Kuba történelmi fordulóponthoz érkezhet: az energiahiány, az élelmiszerválság és a növekvő társadalmi elégedetlenség egyre nagyobb nyomás alá helyezi a rendszert.
Azt tudjuk, hogy Kubában lényegi változások fognak valószínűleg hamarosan lezajlani. Azt azonban egyelőre nem ismerjük, hogy ez diplomáciai úton, vagy katonai beavatkozással lesz kieszközölve Washington részéről
– közölte az Economx érdeklődésére Reile Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezető kutatója, aki hangsúlyozta, hogy a kommunista rezsim egyre növekvő nyomásnak van kitéve.
A régóta tartó amerikai gazdasági embargót csak tetézte a venezuelai olaj megszűnése január eleje óta. Kuba régimódi, olajjal működő erőművei most már csak a saját, minimális olajkitermelésre hagyatkozhatnak és közben szó szerint kifogynak az üzemanyagból.
Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban van áramszünet. „Félreértés ne essék, eddig is léteztek többórás áramszünetek, de azok központilag tervezve voltak a spórolás jegyében” − mondta a szakértő.
Bénító áramszünetek
Most azonban gyakrabban és sokszor hosszú órákat, egész napot meghaladó áramkimaradások vannak.
Az utóbb két évben már a hetedik volt a múlt hétvégén történt, a teljes szigetországot érintő megaáramszünet, egy héten belül pedig már a második és két napig tartott.
Ehhez párosul még az élelmiszerhiány, a munkanélküliség, ahogy a szigetország fokozatosan süllyed egyre mélyebbre az évek alatt.
Felszívódtak a korábbi barátok
Havanna korábbi szövetségesei közben fokozatosan eltűnnek:
„Kína már több éve gyakorlatilag hanyagolja a szigetet, nem lát benne potenciális gazdasági lehetőséget és tudja, hogy az USA, főleg a nemrég bekövetkezett venezuelai incidens óta, nem tűrné meg az ázsiai óriást a floridai partok közelében”
− húzta alá az MKI vezető kutatója, egyben felhívta rá a figyelmet, hogy az oroszok, bár időszakosan felmentést kaptak az amerikai olajembargó alól az iráni háború következményeként, három helyre, köztük Kubába továbbra sem szállíthatnak.
A kommunista szigetország egyre inkább elszigetelődik, ahogy a Trump kormányzat régiós külpolitikája új formát ölt.
Amerikai nyomásra több szomszédos ország csökkenti kapcsolatait Kubával: Jamaica és Guayana visszalépett egyes bilaterális megállapodásokból és Antigua, Barbados és Belize lehetnek a következők.
Az energiahiány és a már eddig is létező krónikus szegénység együtt építi le tovább a közhangulatot. Ahogy az általános elégedetlenség növekszik a lakosság körében és úgy jelentkeznek a repedések is a rendszerben, mely egyre nagyobb nyomás alatt tartja a kommunista rezsimet.
Bár már az elmúlt években is voltak tüntetések, az utóbbi hetekben konkrétan ezek már a rezsim ellen szóltak, nem csak az életszínvonal minősége ellen. Gondoljunk csak a kommunista párt székházának felgyújtására Moron városában.
Szórványos tüntetésekről, diákmegmozdulásokról érkeznek jelentések, mely azt jelezheti, hogy az általános elégedetlenség új, Washingtonnak kedvező formákat is ölthet a közeljövőben.
Mindeközben Trump elnök kijelentette, hogy az iráni hadműveletek után kormánya Kubára fog összpontosítani, illetve, hogy
„Kuba hamarosan elbukik”.
A háttérben ezalatt bizonyos szintű tárgyalások, inkább beszélgetések, elkezdődtek már Havanna és Washington között.
A térség szakértője rámutatott, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter és csapata a szigetországot de facto még mindig irányító Castro családdal értekezik, leginkább pedig Raúl Castro unokájával, Raúl Rodriguez Castro ezredessel.
Ő az, aki a családot képviseli, és minden bizonnyal, legalábbis a sajtóban megjelent repülési adatok alapján, Panamába utazgat rendszeresen, hogy a több milliárd dolláros családi vagyont egyengesse, melynek alapja a GAESA, Kuba katonai gazdasági konglomerátuma. A GAESA-t 2022-ig Raúl Castro veje, Luis Rodriguez, Raúl Rodriguez apja vezette
− fogalmazott kérdésünkre Reile Zsolt, aki úgy látja, hogy mivel nem várható a közeljövőben külföldi olajszállítmány, − a sajtójelentések ellenében valószínűleg orosz sem, ha csak nem akar Moszkva nyílt fegyveres konfrontációt a Karib-tengeren − a havannai kormány egyre inkább sarokba szorul és kénytelen az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalni.
Véleménye szerint amennyiben a kommunista vezetők és magasrangú politikusok, katonatisztek valamilyen formátumú politikai túlélése megoldható, elképzelhető egy békés átmenet.
A kubai vezetésnek nagyon azonban nincsenek ütőkártyái, hacsak nem az erőszakos ellenállással való fenyegetés. Célozgatás már történt rá Havannában de ez egyelőre propaganda szinten maradt.
Figyelemreméltó, hogy egy hónappal ezelőtt ugyanaz a lajstromszámú orosz szállítógép érkezett Havannába, amelyik a Maduro elrablás előtt pár héttel Caracasba vitt fegyvereket
− mutatott rá a szakértő, aki kérdésesnek tartja azt is, hogy a floridai kubai emigránsok milyen szinten tudnak hatni a külpolitikára az időközi amerikai választásokat megelőzően.
Az ő érdekük egy radikális rezsimváltás. Ezt a célt rá tudnák fűzni a republikánus kampányra, kényszerhelyzetbe hozva akár a Trump-adminisztrációt Kubát illetően. Továbbá, egy kevésbé sikeres iráni háború is arra késztetné Trump elnököt, hogy lehetőleg még az időközi választások elött rendezze el a kubai kérdést, sikerként nyújtva azt hazai választói felé.
Véleménye szerint a kérdés csak annyi, hogy a kubai rezsim a diplomáciának, vagy a fegyveres beavatkozásnak köszönhetően fog távozni a szigetország éléről.
