Magyarországon a lakások közmű-ellátottsága általánosságban jó, de van a lakásállománynak egy olyan szegmense, jellemzően a legalacsonyabb státuszú háztartások lakásai, amelyek ezen a téren "le vannak szakadva" az állomány többi részétől. A szegénységi küszöb alatt élők 16 százalékának nincs fürdőszobája, 17 százalékának WC-je. A legszegényebb jövedelmi tized háztartásainak 12 százaléka folyó víz nélküli lakásban él - állapítja meg a Habitat jelentése.

A magyarországi lakosok 41,1 százaléka, a szegények 62 százaléka él túlzsúfolt lakásban. A gyermekek helyzete még rosszabb: 2015-ben körülbelül 91000 gyermek élt fürdőszoba, 92 600 gyermek élt WC nélküli lakásban, körülbelül 500 ezer gyermek élt beázó, vizes, potenciálisan egészségkárosító lakásban, és több mint egymillió gyermek él túlzsúfolt lakásban.

A lakásállomány 70 százaléka energetikai felújításra szorul - derül ki a tanulmányból.

A szegényeket kétszer annyira sújtják a gondok

A lakhatósági problémák a szegényebb háztartásokat aránytalanul jobban sújtják 2,5 millió ember él beázó, vizes lakásban. A szegények körében csaknem minden második embert érintenek ilyen problémák (45 százalék). Magyarországon mintegy 30 ezer ember él hajléktalanként, az elmúlt öt évben legalább ötvenezren tapasztalták meg a hajléktalanságot.

Száznegyvenezer ezer háztartás nem tudja fizetni jelzáloghitelének törlesztőrészleteit, több százezer család pedig a rezsiköltségeit. Háromszázezren élnek leromlott állapotú, elszigetelt településrészeken.

Mennyit fordít lakhatásra a lakosság?

A magyarországi háztartások jövedelmük körülbelül 22 százalékát költötték lakhatásra, a legszegényebb ötöd háztartásai kiadásaik 24,6 százalékát erre a célra fordítják. 840 ezer ember súlyos megfizethetőségi problémákkal küzd, a piaci bérletben élők harmadának (32,4 százalékának) vannak súlyos megfizethetőségi problémái. Mintegy 946 ezer emberrel fordult elő, hogy a megelőző évben anyagi okokból nem tudta meg felelően fűteni lakását, 400 ezer villamos energia, 194 ezer földgáz, 126 ezer távhőfogyasztónak volt a kikapcsolás veszélyével fenyegető tartozása, és csaknem százezer kikapcsolt fogyasztó volt az országban 2015 december végén.

Energiaszegénység is van

A megfizethetőséggel és a lakásállomány állapotával egyaránt összefüggő probléma, a csaknem milliós tömeget érintő energiaszegénység kezelésének esélyeit rontja a vissza nem térítendő EU-s fejlesztési források megvonása a lakossági energetikai fejlesztésektől.

Nem hoztak megoldást

A 2015-ös év lakhatási intézkedései vagy egyáltalán nem, vagy csak részlegesen adtak megoldást ezekre a problémákra. Nagyobb a szabad belátáson alapuló döntések szerepe, ami teret nyithat az önkényességnek. A Habitat tanulmánya szerint az egyik legnagyobb tömeget érintő probléma, a lakhatás megfizethetősége: a 2015-ös év intézkedési számos család helyzetét nem javították, hanem inkább rontották.

A központi lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás megszüntetése, és a települési támogatások rendszerének bevezetése nem kezelte a korábbi támogatási rendszer problémáit, miközben előnyeiből sokat megszüntetett és összességében kiszámíthatatlanabb rendszert eredményezett.

A fizetésképtelen jelzáloghitelesek helyzetének megoldására is legfeljebb részleges megoldások születtek. A szigorú feltételekkel bevezetett magáncsődöt a várt 15 ezer helyett egyelőre mindössze néhány száz háztartás próbálta igénybe venni. A Nemzeti Eszközkezelő programjának bővítése újabb családok számára jelenthet - legalább egy időre - megoldást, ám a bővítés mértéke lényegesen elmarad a segítségre szorulók számától.

A lakhatási szegénység nemcsak eredménye, de oka is a szociális problémáknak

A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) bevezetése majd kiterjesztése, az új építésű lakóingatlanokra vonatkozó áfacsökkentés, a magánerős lakás- és házépítés esetében igénybe vehető adó-visszatérítés, és az építésügyi eljárás egyszerűsítése tovább folytatták a lakhatási támogatások tehetősebbek felé irányuló átrendezését, és azok jelentős növelését - mutat rá a Habitat jelentése.

A támogatások feltételrendszere miatt a rossz anyagi helyzetű háztartások nem, vagy sokkal kisebb eséllyel fognak ezekhez hozzáférni. Olyan helyzet is előállhat, hogy az intézkedések rontani fognak egyes családok helyzetén. A támogatási rendszer arra ösztönzi a támogatásokhoz hozzáférő, ám kedvezőtlenebb jövedelmi helyzetű, lakhatási gondokkal küzdő családokat, hogy az ország gazdaságilag hátrányos helyzetű területein, településein vásároljanak vagy építsenek lakást. Ezzel romolhat a munkalehetőségekhez, minőségi oktatáshoz és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférésük lehetősége.

Lakhatási kiadások a központi költségvetésben

2015-ben a központi költségvetés összesen 161 milliárd forintot fordított lakhatással összefüggő kiadásokra. Ennek több mint kétharmada, 67 százaléka (107,4 milliárd forint) ment olyan támogatásokra, amelyeket döntően a jobb anyagi helyzetben lévők és már biztos lakhatással rendelkezők tudnak igénybe venni (lakástakarék-pénztári megtakarítások támogatása, hitelekhez kapcsolódó támogatások, csok), és mindössze egyharmada, 33 százalék (53,6 milliárd forint) olyan támogatásokra, melyek odaítélésében a szociális szempontok központi szerepet játszanak.

Az utolsó olyan támogatásokat is kivezették, amelyek általában jövedelmi és lakhatási rászorultság révén támogatták a szegény háztartásokat. A szociális szempontok figyelembevételével elköltött költségvetési források is csak bizonyos jól körülhatárolható, szűk csoportokat céloztak.

A szociálisan célzott támogatások legnagyobb része, 35 milliárd forint a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. működését támogatta. Nyolc milliárd forint támogatás jutott a hajléktalanellátó intézményeknek, ez nagyrészt krízisellátásra és "átmeneti" gondozásra megy, a hajléktalan élethelyzetből kivezető, tartós lakhatást biztosító programokra rendszerszerű támogatás nincs. A Gyermekvédelmi Lakásalap az állami gondozásból kikerülő fiatalok lakhatását támogatja, erre 2015-ben 1,54 milliárd forintot költött a központi költségvetés.

Összességében a 2015-ös év lakáspolitikai intézkedései egyértelműen a lakhatással összefüggő támogatások magasabb státuszú háztartások felé irányuló további átrendezését, és - a csok és az áfacsökkentés illetve visszatérítés révén - jelentős növelését mutatják. Ez világosan mutatja, hogy a szektor legnagyobb problémája nem a forráshiány, és jól leképezi a különféle lakhatási kérdésekre irányuló - különféle társadalmi csoportokat érintő - (szak)politikai figyelem és érzékenység aránytalanságait - hangsúlyozzák a tanulmány készítői.