Ha a háztartásoknak  a jövedelmükből túl sokat (35 - 40 százaléknál többet) kell lakhatásra fordítaniuk, megfizethetőségi problémát jelent, a legújabb felmérések szerint  a magyar családok 32 százaléka tartozik ebbe a körbe - állapítják meg a megfizethetőséget vizsgáló,  frissen publikált kutatásukban a Városkutatás Kft. szakértői. A kutatásban a megfizethetőség szociológiai értelmezése a jövedelmen és lakáskiadáson túl figyelembe veszi a lakásminőséget, valamint azt, hogy a lakáskiadások után megmaradt jövedelem fedezi-e az adott család társadalmilag elfogadott életszínvonalát.

A megfizethetőség nemcsak lakáskiadás és jövedelem magas hányadosával jellemezhető, a kutatók három helyzetet hoztak összefüggésbe a megfizethetőség nehézségeivel. Az egyik csoportban a lakáskiadás/jövedelem hányados nem kritikus, de a lakáskiadások után nagyon alacsony jövedelem
marad (egy fogyasztási egységre jutó jövedelem kevesebb mint az egy fogyasztási egységre jutó átlagjövedelem 60 százaléka).

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem marad elegendő pénzük arra, hogy társadalmilag elfogadható szinten éljenek. Egy másik csoportban szintén nem kritikus az említett hányados, csakhogy ezt úgy érik el, hogy szubsztandard lakásba kényszerülnek (komfort nélküli vagy túlzsúfolt, vagy vizes/penészes/sötét, vagy ezek kombinációja  áll fenn) azért, mert a háztartás jövedelme nem elegendő egy társadalmilag elfogadott lakás megfizetésére. A harmadik csoportban 40 százalék fölötti részt visz el a jövedelemből a lakáskiadás.

1,3 millió magyar háztartás érintett

Ezek a megfizethetőséggel összefüggő helyzetek együttesen is előfordulhatnak. A KSH 2015-ös adatfelvétele alapján a háztartások 13,8 százaléka fizet többet lakásra, mint a jövedelmének 40 százaléka; 17,2  százaléka lakik a társadalmilag elfogadható lakásszínvonalnál rosszabb lakásban, és 13,4 százalékuknak marad a lakásköltség kifizetése után kevesebb jövedelme, mint az egy fogyasztási egységre jutó medián jövedelem 60 százaléka.

Együttesen a háztartások 31,8 százaléka (mintegy 1,3 millió háztartás) érintett a megfizethetőséggel kapcsolatos lakhatási problémával - olvasható az elemzésben.

Nem meglepő, hogy a megfizethetőséggel kapcsolatos lakásproblémára legerősebben a háztartások jövedelmének egyenlőtlensége hat. A jövedelemeloszlás alapján legszegényebb 40 százalék közül a háztartások közel 60 százaléka néz szembe megfizethetőségi problémával, míg a leggazdagabb 30 százalékba tartozó családoknak a 10 százaléka. A kritikus ("nem megfizethető") lakáshelyzetben lévők közel 60 százaléka elégedetlen helyzetével, és valamivel több mint 60 százalékuk csak nehézségek árán jön ki a jövedelméből.

Ők a legveszélyeztetettebbek

Bár a problémák nagyobb valószínűséggel jelentkeznek kistelepüléseken és a családi házak esetében, de az elemzés szerint a különbségek nem kiugróak. A lakótelepi lakásokban élők kockázatai a kutatók várakozásai dacára kisebbek, mint a városi lakások és családi házak lakóié. Igazán kritikus a helyzete megfizethetőségi szempontból azoknak, akik a magánbérleti piacon bérelnek, illetve hitelből vásároltak, ők ugyanis hatszor nagyobb valószínűséggel költik jövedelmük több mint 40 százalékát lakhatásra.

A szubsztandard, elfogadhatónál alacsonyabb minőségű otthon az önkormányzati lakásokban élőkre jellemző kiugróan magas értékben (négyszer nagyobb valószínűség).

Foglalkoztatás és iskolai végzettség alapján az alacsonyabb státuszú családok kockázata a megfizethetőségi problémára az átlag kétszerese, míg a nyugdíjasok helyzete az átlagnál valamivel jobb. Igazán kockázatos az egyszülős családok és azon gyerekes családok helyzete, akik más családtaggal élnek együtt.

Míg a háztartások 15 százalékának volt valamilyen lakással kapcsolatos fizetési kötelezettségben hátraléka, a megfizethetőségi problémával küzdő családok körében ez az arány 31 százalék. Közülük is kiugróan magas (43 százalék) azoknak az aránya, akik az elsőként említett csoportba tartoznak, vagyis a költségek megfizetése után nem marad elég pénzük az életre.

Kinek jó a rezsicsökkentés?

Az elemzés szerint a lakásfenntartási támogatás viszonylag jól célzott program, amelyet a háztartások 7 százaléka kapott, de az alsó jövedelmi tizedbe tartozó családok körében ez az arány 15 százalék. A célzott és a nem célzott támogatások hatásait vizsgálva pedig arra a következtetésre jutottak, hogy
az általános rezsicsökkentés esetében a legfelső két jövedelmi tizedbe tartozó családok a támogatások nagyobb részét kapják meg (22 százalék), mint amit arányuk indokol, a két alsó jövedelmi tizedhez viszont csak a támogatás kisebb része kerül (összes támogatás 18 százaléka). A célzott támogatás esetében azonban a legalsó két jövedelmi csoport kapja az egész támogatás 46 százalékát, míg a legfelső két jövedelmi tizedbe tartozó családok pedig a 9 százalékát.

A teljes elemzés itt olvasható el.

Fotó: Shutterstock