Bár egy családi ház felépítése vagy felújítása sok tízmilliós, illetve milliós tétel is lehet, a tapasztalatok szerint a lakossági megrendelők mégsem fordítanak kellő figyelmet az előkészítésére, amivel súlyos veszteséget okozhatnak maguknak - mondja Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elnöke.

Tudomásul kell venni, az átlagos építtető nem elég felkészült ahhoz, hogy megítélje egy ajánlat és a mögötte álló szakembergárda minőségét, megbízhatóságát, miként azt is, hogy az élénkülő piacból több tízezer olyan vállalkozás is szeretne profitálni, amelyek nem érnek fel a feladathoz - hangsúlyozza Koji. Az építtető nem spórolhatja meg, hogy referenciákat kérjen, és utánajárjon azok minőségének, tájékozódjon a cég pénzügyi helyzetéről, mert lehet, hogy egy tőkeszegény, szakmai háttér és ajánlások nélküli vállalkozó olcsóbb, de kockázatosabb dolgoztatni - teszi hozzá Koji, megjegyezve, hogy a magától értetődőnek tűnő kontrollról mégis sokan elfeledkeznek.

Jelezzen a vészcsengő, ha a vállalkozó a költségek 40 százalékát előre elkéri, s érdemes ragaszkodni a teljesítéshez kötött, szakaszos fizetéshez - sorolja Koji, mire figyeljen az építtető.

Nem lehet gyorsan egy szakit leakasztani

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy ma már nem lehet leakasztani valahonnan a megbízható mestereket. Ha pedig sikerül rátalálni egyre, biztos, hogy várni kell rá, a jó hírű szakikra fél- két évet is, kapacitásaikat ilyen távon kötik le a megrendelők. Nem csak várni kell, de megfizetni is, a hivatalos rezsióradíj ma 2550 forint az építőiparban, az átlagos azonban inkább 3000-3400 forint körüli. Persze az országkülönböző tájain más és más az ár, a két szélső érték között 30-40 százalékos a szóródás - mondja Koji.

Jóval a hivatalos rezsióradíj alatt számolnak ezzel szemben a mélyépítő alvállalkozásoknál. Közbeszerzésben nagy projekteknél sem lehet sokszor 1600 forint fölötti rezsióradíjat elérni - mondták lapunknak a területen érdekelt kisvállalkozók. Segédmunkásaik  5, szakmunkásaik hét ezer forintot visznek haza naponta, ha egyáltalán időben fizet a megrendelő. Mert a fizetési fegyelem, állításaik szerint - teljesítés igazoló szakértő szerv ide-vagy oda - nem sokat javult. Kivételes eset, ha a megrendelő elfogadja a 2000 forintos rezsióradíjat, akkor 8 ezer forint jut a segéd-, 11 ezer a szakmunkásnak napi 8 órára.

Hiányszakma minden szakma

Mára lényegében az összes építőipari szakma hiányszakmává vált, de amíg a szabályozás nem változik és a piac nem imseri el, hogy bizonyos ár alatt nincs megbízható szakmunkás, nem is lesz érdemi változás - erősítette meg az ÉVOSZ elnök szavait Böröczffy István, az ÉVOSZ kisvállalkozói tagozatának vezetője.

A látható nehézségek ellenére a megrendelők azonban még mindig 2-3 évvel ezelőtti árakon szeretnének dolgoztatni, de napi 8 ezer forinttal forinttal szemben manapság 12 ezer alatt nem kapnak szakmunkást egy tízórás műszakra, és a segédmunkás is 6-8 ezer forintot kér naponta az épületépítési területen.  A12 ezer forint egy része továbbra is feketén jut a zsebekbe, a teljes fehér foglalkoztatással járó plusz költséget végképp nem lehet érvényesíteni az árban, ami a fekete gazdaság felé tolja az építőipart.

Súlyos gond, hogy a jó szakmunkások eltűnésével az itthon maradók szakszerűtlenül dolgozva, szörnyen rossz építési minőséget állítanak elő - teszi hozzá a szakember.

Felhajtóké a világ

Hiába van 97 ezer építőipari vállalkozás Magyarországon, kevesebb mint  a felében nincs szakmunkás, mérnök, vagy technikus, a vállalkozási engedély kiváltásához ma nincs szükség mesterlevélre, szakmunkásbizonyítványra, hiába szorgalmazza ezt évek óta az ÉVOSZ, mint szakmai minimumot -  fogalmaz Böröczffy István.  Ausztriát hozza példának, ahol mindössze 25 ezer építőipari vállalkozást tartanak nyilván, s úgy véli, Magyarországon 20 ezer cég sem maradna, ha az alapítást szakképesítéshez kötnék. Legalább a megbízóknak, megrendelőknek számon kellene kérni a saját érdekükben a mesterlevelet, szakmunkás-bizonyítványt, de nem teszik - figyelmeztet Böröczffy.

Rendszerint olyan képzetlen vállalkozók hajtják fel a megbízásokat, akik jobb esetben egy szakmunkás mellett felszedtek némi tudást, de sokszor így sincs fogalmuk, mire vállalkoznak. Jószerével bármit elvállalnak, a munkát pedig olyan szedett-vedett brigádokkal végeztetik el, akik a felhajtó által lefölözött pénzért is hajlandóak dolgozni.

Van, amin nem érdemes spórolni

Persze, mondja Böröczffy, aki néhány évet lehúzott egy kőműves mester  mellett, megfelelő szakmai irányítással sok mindenre képes, ám ha a főnök sem szakképzett, bezárul a kör. A felhajtón kívül mindenki rosszabbul jár (a megrendelő többet fizet, mintha közvetlenül a szakmunkás vállalkozóval szerződne, a minőség kétséges, a valódi kivitelező is kevesebb pénzhez jut, mintha ő kapná a megbízást ) mintha kezdettől megbízható szakiparos kezébe kerülne a feladat - hangsúlyozza Böröczfy István. Szerinte mindez meg is látszik az építkezéseken, a félbehagyott, elrontott épületeken, a perek sokaságán.

A felelős műszaki vezető ugyan kiszűrhetné hibákat, azonban a plusz költségét nem ismeri el a piac. Egy mérnök havi 250-300 ezer forint alatt nem fogja naponta ellenőrizni az építkezést, a heti egy-kétszeri körülnézés pedig ilyen építőipari brigádok mellett nem elég - hangsúlyozza a szakértő. Hivatalos, általános és jelentős béremelésre lenne szükség és a szabályozás szigorítására, hogy a szakemberhiány enyhüljön, a nem hozzáértő felhajtókat pedig kiszorítsák.

Az építtetőknek is  nagyobb felelősséget kell vállalniuk, ne legyenek restek a szaktudást bizonyító bizonyítványokat, referenciát, felelősségbiztosítást is kérni, utána járni a korábbi teljesítésnek. A vállalkozó alvállalkozóit is ellenőrizni kellene, s a műszaki ellenőrön sem  szabad spórolni - mondja az ÉVOSZ kisvállalkozói tagozatnak elnöke.