A szóban forgó társasház lakói a fűtött légköbméter után fizették a távfűtést. A közgyűlés úgy határozott, hogy a jövőben a költségmegosztást alkalmazzák és majd később döntenek arról, hogy akiknél nincs mérő, azok hogyan fizessenek, illetve a jobban hűlő szélső, valamint legfelső lakások tulajdonosait miként kompenzálják.

A közös képviselő nem várta meg ezt a későbbi döntést, hanem leszerződött a távhő-szolgáltatóval úgy, hogy 70 százalékban a költségmegosztás, míg 30 százalékban a légköbméter szerint fizet a ház. Az egyik lakót sértette a költségmegosztás, szeretett volna továbbra is a légköbméter után fizetni, ezért beperelte a közös képviselőt és a társasházat is.

Kapcsolódó

A perlő tulajdonos szerint érvénytelen a szolgáltatóval kötött szerződés, mivel a közgyűlés a 70-30 százalékos arányra nem adott felhatalmazást, nem döntött a kompenzációról sem, így a közös képviselő által kötött szerződés a jó erkölcsbe is ütközik.

Az első fokon eljárt bíróság - a társasházi törvényre hivatkozva - úgy vélte, hogy a költségmegosztásra vonatkozó közgyűlési határozat elég volt a közös képviselőnek a szerződés megkötésére, a jó erkölcsbe ütközés pedig szóba sem jöhet.

Ez ellen fellebbezett a sértett lakó és másodfokon nyert is. Ez a fórum - szintén a társasházi törvényre hivatkozva - kimondta: a 70-30 százalékos arányra nem volt közgyűlési határozat, a közös képviselő túllépte a hatáskörét, az általa kötött szerződés jogszabályba ütközik, tehát érvénytelen.

Ebbe viszont a társasház nem nyugodott bele és felülvizsgálatot kért a Kúriától. Itt az az ítélet született, hogy az első fokú bíróság döntött helyesen, tehát érvényes szerződést kötött a közös képviselő.

A történethez tartozik, hogy időközben a társasház közgyűlése elfogadta a 70-30 százalékos megosztást, viszont kimondta, hogy a szélső és a felső lakások tulajdonosainak nem jár kompenzáció. Mi jegyezzük meg: a per még a befejezése előtt okafogyottá vált, de a kekeckedő lakó a saját igazságát akarta. Helyette jogszolgáltatást kapott.