Kutatók megállapították, hogy – a kígyókhoz és a pókokhoz hasonlóan –  a cápák néha önvédelemből harapják meg az embert. A szakértők szerint sok esetben a harapás sokszor az emberi agresszióra adott válasz a cápák részéről – írja az Euronews.

Ezek a harapások egyszerűen a túlélési ösztön megnyilvánulásai, és a felelősséget nem szabad az állatra hárítani

– fogalmazta meg egy francia cápaszakértő és kutató.

Kapcsolódó

A cápatámadások ritkák, évente csak körülbelül 100 alkalommal fordulnak elő. Mindössze körülbelül 10 százalékuk halálos kimenetelű; statisztikailag nagyobb valószínűséggel veszthetjük el az életünket egy fűnyíró balesetben.

A kutatócsoport a Francia Polinéziában történt elmúlt 60 év szisztematikusan gyűjtött cápaharapási adatait használta fel. Olyan eseteket kerestek, amikor a cápák agresszív emberi cselekedetekre válaszul haraptak. Ezek általában – a „táplálkozási célú” harapásokkal ellentétben – felületes sebeket hagynak maguk után. Ez az olyan szárazföldi ragadozókhoz hasonlítható, mint a medvék és a nagytestű madarak, például a kazuárok által védekezésből elkövetett harapásai. 

Figyelembe kell vennünk, hogy a cápák nagyon óvatosak az emberekkel szemben, és általában félnek tőlük

– tette hozzá a kutató.

Amikor a cápák önvédelemből lecsapnak, előfordulhat, hogy aránytalan erőt alkalmaznak, és az eltervezett fenyegetésnél valójában nagyobb kárt okoznak.

Hogyan kerülhető el a cápaharapás?

A kutató szerint az embereknek távol kell tartaniuk magukat minden olyan tevékenységtől, amely agresszívnek tekinthető. Ide tartoznak a partra vetett cápák megsegítésére tett kísérletek is, amelyeket a nagy halak könnyen félreértelmezhetnek.

A cápák különböző fajtáinak ismerete is fontos. Egyes fajoknál, ha az ember csak behatol a területükre, az valószínűleg beindítja a túlélési ösztönüket.

A szakértők azt is hangsúlyozták, hogy a média kulcsszerepet játszik ebben a kialakult felfogásban. Hajlamos a cápákat agresszorként ábrázolni, még akkor is, ha az emberek kezdeményezik az interakciót.