Az elmúlt három évtizedet részletesen felmérő kutatás szerint a rendszerváltás utáni időszakban a korábbi évtizedekhez, illetve társadalmi jelentőségéhez képest a lakáspolitika sokat veszített (köz)politikai súlyából, és egy töredezett, többféle logika által megtépázott beavatkozási területté vált, amely nem reagál érdemben a különböző társadalmi csoportok – és különösen a szegények – lakásproblémáira.
A lakhatás területén növekedtek az egyenlőtlenségek; a lakhatási válság a rendszerváltás óta elmélyült, a lakhatás megfizethetősége nem javult érdemben, több szempontból romlott.
A lakhatási válság mélyülésének legfőbb oka a Habitat kutatása szerint:
- a magántulajdonhoz jutás túlzott támogatása,
- a köztulajdonú és nonprofit lakhatási formák súlyos alulfinanszírozottsága,
- a lakáspolitikai beavatkozások jelentős részének a tehetősebbekre való célzása.
Bár a lakhatás területén történtek közpolitikai változások az elmúlt három évtizedben, ez a három tulajdonság meglepő változatlansággal jellemzi a lakáspolitikát
- írják a jelentésben.
Ezt javasolják
A lakhatással foglalkozó civil szervezet szerint átfogó helyzetelemzésen alapuló, a szakma bevonásával elkészült, a kormány által elfogadott lakáspolitikai koncepcióra van szükség, amely kijelöli a lakáspolitika hosszú távú kereteit.
Elengedhetetlennek tartják a lakásügy önálló, kormányzati szintű képviseletét. A lakáspolitikának legyen önálló államtitkára, aki érdemi módon és átfogó szemléletben képes alakítani a lakáspolitikát - írják.
A lakástámogatási eszközök legyenek kiszámíthatóak, a jogszabályok ne változzanak három-négyhavonta. A lakástámogatási eszközökhöz tartozzon átfogó és nyilvános monitoringrendszer, illetve működésüket rendszeresen értékelje független hatásvizsgálat.
Álláspontjuk szerint a köztulajdonú lakásvagyont bővíteni kell, ezzel párhuzamosan a magántulajdont támogató források jelentős csökkentésére van szükség.
Közép- és hosszú távon a lakások tulajdonviszonyainak jelenlegi arányait is radikálisan módosítani kell ahhoz, hogy a köztulajdonban lévő és nonprofit bérlakásszektor érdemi bővítésével hosszú távú megoldások születhessenek a lakhatási szegénység tartós mérséklésére.
A rezsiköltségek megfizethetőségét hosszú távon kellene biztosítani. Ennek helyes eszköze nem a rezsicsökkentés, hanem az energiaszegénység kezelése. A rezsiköltségek megfizethetőségét hosszú távú, szociálisan célzott megoldásoknak kell szolgálniuk - hangsúlyozza a Habitat jelentése, amely teljes terjedelmében itt olvasható.