem támasztják alá az adatok.
Először is, az összes beruházáson belüli magánbefektetések arányának 2014 utáni csökkenése szinte teljes egészében a magánvállalkozások által dominált ingatlanpiac korrekciójából eredt. Ha az ingatlanokat nem vesszük figyelembe, a magánberuházások 2023-ban közel tíz százalékkal nőttek. Bár néhány jelentős kínai vállalkozó elhagyta az országot, több mint 30 millió magánvállalkozás maradt, és továbbra is intenzíven beruház. Ráadásul a családi vállalkozások száma, amelyek hivatalosan nem minősülnek cégnek, 2023-ban 23 millióval bővült, és így eléri a 124 millió vállalkozást, amelyek összesen mintegy 300 millió embert foglalkoztatnak.
Hatalmasat megy a Xiaomi, a TikTok és BYD, így a kínai forradalom egyelőre elmarad
Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa lapunknak nyilatkozva rámutatott arra, hogy a nyugati sajtó a Kínával kapcsolatos cikkekben szinte kivétel nélkül a negatívumokra fókuszál, ami mögött jól kitapintható a wisful thinking metódusa. A szakértő szerint nyilvánvaló gondokkal küzd a kínai gazdaság is, de tragédiáról nincsen szó:
A 20 évvel ezelőtti évi 14 százalékos GDP növekedés a múlté, de az átlagos globális gazdasági növekedést még évtizedekig felülmúlhatja a kínai gazdaság. A katasztrófa-forgatókönyvek ezért teljesen megalapozatlanok, csupán a propagandacélokat szolgálnak.
A világpolitikai helyzet konfliktusokkal terhelt és kifejezetten feszült, ami sok céget elbizonytalanít a kínai befektetések terén. Az újabb befektetők már szívesebben fektetnek be más ázsiai országokba, például Vietnámba. A nagytőke üldözéséről viszont nem beszélhetünk Hszi Csin-ping politikájában. Salát Gergely természetesnek látja a kínai gazdaság strukturális problémáit, hiszen a látványos gazdasági növekedés üteme a legjobb esetben is csak néhány évtizedig tartható fenn.
Az elmúlt tíz évben felfutott a Xiaomi, a TikTok és a BYD, amelyek egytől-egyig magáncégek. Ezek élnek és virágoznak, így eszükbe sem jut forradalmat kirobbantani otthon.
A gyors gazdasági növekedés különben sok mindent eltakart korábban, amelyek most kezdenek látszódni. Ezek közé tartozik az ingatlanpiac visszaesése és a fiatalok munkanélkülisége. Ezek orvoslásán folyamatosan dolgozik a kormányzat. Az ingatlanlufit nem engedik kipukkadni, de azért lassanként leengedik és a károkat szétterítik az egész társadalmon.
Republikánus héják helyére nem demokrata galambok érkeztek
Hatalmas probléma a kínai társadalom elöregedése, de ezzel az egész világ küzd. A nyugati világ demográfiai adatai még rosszabbak. A születésösztönző politika megjelent, de ez egyelőre nem működik, amit az is elárul, hogy tavaly Kína több ipari robotot állított elő, mint a világ összes többi országa együttvéve. A kieső munkaerőt robotizációval igyekeznek pótolni.
Donald Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba lényeges változásokat nem hoz az amerikai-kínai kapcsolatokban, hiszen a demokraták is héjaként viszonyulnak Pekinghez, ebben kétpárti konszenzus van, hiszen ez egy strukturális geopolitikai szembenállás.
Trump alapvetően Kína-ellenes politikáját a Biden-adminisztráció szervesen tovább vitte, csak sokkal jobban kommunikáltak, kevésbé bumburnyák módon
– jegyezte meg Salát Gergely.
A kereskedelmi háború, amit Donald Trump kirobbantott, az Joe Biden hivatali idejében ugyanúgy folytatódott: a hat éve bevezetett amerikai védővámok most is életben vannak, akárcsak a kínai válaszintézkedések. „Sőt, a demokraták még rá is tettek erre egy lapáttal a technológiai embargóval, és már a TikTok betiltása is napirenden van az Egyesült Államokban. A sinológus szerint most nagyon úgy állnak a dolgok, hogy Washingtonnak és Pekingnek össze kell feszülnie, de ennek a módját még nem tudjuk.
Valódi kihívás előtt áll a Nyugat
Bár Kínát számos probléma sújtja, beleértve azokat is, amelyek a pártfőtitkár azon erőfeszítéseiből erednek, hogy nagyobb ellenőrzést gyakoroljon a gazdaság felett, e problémák eltúlzása senkinek sem használ. „Ez még önelégültséghez is vezethet azokkal a nagyon is valós kihívásokkal szemben, amelyeket Kína a Nyugat és Amerika elé állít” – figyelmeztet Nicholas R. Lardy.
Ez különösen igaz az Egyesült Államokra. Kína továbbra is hozzá fog járulni a világ gazdasági növekedésének mintegy egyharmadához, miközben növeli gazdasági lábnyomát, különösen Ázsiában. Ha az amerikai döntéshozók ezt alábecsülik, akkor valószínűleg túlbecsülik saját képességüket, hogy fenntartsák az ázsiai partnerekkel való gazdasági és biztonsági kapcsolatok elmélyülését.