A finanszírozó 1999 decemberében nyújtott 1 683 160 forint hitelt ötéves futamidőre az ügyfelének, egy bizonyos autó megvásárlásához. A kölcsön visszafizetésére egy másik magánszemély készfizető kezességet vállalt. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) 9.2. pontja szerint a felek egymásnak küldött értesítései a kézbesítéssel lépnek hatályba. Amennyiben a posta a küldeményt nem tudja kézbesíteni, a bank által feladott küldeményt öt nap elteltével kézbesítettnek kell tekinteni. Az adóst terheli annak felelőssége, hogy a címváltozást a bankkal nem közölte és emiatt vált a küldemény kézbesíthetetlenné. Az ügyfél egy gyenge évig tudta fizetni a törlesztőrészleteket, majd késedelembe esett, ezért a bank 2001. január 2-án felmondta a szerződést. Az ügyfél két héttel később átadta a kocsit a finanszírozónak, majd az év július 5-én felszólította őt a bank, hogy rendezze tartozását. (Az autó eladásáról és annak vételáráról nem esik szó az ügyben.) Az ügyfél átvette a levelet, de nem reagált rá. A finanszírozó sem érezhette magát szorult helyzetűnek, mivel csak 2003. augusztus 18-án küldött volt ügyfelének újabb fizetési felszólítást. Ezt a posta "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel vitte vissza. Nagy szünet után a bank 2007. június 8-án adott be fizetési meghagyást volt ügyfele és annak kezese ellen, majd az utóbbiak ellentmondása miatt perré alakult eljárásban 1 020 004 forintot és annak 2001. június 29-től járó kamatait követelte tőlük. Az első fokon eljárt városi bíróság kimondta: a bank követelése elévült, és a megyei bíróság is erre a következtetésre jutott. Az elévülés ideje öt év, ez az idő azonban megszakad, ha a fizetési felszólítást átveszi az ügyfél. Ebben az esetben azt kellett eldönteni, hogy a 2003 augusztusában küldött, de át nem vett fizetési felszólítás megszakítja-e az elévülést. Mint korábban szóba került: az ÁSZF szerint ha a posta a küldeményt nem tudja kézbesíteni, a bank által feladott küldeményt öt nap elteltével kézbesítettnek kell tekinteni. Mindkét addig eljárt bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az ÁSZF 9.2. pontjában írt - a kézbesítés általános szabályaitól eltérő - megállapodás a szerződés 2001. január 2-án történő, felmondás miatti megszűnése után már nem volt alkalmazható. "Ezért a 2003. augusztus 18-án kelt felszólításhoz a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt, az elévülést megszakító joghatás nem fűződött, e joghatást csak a felhívásnak a volt ügyfélhez történő megérkezése váltotta volna ki. A 2001. július 5-ei felszólítástól a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásáig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt ötéves elévülési idő 2006. július 5-én anélkül telt el, hogy bármely jogcselekmény az elévülés megszakítását idézte volna elő, így a felperes követelése elévült." Ugyanerre a következtetésre jutott a Legfelsőbb Bíróság is, amely felülvizsgálat okán döntött az ügyben, ez év januárjában.