A lízing mellett a faktoring is nevesített szerződés lett az új Ptk.-ban. A jogszabály szövege szerint faktoringszerződés alapján a faktorvállalkozással (faktorral) szerződő fél (a jogosult) arra vállal kötelezettséget, hogy - egy vagy több kötelezettel szemben fennálló vagy jövőbeli - követelését, illetve követelései egy részét (részben vagy egészben) a faktorra ruházza át. A faktor díjazás ellenében köteles az átruházott követelést a jogosultnak - részben vagy egészben - finanszírozni vagy a kötelezett fizetésképtelenségének kockázatát tőle átvállalni és a jogosulttal elszámolni. A faktor ezen túlmenően jogosult a követelést nyilvántartani, illetve - annak esedékessé válását követően - érvényesíteni. A törvény indoklása világossá teszi, hogy mi a különbség a követelés engedményezése és a faktoring között. Ez utóbbi esetben nem a követelés egyszerű megvásárlásáról, hanem többről van szó. A faktor ugyanis a követelést abból a célból szerzi meg, hogy azzal rendelkezve, annak fedezete mellett - díjazás ellenében - az engedményező (a jogosult) javára és érdekében finanszírozási jellegű és egyéb pénzügyi szolgáltatást nyújthasson. Ezért került a pénz- és hitelügyletek körébe a faktoring az új Ptk.-ban. A faktoringszerződés meghatározhatja azt a keretösszeget is, amelynek erejéig a faktor a rá átruházott követelésekre a vállalt szolgáltatásokat nyújtja (faktoring-keretszerződés). A faktor - szolgáltatása keretében - nem kölcsönt nyújt a jogosultnak, hanem a követelése lejáratáig terjedő időben - részben vagy egészben - megelőlegezi azt. Így a követelés kötelezettjének még esedékessé nem vált szolgáltatását - megfelelő díjazás ellenében - a maga szolgáltatásával váltja fel. Ezt a szolgáltatást érti a törvény a követelés finanszírozása alatt. A faktor emellett az engedményezett követeléseket nyilvántartja, érvényesíti, szükség esetén behajtja és ezek eredményével az engedményezővel elszámol. A gyakorlatban előfordul, hogy a faktorral szerződő fél nem tart igényt követelése megfinanszírozására vagy azt valamilyen okból a faktor nem vállalja. A faktoringszerződés ebben az esetben is létrejöhet, ilyenkor az engedményezett követelés fejében a faktor a követelés nyilvántartására, behajtására és végül a jogosulttal való utólagos elszámolásra vállal kötelezettséget. A jogosult a faktorral szemben kezesként felel a kötelezett teljesítéséért, kivéve ha a jogosult a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át. A faktor - külön díj ellenében - átvállalhatja a kötelezett teljesítése elmaradásának kockázatát (ideértve a követelés behajthatatlanná válásának esetét is). Úgy tűnik, hogy ezzel a szabállyal megoldódik az a probléma, amelyet a szakirodalom valódi, illetve álfaktoringnak nevez. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a faktor nem tudja behajtani a megvásárolt követelést, akkor - saját díját is felszámítva - visszaadja azt a jogosultnak. Vagyis a faktor által fizetett korábbi összeget és a díjat kell a jogosultnak visszafizetnie. A valódi faktoringnál ezzel szemben nincs ilyen lehetősége a faktornak, viszont ezért külön díjat számol fel. A faktoringszerződés létrejöttéről a kötelezettet - akivel szemben a jogosultnak követelése van - írásban értesíteni kell. Az értesítésben meg kell jelölni a faktor számlaszámát, hiszen arra kell teljesítenie. Faktoring-keretszerződés esetén a kötelezettel fennálló szerződéses viszonyában a jogosult úgy is rendelkezhet, hogy a szerződéses viszonyból őt megillető követeléseket a kötelezett - az átruházásról szóló külön értesítés nélkül - a faktor javára teljesítse. A faktoringszerződést harmincnapos felmondási határidővel bármelyik fél felmondhatja. A faktor a faktoringszerződést azonnali hatállyal felmondhatja mindazon esetekben, amikor a kölcsönszerződés - hitelező által történő - azonnali hatályú felmondásának volna helye.