A Habitat for Humanity rendszeresen vizsgálja a magyarországi lakhatási szegénységet, az idei tanulmány hétfőn bemutatott, újabb fejezetében a lakásszegénységgel és a megfizethetőséggel kapcsolatos főbb hazai tendenciákat a környező országok és az EU hasonló folyamataival hasonlították össze. A fejezet legfőbb megállapítása, hogy a lakásszegénységgel kapcsolatos statisztikai mutatókban sereghajtók vagyunk a V4-ek között.

Magyarországon például a térség országai közül sokkal nagyobb arányban kitettek a szegénység veszélyeinek a vidéken élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a 18 év alattiak, vagy a többgyermekes családok. Különösen rossz a lakásszegénység szempontjából a 18 év alattiak helyzete - olvasható a felmérésben.

Kapcsolódó

A jelentés szerint a súlyos lakhatási deprivációban élők között az országban sokkal nagyobb a hitellel rendelkező lakástulajdonosok és a szociális alapon bérlők aránya, mint a többi V4-es országban: azaz a szociális bérlakásszektor és a hitelválságban érintettek helyzete egyaránt jelentősen rosszabb, mint a hozzánk leghasonlóbb kelet-európai országokban.

A bérlakásban élők helyzete szintén kiemelkedően nehezebb: a megfizethetőségi problémák sokkal nagyobb arányban érintik őket, mint a visegrádi országok magánlakásbérlőit.  Magyarországon mind uniós, mind V4-es összehasonlításban kiugróan magas a szegénység és a társadalmi kirekesztődés foka.

Fontos mutatók

Magyarországon fiatalkorúak nagy tömegei ragadhatnak kedvezőtlen lakhatási körülmények közé, ami jövőbeli lakhatási szegénységi pozíciójukat is meghatározhatja - hangsúlyozza a Habitat jelentése.

A lakásukat szociális alapon vagy ingyen bérlők körében 25-30 százalékos a depriváció aránya hazánkban, ami a szociális bérlakások rossz minőségére enged következtetni. Az alacsonyabb jövedelmű, a szegénységi küszöb alatt élő embereknek általában nagyobb hányadát érintik a fenti rossz környezeti hatások is.

A lakhatási szegénység egyik legfontosabb dimenziója a megfizethetőség, amit abban lehet mérni, hogy a háztartások képesek-e megfizetni egy társadalmilag elfogadható ("megfelelő") lakás költségeit, úgy, hogy közben a lakásköltségek nem jelentenek olyan nagy terhet, ami a napi megélhetést kockáztatja. Lakásköltség lehet egy lakás bérleti díja, a lakáshitel törlesztőrészlete, az energia és más rezsiköltségek, de ugyanígy a karbantartás és a javítás költségei is.

Nemzetközileg elismert mutató, hogy egy háztartás lakhatása akkor megfizethető, ha ezek a költségek nem haladják meg a háztartás kiadásainak 30-40 százalékát.

Magyarországon a háztartási jövedelmeknek kimagaslóan nagy részét viszik el a lakbér- és egyéb lakhatási költségek, elsősorban ráadásul a leginkább rászorulók esetében. 2010 és 2015 között alapvetően a vizsgált visegrádi négyek országaiban a legtöbb jövedelmi ötödben csökkent a lakhatási költségek aránya. Hazánkban 2010 és 2015 között minél magasabb jövedelmi osztályba tartozott valaki, annál nagyobb arányú volt a lakhatási költségeinek csökkenése, azonban a legalsó jövedelmi ötödben nőtt a költségek aránya.

A jelentés szerint Magyarországon a lakbérrel kapcsolatos költségek részesedése a legnagyobb, 2015 óta pedig újra emelkedik a lakhatási költségekkel túlterhelt háztartásban élők aránya.

A 2010-es években végrehajtott rezsicsökkentés pont a legrászorultabbakhoz nem jutott el. Az energiaárak  csökkentek, a szén és fa ára azonban nőtt, s  mivel ezekkel általában az alacsonyabb társadalmi rétegek fűtenek, így őket nem érte el a rezsicsökkentés hatása.

Sőt, míg 2018-ban egyetlen év alatt a szilárd tüzelőanyagok (mint például tűzifa) fogyasztói ára több mint 10 százalékkal növekedett, addig a háztartási energia ára csak mintegy 1,5 százalékkal, így hátrányos helyzetbe hozva a vidéki és amúgy is nehéz körülmények között élőket.

Összességében alig akad olyan lakásszegénységet mérő mutatót, amiben Magyarország a V4-ek többi államához képest ne lenne sereghajtó. Ugyan a 2020-as költségvetésben a kormányzati tervek szerint nőnek a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások (összesen mintegy 350 milliárd forintra), ám ezek egyre kevésbé fogják elérni azokat a lakásszegénységben élő háztartásokat, akiknek pont a legnagyobb szükségük lenne rá. 2020-ra a tervek szerint tizenegyszer annyi pénzt fog költeni a kormány az elsősorban a (felső-)középosztályt támogató konstrukciókra, mint a kifejezetten a lakásszegénységben élőkre. (A tavalyi  9:1 arány romlik 2020-ra 11:1-re)

Tehát, bár Magyarországon a lakhatásra fordított közpénzek nem kirívóan alacsonyak, azok mégis a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése irányába hatnak - hangsúlyozza a Habitat jelentése.

Mit lehet tenni - ezt javasolja a Habitat

  • A lakhatási támogatásokat nem lenne szabad alárendelni a családpolitikai és makrogazdasági szempontoknak.
  • Nem csak a fiatal családok, hanem a fiatalok lakhatási problémáival is foglalkozni kellene.
  • Szükség van egy nonprofit bérlakásszektorra.
  • A magántulajdon-szerzést és eladósodást támogató programok helyett rászorultsági alapon, a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő célokra kellene forrást allokálni.
  • Szükség van szociálisan célzott lakhatási és adósságkezelési támogatásokra.
  • Önálló lakhatási minisztérium vagy államtitkárság foglalkozzon a lakhatással, mert a jelenlegi struktúrában elvesznek az ügyek.

A teljes jelentés itt olvasható.