A harci cselekmények csitulásával megkezdődtek a diplomáciai csatározások a világ vezető hatalmai között arról, ki milyen szerepet játszhat a háború utáni Irakban. George W. Bush közölte: az Egyesült Államok javasolni fogja a világszervezetben az Irakkal szembeni szankciók fokozatos feloldását. Jacques Chirac francia elnök erre reagálva tegnap közölte, kizárólag az ENSZ feladata annak meghatározása, milyen módon oldják fel a szankciókat. A kemény riposztot némileg enyhítendő azért hozzátette: Franciaország már rég szorgalmazta ezt a lépést. Egyes források szerint a kérdés nem csekély diplomáciai problémát jelent a háborút ellenző országok számára, hiszen a szankciók feloldása egy invázióval hatalomra juttatott kormány legitimálását jelentené. Az Európai Unió az athéni csúcstalálkozón tegnap elfogadott nyilatkozat szerint mindenesetre az ENSZ-nek központi, önmagának pedig jelentős szerepet szán Irak politikai és gazdasági újjáépítésében. A dokumentum hangsúlyozta, hogy mielőbb demokratikus kormányt kell alakítani Irakban, addig pedig az amerikai–brit haderő kötelessége a rend biztosítása. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára az Athénban 40 ország részvételével tartott Európai Konferencián a közrend helyreállításának és a humanitárius segítségnyújtásnak a fontosságát hangsúlyozta, és érezhetően igyekezett elkerülni az Egyesült Államokkal amúgy is feszült viszony kiélezését. Az USA továbbra is csak humanitárius segélyeket vár a világszervezettől, de nem akar beleszólást engedni sem az ENSZ-nek, sem másnak a háború utáni rendezésbe. A szankciókat, amelyek megtiltottak mindenfajta kereskedelmet Irakkal, 1990-ben vezették be, miután a bagdadi rezsim csapatai lerohanták Kuvaitot, és később is csak annyiban enyhítették, hogy szerény mennyiségű kőolaj exportját és annak ellenében élelmiszer és gyógyszer importját engedélyezték. Feloldásuk azt jelentené, hogy a világon a második legnagyobb olajtartalékkal rendelkező ország fokozatosan képessé válhat újjáépítésének finanszírozására. Irán máris közölte: nem fogja eltűrni, hogy Irak a szervezet által majdan megengedettnél több olajat dobjon piacra. Egyesek még azt is elképzelhetőnek tartják, hogy Irak ki fog lépni az OPEC-ből, hogy minél nagyobb exporttal minél nagyobb bevételhez jusson, ez viszont az olajárak összeomlásával fenyegetné a termelőket.