Pánik Párizsban: aranyáron vásárolhat magának helyet az Európai Unió

Hétfőn Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Hollandia és Dánia vezetői, valamint az Európai Tanács, az Európai Bizottság elnöke és a NATO főtitkára tart informális válságülést Párizsban, hogy kidolgozzák a válaszokat az amerikai kérdésekre.

Elsősorban azt, hogy milyen „tétet” képesek a meghatározó európai államok „betenni” az orosz-ukrán háború rendezésében ahhoz, hogy helyet kaphassanak a tárgyalóasztalnál.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

– hangsúlyozta az Economxnak Csiki Varga Tamás. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa úgy látja, hogy a lehetséges tárgyalások amerikai előkészítésének

• első pillére az, hogy felmérték, milyen hasznot lehet szerezni az ukránoktól.
• A második annak felmérése, hogy milyen költségeket lehet az európaiakra terhelni.
• A harmadik, hogy mivel lehet rávenni az oroszokat, hogy tárgyaljanak. 

Egyelőre szinte minden lehetőség az asztalon van, az amerikai tárgyalási stratégia még alakul. 

Kik lesznek ott?

Nemcsak az orosz–ukrán háború esetleges lezárását lehetővé tevő tárgyalások menete nem derült ki, de a résztvevők köre sem:

Ukrajna nélkül nem érdemes tárgyalni, Európa helyet szeretne kapni az asztalnál, és eddig nem hoztak nyilvánosságra „Európán kívüli” résztvevőt sem. Az első amerikai–orosz találkozóra Szaúd-Arábiában kerül sor, hogy beindítsa a tárgyalási folyamatot.

A szakértő szerint „ebben a helyzetben a Trump elnökség azt a korszakot hozta el, amikor a NATO védelmi garanciái  megkérdőjelezhetővé váltak éppen amerikai részről, illetve amikor úgy kellene lezárni az orosz–ukrán háborút, hogy

Donald Trump akár arra is hajlik, hogy Európa feje felett kössön stratégiai alkut Vlagyimir Putyinnal, és mind Ukrajna katonai-pénzügyi támogatásának, mind egy lehetséges megállapodás betartatásának feladatát és költségeit Európára terhelné.″ 

A 2025. február 14-16-i müncheni biztonságpolitikai konferencia ennek a szembenézésnek a pillanatát hozta el.

Csiki Varga Tamás úgy látja, hogy „az elmúlt hét eseményei és a vezető amerikai politikusok olykor következetlen nyilatkozatait nem a félrevezetés vagy a ködösítés szándéka mozgatta, és nem is egyfajta hozzá nem értés – hanem az, hogy

Ezek a következők lehetnek:

1. Induljon el egy miniszteri szintű tárgyalási folyamat a rendezésről, amit később elnöki csúcstalálkozó is követhet.
2. Ennek primer elemét amerikai–orosz kétoldalú tárgyalások adják.
3. Ukrajna továbbra is támogatható, de csak ha ez Washingtonnak „megtérülő befektetést” jelent – akár az amerikai fegyverek ukrán vagy európai megvásárlása, de még inkább az ukrán nyersanyagokhoz való hosszú távú hozzáférés biztosítása által.
4. Mivel az európai rendezési elképzelések (Minszk I. és II.) látványosan elbuktak, és ennek az orosz katonai agresszió folytatása és eszkalációja lett a következménye, Európa csak második körben kap szerepet a tárgyalásban, amikor az alapszabályokat már lefektették.
5. A rendezés „költségeit” döntően Európa viselje – akár az Ukrajnának nyújtható biztonsági garanciák, akár a katonai támogatás fenntartása és Ukrajna pénzügyi,  gazdasági támogatása, újjáépítése terén is.
6. Közvetlen amerikai és NATO-szerepvállalás a létrehozni kívánt rendezés és megállapodás betartatásában ne legyen.

Az amerikai vezetők már a müncheni biztonságpolitikai konferencia előtt is tárgyaltak e célok megvalósítása érdekében. Marco Rubio február 10-én hétfőn telefonon beszélt Szergej Lavrovval.

Diplomáciai pörgés

Donald Trump február 12-én, szerdán Vlagyimir Putyinnal egyeztetett telefonon.

Ennek jelentőségét az adta, hogy ezzel az Egyesült Államok feladta Oroszország elszigetelésének és „megbélyegzésének” politikáját

– amely tetszik vagy sem, az érdemi tárgyalásokhoz elkerülhetetlen lépés volt, amennyiben nem akarják megvárni, hogy bármely okból egyszer a jövőben hatalmi váltásra kerüljön sor Moszkvában, aminek nem látszanak jelei.

Ezt követően Trump Zelenszkijjel is beszélt telefonon. Ugyancsak szerdán Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter Kijevben találkozott Zelenszkij elnökkel, aminek az volt a célja, hogy egy gazdasági együttműködési megállapodás keretében új amerikai – gazdasági – érdekeltséget alakítsanak ki Ukrajna függetlenségének támogatásában, mégpedig az ország ásványkincsei, kiemelten ritkaföldfém-készletei amerikai hozzáférésének biztosítása érdekében.

A megállapodás tervezetet, amely a kérdéses erőforrások felét amerikai kézbe adta volna, Zelenszkij nem fogadta el helyben – hiszen egyelőre semmit nem  kapott cserébe, még az orosz–ukrán háború rendezésére vonatkozó politikai ígéreteket sem. Ez egy értékes kártyává válhat a kezében a leendő tárgyalásokon azzal a céllal, hogy az amerikaiak hangsúlyosabban képviseljék az ukrán érdekeket.

Zelenszkij Vance alelnökkel már Münchenben találkozott, akivel két alapvető célt kívánt rögzíteni: Ukrajna nélkül ne tárgyaljanak az ország sorsáról – azaz ne legyen orosz–amerikai kétoldalú megegyezés mindenki más feje felett –, és Ukrajna kapjon hiteles biztonsági garanciákat a lehetséges jövőbeli orosz katonai agresszió elkerülése érdekében.

Vance nyilvánosan nem köteleződött el egyik elvárás mellett sem, Keith Kellogg Ukrajnáért felelős különmegbízott pedig a héten, egyes hírek szerint február 20-án Kijevbe látogat, hogy a Vance–Zelenszkij megbeszélés szellemében tovább tárgyaljon.

Amerikai-orosz egyeztetés a szaúdiaknál

Az első amerikai–orosz találkozóra Szaúd-Arábiában kerül sor, hogy beindítsa a tárgyalási folyamatot. Ezen a – jelenleg kétoldalúnak tűnő – amerikai–orosz tárgyaláson Marco Rubio külügyminiszter mellett Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó és Steve Witkoff közel-keleti különmegbízott vesznek majd részt.

A szakértő szerint az elmúlt hét tanulságai meghatározóak lesznek az Európai Bizottság védelmi biztosának új Védelmi Fehér Könyvét illetően is, amit márciusban készülnek nyilvánosságra hozni.

Ez tartalmazhatja a védelmi kiadások növelését, az európai védelmi ipar megerősítését, az önállóbb műveleti képesség megteremtéséről, vagy végső soron az európai védelmi együttműködés további mélyítését. Ezen ügyek mentén:

• A Bizottság iránymutatása mintegy 500 milliárd euró értékű védelmi (ipari, innovációs és beszerzési) befektetést tart szükségesnek a következő 10 évben az EU-ban, amely szellemiségében tükrözi a Donald Trump által elvárt nagyobb anyagi ráfordítást.
• Támogatást kaphat az EU következő hétéves költségvetési ciklusára (2028-2034) betervezhető 100 milliárd eurós keret védelmi célokra, ami Andrius Kubilis védelmi biztos javaslata.
• Az EU elfogadhatja, hogy a védelmi kiadásokat nem számítja bele a költségvetési hiánycélba, azaz a 3 százalékos maastrichti kritériumokba – ahogy például Münchenben Olaf Scholz is jelezte, hogy a német védelmi költségvetés növelése csak akkor reális célkitűzés, ha ehhez figyelmen kívül hagyhatják az alkotmányba foglalt adósságféket (Schuldenbremse).