A panelek le- illetve visszabontását lengette be német példára hivatkozva az e heti kormányinfón Lázár János kancelláriaminiszer. Csakhogy Magyarországon a panellakás egyelőre a lakáspiac sztárja, a tipizált otthonok a leggyorsabban el- és kiadhatók és az áruk rakétaként csillagászati magasságokat célzott meg a lakáspiaci fellendülés közepette.
Egyszóval nyoma sincs annak a folyamatnak, ami a kelet-német panelek vissza- és lebontását generálta, jelesül az újraegyesítés következtében végbemenő lakótelep-elnéptelenedésnek. Márpedig éppen erre a németországi le- és visszabontási hullámra hivatkozik panelrehabilitációs programjának munkaanyagában a Miniszterelnökség az Indexnek küldött dokumentum szerint.
Az anyagon amúgy már több mint egy éve dolgoznak, komoly munkával mára sikerült kideríteni, hogy hol vannak Magyarországon panelek, városokra és lakótelepekre lebontva, hogy azokban hányan laknak, és hasonló adatokat. Olyan divatos fogalmak is olvashatók a munkaanyagban , mint okos város, közösségi tervezés, living lab, és hasonlók.
Az operatív megvalósítás témakörben pedig egy pilot projektet boncolgatnak, amire Hódmezővásárhelyen kerülne sor.
A munkaanyag fontos része a nemzetközi példák, főként a német minta elemzése amelyből például kiderül: az általános energetikai felújítás, zöld tető, környezetjavítás és egyéb lépések mellett csak viszonylag ritkán bontottak vissza vagy bontottak el teljesen panelépületeket.
Ahol mégis előfordult, ott Magyarországon nem létező indok folytán került rá sor, miszerint a keletnémet lakótelepek üresen maradtak az újraegyesítés során, arról nem is beszélve, hogy ott nem volt lakásprivatizáció, azaz önkormányzati lakástársaságok tulajdonában maradtak a rehabilitáció alatt és után is. Az idézett holland példában pedig egy repülőgép becsapódása miatt megrongálódott épületeknek szánták ezt a sorsot.
A magyar panelállományra sem a kiüresedés, sem a megrongálódás nem jellemző, így lakókkal teli épületállomány felújításán kellene gondolkodni.