Kommunista pártvezér gyermekekként nőtt fel, hogyan befolyásolta ez életét?

Mindig meg kellett felelnem, hisz az apám, nagyon erős egyéniség. (Biszku Béla (1921-  ) lakatossegédből lett pártvezető, belügyminiszter, KB-titkár. a szerk.) Gyerekkoromban a materialista neveltetés ívódott a hétköznapjaimba, természetes, megszokott világnézeti állapotként éltem meg. Apám, szigorú ember lévén nemcsak környezetével, hanem önmagával szemben is maximalista volt. Az elvárásai legendásak voltak abban az időben is. Négyen voltunk testvérek, és állandó kontroll alatt éltünk. Nem lehettünk rosszak, minden percben viselkednünk kellett... volna. Holott a rosszaság volt az életünk. Ennek ellenére nem volt borús gyermekkorom. A vallásosság 18-20 éves koromig teljes egészében ki volt zárva az életemből, hisz apám hithű kommunistaként igyekezett ilyen irányba terelgetni.


Mikor kezdhetett el másként, máshogy, vagy esetleg tovább gondolkodni?


Akkor, amikor apám nyugdíjas lett. Ekkor egyre jobban éreztem magam a bőrömben, ahogy kezdett enyhülni a hatása. És az én jó érzéseim egybeestek az ő iránti figyelem gyengülésével. Sok barátja eltűnt. Sokszor elgondolkoztam, hogy a barátságok nagy része a hatalomnak szólt és nem a személyének. Ugyan miért? Aztán tovább elmélkedtem, hogy a viselkedési attitűdöket is mennyire megváltoztatja a hatalom. Ugyan miért. A szemem előtt változtak meg és tűntek el emberek. Ez azért döbbenetes, nem? Az igazi, szinte gyerekkorban köttetett barátságok, viszont a mai napig megmaradtak.

A sikereit mennyiben befolyásolta, vagy segítette egy ilyen háttér?

Ez igazán érdekes, hisz abban az időben természetesen segítette. Viszont egyre jobban idegesített, hogy nem a saját tulajdonságaim alapján ítélnek. Sok érdekes sztorim volt, mely az előítéletekből táplálkozott. De nemcsak kivételeztek velem! Matekból megbuktattak. Dühből, ellenállásból. Az egyetemen, pedig filozófiából feltételezték, hogy kiválóan ismerem az anyagot, ötöst kaptam, holott egy kukkot sem tudtam.

De volt egy terület az életében, ahol sem a kivételezés, sem az előítélet, sem a befolyásoltság nem számított, a sikert egészen máshogy mérték.

Ó, igen. A sport. Az élsport. A röplabda. Ott kiteljesedhettem.

Oly annyira, hogy klasszis játékossá nőtte ki magát, a testvérével együtt 1976-ban tagja volt a 4. helyezést elért olimpiai csapatnak.

A sport mindenért kompenzált. Nagyon jó feszültség levezető játék volt a számomra. Ahogy a festés is. A sportmúlt lényege számomra, hogy minden kiütött helyzetből fel tudok állni. A festés, meg támogatja az elindulás esélyét. Akár egy szanatórium.

KO pillanatok?


A Sportkórházban dolgoztam és minden vágyam az volt, hogy a röplabda válogatott keretorvosa lehessek. Szerintem, szép és korrekt álma ez, egy volt válogatott röplabdásnak, aki orvos lett, nem? Megvolt hozzá minden orvosi szakértelmem, és még a sporthoz is értettem. Ennek ellenére, azt kérték tőlem, hogy változtassam meg a nevem. Mindezt a Sportkórház ebédlőjében. Majdnem kiejtettem a kezemből a kanalat! Sejtszintig elvörösödtem. Hát nem fogok a bőrömből kibújni ezért! Nem is tettem, nem is lettem akkor keretorvos, csak később. De ez akkor nagyon padlóra tett. A válásom sem volt könnyű. Megszűnt körülem a bástya. Sok köszönettel tartozom a férjemnek, hisz a tőle való leválás pillanatától kezdtem felnőni. Értékeltem, ugyanis azt sem tudtam, hogyan kell utalni, meg milyen számlákkal jár egy háztartás. Rettegtem a másnapoktól. Ezekben a nehéz években ismerkedtem meg a természetgyógyászattal. Nem volt idegen terület a számomra, hisz a fizikoterápia alapja is a természetes gyógymód. Bár már a Sportkórházban is nagyon másként gondolkodtam, nem a hagyományos elvárás szerint. Klasszikus értékeken edződött orvos vagyok, akit érdekeltek másfajta gyógymódok is.

Miben mutatkozott meg ez a másként?

Másfajta gyógymódok jutottak mindig az eszembe. Hajlottam a nekem természetes dolgok felé, amelyek persze olykor „bűbájosnak", misztikusnak tűnnek. Rájöttem, hogy a gyógyszerekkel csak elnyomom a tüneteket. Egy időre megszűnnek, de marad az alapprobléma. Érdekelt, hogy a beteg ember milyen lelki problémákkal küzd. A lelki háttér felkutatása izgatott. Hol él, hogyan él, milyen szokásai vannak, mik idegesítik, mitől stresszel stb. Sok-sok tapasztalás után tudatosult bennem, hogy a beteg lélek az ok. Ez a lényeg. Ha az ok megszűnik, csillapul a betegség is. Egy jobb élethelyzet után a panaszok törvényszerűen csökkennek. Szeretek a dolgok mögé nézni. Éppen ezért mindig egész embert kezelek. 12 éve találkoztam egy biorezonancián alapuló készülékkel. Fantasztikus élmények értek, hisz mellékhatások, szövődmények nélkül, biofizikai alapon hozza helyre a problémát.


Ha szerveink harmonikusan rezegnek, pszichénk is változik. És persze minden onnan indul, és ott dől el. Mikor életemben először találkoztam ilyen géppel, tudtam, hogy ezzel szeretnék dolgozni. Az élet valahogy úgy hozta, hogy a tanulási fázis első lépésein kívül sok nem jutott nekem, mert akivel társulva elindultam rájött, hogy még sincs rám szüksége és önállósodott. Azóta tudom, hogy vannak olyan pofonok is, amelyek segítőek. Az a pofon kellett ahhoz, hogy ide eljussak. Azután egy olyan rendelőbe vetett a sors, ahol 3 ilyen gépen kellett egyszerre dolgoznom. Nem sírom vissza, viszont tapasztalat szempontjából egy óriási iskola volt. Muszáj volt talpra állnom. Nem sok időm volt kísérletezgetni, ezért tudatosan felépítettem a jövőmet. Tudtam, mit akarok, tehát elindultam az úton. Azóta a pénzt is sokkal jobban megbecsülöm. Hisz addig semmi nem múlott azon, hogy éppen mennyit keresek. A válás után viszont minden felértékelődött. Igenis, múltak rajtam dolgok otthon is. Még felelősségteljesebb lett a gondolkodásom, nem csak az otthoni ügyekben, hanem főként az orvosi, természetgyógyász pályámon. Az emberrel nem lehet packázni, nem lehet javítgatgatni. Az ember helyett, ha elrontottuk, nem tudunk másikat csinálni.

A felelősségvállalás talán az egyik legfontosabb „orvostulajdonság" a szakmai felkészültség mellett. Sajnos manapság sikkad sok mással együtt...

Az ember egy. Ez a legfontosabb. Ez, pedig magával húz egy másik fontos elvárt elemet a gyógyításban, az alázatot a betegek iránt. Ha ezek a tulajdonságok megvannak egy orvosban, akkor a bizalom is erőre kap. Bizalom nélkül viszont nincs gyógyító erő! Minden összekapcsolódik, mint az ember szervei. A gyógyítás ezért egy életre szóló szolgálat.

A rezgései kicsit tovább fejlődtek Vitális Tér Terápiává. Mit is jelent ez?

Tudni kell, hogy a szervezetben a biokémiai és mechanikai folyamatok mellett rendkívül fontos vezérlőimpulzusok is léteznek. Ezek az impulzusok az egészség vagy betegség felől döntenek, illetve azokat kísérik. A Vitális Tér Terápia a körülöttünk lévő teret változtatja meg. Célzott bioelektromágneses impulzusokat használunk. Ennek harmonizálásával a betegek önszabályozó rendszerét és öngyógyító folyamatait igyekszem helyreállítani.

Lehet mondani, hogy a harmonikus „testrezgés" Dr. Biszku Zsuzsa sikerének titka?

Ez a fantasztikus gép, amellyel dolgozom, mindent tud a szervezet aktuális energia állapotáról, a betegségben résztvevő szervek megjelölésén keresztül, a bennünk lévő mikroorganizmusok (vírus, baktérium) százalékos jelenlétén át a szervezetben lévő fémek, méreganyagok kivezetéséig. Páratlan diagnoszta és gyógyító rendszer. Hihetetlen időt, rengeteg laborvizsgálatot lehet megspórolni.

Egyszerűen, fantasztikusan néz ki! Ez nemcsak a dekoratív, fiatalos külsőt illeti, hanem a belső kisugárzása annyira erős és egészséges!

Pedig komoly szívritmus zavarom volt, de meggyógyítottam magam. Ha ez nem sikerült volna, akkor mi keresnivalóm van ezen a pályán? Egyébként az ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok, táplálék kiegészítők megfelelő aránya legalább olyan fontosak a szervezetben, mint a kiegyensúlyozott lelki háttér.

Úgy látom, a sport még mindig fontos szerepet tölt be az életében.

De jó, hogy ez látszik. Rendszeresen úszom, gyalogolok, kirándulunk, teniszezem és imádok utazni is. Kiegyensúlyozott családi életem van. A gyerekeim nagyon jó fejek, intelligensek. Egész életemben igyekeztem megfelelő példát mutatni nekik. Nem mondani, beszélni, inteni, fenyíteni, oktatni, hanem mutatni. Így hiteles.

Hiányzik-e valami a sikeres pálya széléről?


Egy valamit nagyon sajnálok. Az édesanyámat a mai tudásommal, lehet, hogy nem tudtam volna teljesen meggyógyítani, de az életminőségének javításával még nagyon sokáig örülhettünk volna egymásnak.


Tarnócai Éva