Mindössze néhány százaléknyi, nagyrészt rossz minőségű és nem megfelelő elhelyezkedésű a magyar bérlakásállomány. A piaci bérlakások jogilag bizonytalan helyzetet kínálnak és folyamatosan drágulnak, miközben a bérből és fizetésből élő középrétegek számára egyáltalán nincs kínálat.
A jelenlegi palettán csak a legszegényebbeknek kínált szociális lakások, valamint a drága piaci bérlakások találhatók meg - foglalta össze a magyarországi bérlakáspiac jelenlegi állapotát a Habitat for Humanity Magyarország és a Wienerberger Téglaipari Zrt. bérlakás-konferenciáján Koltai Luca, a Habitat operatív vezetője.
A bérlakásállományt nem csak építéssel lehet bővíteni, költséghatékony és innovatív megoldásokkal a meglévő állományból is bevonhatók lakások, az erre alkalmas szociális lakásügynökség modelljét dolgozta ki a Habitat és a Városkutatás Kft.
Hamis dilemma a magántulajdonú és a bérlakások szembeállítása - állapította meg Párdi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért Egyesület programvezetője. Szavai szerint mindkettőre szükség van, s nem is az arányt akarják megfordítani (most 10 százalék körüli a lakásállományban a bérlakások aránya), de kívánatos lenne egy egészségesebb irányába elmozdítani a bérlakások részesedését. Különösen nagy szükség van a bérlakásállomány növelésére azon területeken, ahol gazdaságfejlesztés koncentrálódik.
A középosztály lecsúszásának megakadályozása érdekében a lakhatásban a legszegényebbek mellett a középrétegeket is támogatni kell. Kiszámítható, minőségi és fenntartható bérlakásállományra van szükség, hogy mindenkinek legyen lehetősége eggyel feljebb lépni - hangsúlyozta Párdi Zsófia.
Nem alternatíva a félmillió üres lakás
A közösségi bérlakásrendszer számára követendő példa lehet a közhasznú bérlakásépítő társaságokat fókuszba állító osztrák modell, amelynek alapelemei:
- a magas minőség,
- az építést támogató olcsó hitel,
- a maximált lakbér,
- a jó ellenőrizhetőség
- a piaci szereplők bevonása.
Cáfolta azt a véleményt, mely szerint Magyarországon annyi az üres lakás - 2015-ben a KSH 560 ezer lakást nem lakottként tartott nyilván -, hogy nincs szükség bérlakások építésére. Ennek az állománynak a fele ugyanis nagyon rossz minőségű, és az elhelyezkedése sem igazodik a munkaerő-piaci kínálathoz.
Bérlakásépítésre a könnyebb üzemeltethetőség, a minőségi, energiahatékonysági szempontok érvényesíthetősége miatt is szükség van - tette hozzá Párdi, kiemelve a barna mezős területek, valamint a városrehabilitációs programok bérlakásépítésben betölthető szerepét. A lakásügy közérdek, a bérlakásprogram finanszírozásában az államnak szerepet kell vállalni, megteremteni az uniós források bevonásának lehetőségét, és elengedhetetlen a politikai elköteleződés.
Tizenöt éve nincs válasz
Másfél évtizede ugyanígy kerestük a megoldást a bérlakáshiányra, vajon miért nem történt azóta semmi - vetette fel előadásában Hegedűs József, a Városkutatás Kft. vezetője, aki szerint amíg erre nem tudunk válaszolni, addig nincs értelmes megoldás sem.
Hegedűs szerint egy komolyabb lakáspolitikai koncepció megfogalmazásánál kulcsszerepe van a munkaerő-piaci helyzetnek. Ma domináns elem a munkaerőhiány, amire nem lehet hatékony választ adni megfelelő lakhatás nélkül. A vállalkozók zöme - a kivételek számít a Mercedes - mégsem száll be egy olyan bérlakásrendszerbe, amelyben 4-5 évre a rendszert működtető lakbértámogatást garantálna. A városok aggódnak a munkaerőhelyzet miatt, de abba senki nem gondol bele, mekkora kockázatot vállal az, aki egy munkahely miatt áttelepül másik városba, s hogy ez az áttelepülés milyen költséggel jár számára - mondta Hegedűs.
Sok sebből vérzik
Ma Magyarországon önkormányzati bérlakásépítés nincs, pénzügyileg nem éri meg az önkormányzatoknak, a magán-bérlakáspiac pedig kicsi, szabályozatlan, kockázatos, sem a bérlő, sem a bérbeadó oldaláról nem kezeli a biztonsági kérdéseket, a kockázatmegoldási technikák pedig vagy bíróságon kívüliek, vagy kezelhetetlenül sokáig tartanak.
A szabályozási környezet megváltoztatásához alig kellene állami pénz, azonban a kormányzati lépés kikényszerítéséhez a közvéleménynek kellene nyomást gyakorolni - mondta Hegedűs, aki részben ebben látna megoldást a bérlakáskérdésre. Véleménye szerint azt is a társadalomnak kellene kikényszeríteni, hogy ne jöhessen ki olyan rendelet, amely mögött nem áll hatástanulmány - utalt a csokra (családi otthonteremtési kedvezmény) és a nokra (nemzeti nemzeti otthonteremtési közösség).
Hegedűs két új alapmodellt is a lehetséges megoldások közé sorolt. A szociális lakás lakásügynökség (SZOL) modelljében a tulajdonos és a támogatott bérlők között az ügynökség közvetít, emellett bővíti a lakáskínálatot az üres és alulhasznosított lakások bevonásával. A bérlői szövetkezet (BÉSZ) modellben építéssel vagy felújítással hozzák létre hosszú távú bérletre a kiadható lakásállományt, a bérlők pedig nem szerezhetnek tulajdonosi jogosultságokat. A modellek megvalósításának kritikus pontja a különböző szereplők érdekeltségének megteremtése.
A budapesti bérlakásigényről Hegedűs azt mondta, a jelenlegi 10 százalék helyett 20 százaléknyi piaci bérlakásra, és a jelenlegi 6 százalék helyett 15 százaléknyi közösségi(önkormányzati) bérlakásra lenne szükség a fővárosi lakásállományhoz viszonyítva.