Komoly átrendeződés indult be a hazai magasépítési piacon. Előbb a Market Építő Zrt.-ben szerzett 51 százalékos tulajdonrészt Garancsi István cége, a Garhartt Zrt., majd a Magyar Építő Zrt.- vásárolta fel a Körösaszfalt Zrt.-t, az elmúlt héten pedig arról érkezett hír, hogy a legjelentősebb dunántúli építőipari cég, a ZÁÉV került új tulajdonoshoz. Ön szerint politikai vagy szakmai vonal a meghatározó ezekben a változásokban?

Nem látom, hogy másutt mi volt a tulajdonosváltás kiváltó oka. A Wing Zrt. Market-részvényeit egy pénzügyi befektető vásárolta meg, olyan vállalkozás, amelynek jól körülhatárolható céljai vannak az építési piacon. A másik két cég esetében vélhetően a tulajdonosok életkora volt döntő és esetleg az, hogy meg kívántak szabadulni a cégvezetéssel járó kötelezettségektől. Talán most volt lehetőségük arra, hogy jól, jó áron kiszálljanak cégeikből.

A Magyar Építő és a ZÁÉV esetében is emblematikus cégekről van szó, amelyek még a szocialista időkben indultak. Miért léptek ki az elmúlt húsz-huszonöt évben meghatározó tulajdonosok?

Az elmúlt hét év az építőiparban a vegetálásról szólt. A mélypontot tavaly nyáron érte el a magasépítési szektor. Azóta lassan megindult felfelé az építőipar. Most talán olyan árat kaptak cégeikért, amit korábban nem, s már megérte nekik is kiszállni. Nem tudták átadni a stafétabotot akár családon belül, akár a cégvezetésben. Vevő jelentkezett, s ilyenkor az egyetlen jó döntés szerintem is az, hogy eladják a céget.

Beindult egy új uniós finanszírozási időszak is. Az út- és autópálya építkezésekről a hangsúly a magasépítésre helyeződik - erre lesz több forrás. Gondolom, ezt is közrejátszott a cégek adásvételénél.

Erős felívelő szakasz várható a következő öt-hét évben a magasépítési szektorban. Hogy miért? Magyarország autópályahálózatának kiépítése az elmúlt években döntő részben megvalósult. A vasúti pályák felújítása folyik, a közművek esetében pedig közel állunk a felújítások befejezéséhez. Nem erre helyeződik a hangsúly. A házak, középületek felújítása viszont eddig elmaradt, vagyis itt még jócskán van tennivaló. Ráadásul az ország gazdasága jól teljesít, beindult az ingatlanpiac, ami azzal jár, hogy a külföldi ingatlanbefektetők is visszatérhetnek - ez növelheti a rendelésállományt a magasépítési piacon. Látni mozgást az irodapiacon is - új irodáknak kell épülniük, hiszen csökkent az üresedési ráta is. Jól alakulnak a turizmus statisztikái, ami azzal járhat, hogy beindulnak a szálloda építkezések is. Egyszóval most van remény arra, hogy felfelé indul az építőipar.

A sportberuházásokban is nagyok a várakozások, ami nem lehet véletlen, hiszen a kormány folytatni akarja a stadionprogramot.

Azért az ipari beruházásokról sem szabad megfeledkezni. Az elmúlt évek két nagy építkezése, a Mercedes és az Audi mellett egy sor nagyberuházás indult, vagy indul hamarosan Budapesten és az országban. Cégünknek legalább 6-7 ajánlata fut ilyen beruházásoknál. A versenyszféra annak ellenére pörög, hogy jelenleg még nincs uniós pályázati pénz a nagyberuházásokhoz sem. Optimistán látom a jövőt.

Az idén milyen piacbővülésre számít a szektorban?

Csak a saját számainkat látom - e szerint 15-20 százalékos árbevételnövekedés várható és komoly esély van arra, hogy nagyon megközelítsük a 2008-as válság előtti szintet.

A Market az elmúlt két évtizedben nyereséggel zárt. Tavaly is?

A válság kezelésében mi azt a stratégiát választottuk, hogy nem zsugorodtunk, nem bocsátottunk el - megpróbáltuk túlélni a nehéz éveket. Folyamatosan volt annyi munkánk, ami erre elegendő volt. Tavaly 55 milliárd forintos konszolidált forgalmat értünk el a leányvállalatokkal együtt s ehhez 1,5 milliárd forintos nyereség társult. Az elmúlt években nyomott áron tudtunk csak dolgozni, s ez meg is látszott a nyereségességen. Nagyon remélem, hogy a fellendüléssel ez is változik majd: a befektetett munkát értékén kezelik, és értékén fizetik.

A magyar piac árérzékeny, az nyer, aki olcsóbban vállalja el a munkát. A nyertes cégek egy része ráadásul úgy szorította le az árakat, hogy tudta egyes alvállalkozókat nem fizet ki, mert csak így tudott valamennyi nyereséget elérni a munkán.

Ez nagyon leegyszerűsítése a folyamatoknak. Sokan rákényszerültek az alacsony árra, hogy munkát tudjanak adni embereiknek. A Market 20 éve alatt bevételeinek 94 százaléka a versenyszférából érkezett és az elmúlt években rá voltunk kényszerítve arra, hogy fővállalkozóként a belső folyamatok racionalizálásával és ésszerű takarékoskodással tudjunk nyereséget elérni. Mert ezt tette lehetővé csak a piac.

Van elmozdulás a minőség felé? Hol érzékelhető ez?

A versenyszférában ez egyértelműen látható már. Különösen a külföldi ipari beruházásoknál. Jó anyagból sokkal könnyebb építeni, és minőségi munkát végezni. De már az állami megrendelőknél is érezhető a változás - minőséget követelnek meg, ésszerű áron. A tavaly átadott három stadion jó példa arra, hogy ezeknél már nem a szerény minőség volt a jellemző. Mindhárom stadion nagyon magas színvonalon készült el, kiváló építészet mellett. A Várkert bazár a Kossuth tér és a Zeneakadémia rekonstrukcióján is kifejezetten minőségi munkát végeztek a tervezők és az építők. Ez utóbbiak esetében lehetett volna egyszerű felújítást végezni, de végül kisebbfajta csoda történt. A látvány önmagáért beszél.

A szakma évek óta próbálja elérni, hogy bevezessék az úgynevezett mérnökárat. Ez a Németországban évtizedek óta jól működő rendszer megakadályozza, hogy gyanúsan olcsón ne lehessen ajánlatot adni. Miért nem tudták ezt eddig elérni?

Rendkívül üdvös dolog lenne, de a tény az, hogy minden megbízás esetében találni olyan céget, amelynek életbevágóan fontos a munka megszerzése és ezért képes irreális szintre is lenyomni az árat, akár üzletpolitikai szempontból. Ezért amíg nincs elegendő feladat, megbízás és munka az építőiparban, addig mindig lesz olyan cég, amely megkerüli, kicselezi még a mérnökárat is.

A rendszerváltás óta kialakult az építőipar struktúrája és szervezete. A hazai építőipar jó része már nyugat-európai szinten teljesít. Amiben mi még előttük is járunk, az a gyorsaság, a tempó. Tőlünk nyugatra sehol nem lehet ennyit dolgoztatni embereket, mint itthon. A magasépítési piac egyes szereplőinek tisztában kellene lenni azzal, hogy mit tudnak megvalósítani, mire képesek s mire nem. Egészen kis cégek pályáznak ugyanis éves bevételük többszörösét kitevő megbízásra, amit megfelelő minőségben képtelenek lennének elvégezni. Szakmai hozzáértés hiányában rossz árat kalkulálnak és bajba kerülnek, vagy csődbe mennek. Aztán van olyan is, hogy olyan munkára pályáznak, amit addig soha nem végeztek. Ilyenkor hibáznak, és vagy a határidő, vagy a minőség, vagy az alvállalkozók esnek áldozatul.

Az, hogy több lesz a megrendelés, erősíti az építőiparon belüli specializációt?

Igen, ez biztos. Földrajzilag is tisztulhat a működési területi és a különféle speciális szakmai területen dolgozók sem kényszerülnek majd más, tőlük idegen munkát vállalni. Amire azonban nagy szükség lenne, az a jobb tájékoztatás. Érdekvédelmi szervezeteknek kellene kommunikálni a feladatokat, nem csak az állami területen, továbbá meghatározni a jövő feladatait, azt, hogy mire kell és lehet készülni, hogyan kell megoldani a munkaerőproblémákat és elmondani a jövőbeli uniós fejlesztési irányokat. Ezekről ugyanis az építőiparban keveset beszélünk.

Korább többségi tulajdonosuk, a Wing egyben megrendelő is volt. Így sok munkához, fejlesztéshez jutottak. Mit várnak most a Garancsi-cégtől?

Tizenkét évet dolgoztunk és most is dolgozunk a Winggel, és valóban sok megrendelés kaptunk a válságig. Évente ez elérte a 20-35 százalékát is a forgalmunknak, ami aztán csökkent. A mostani pénzügyi befektetőnkkel egy Andrássy úti szállodaépítés során kerültünk kapcsolatba. Alapvetően azonban továbbra is a versenyszféra megbízásaira építünk, ebből kell megélnünk, nem az állami megrendelésekből - Fradi-stadion üdítő kivételnek számított. Idénre már 47 milliárd forintos rendelésállománnyal rendelkezik a versenypiaci szektorból a Market, de a leányvállalatok is jól állnak időarányosan.

Exportra is akartak dolgozni, egy oroszországi sportkombinát építésébe kezdtek, de ez abbamaradt: Miért?

A kevés hazai megbízás miatt kerestünk külpiacokat 4 évvel ezelőtt. Kénytelenek voltunk felfüggeszteni a munkát, mert a szakmai, műszaki bizonytalanság miatt lehetetlen volt folytatni. Az Eximbankkal és a megrendelővel a békés lezárásról tárgyalunk - nem azonos a két ország építési - műszaki kultúrája.

Más piacokon azért próbálkoznak? A Fradi-stadiont rövid idő alatt építették fel, így akár lehetne jól eladható exportcikk is.

Ezzel a "termékkel" valóban versenyképesek lehetünk. Most négy külföldi helyszínen versenyzünk megbízásért, nyár végéig eldől, hogy végül hol építhetünk. Lehetőség van arra is, hogy más magyar cégekkel - tervezőkkel és hazai beszállítókkal - összefogva lépjünk fel. Közösen együttműködve többet érünk, többre megyünk.

Nincs új építésű lakás, miközben igény már van, és emelkednek az árak. Ebben gondolkodnak?

Igen, ez egyik célunk. Részben saját fejlesztésben és megbízásban is. Ez a terület elhanyagolt volt az elmúlt években. Viizsgáljuk, hogy műszakilag és a szervezésben hogyan tudjuk majd ezt elkezdeni. Az elmúlt időszak pénzügyi botrányai is erősítik azt, hogy az emberek ismét ingatlanba fektessenek, vagyis erősödő kereslettel számolunk. Megrendelőink elsősorban nagy ingatlanfejlesztők lesznek, akik majd beindítják a lakáspiacot is. Finanszírozás kell, de szerintem hamarosan ez is megoldódik. Új tulajdonosunk, aki pénzügyi befektető, ebben is lát fantáziát, ezért megkezdtük az előkészítést a lakáspiacon történő szerepvállalásra.