A világban dolgozók közel fele, 1,39 milliárd ember keres naponta két dollárnál kevesebbet. Az egy dollárnál kevesebbet keresők 550 millióan vannak, részarányuk pedig csaknem 20 százalék – derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tanulmányából, amely 2003-as adatokat tartalmaz. A százalékos arányok mind a két csoport esetében jelentősen csökkentek 1990 óta, de abszolút értelemben nőtt a szegények száma a világban. A „dolgozó szegénység” problémája által leginkább érintett régió a Szaharától délre fekvő afrikai térség, ahol a munkát végzők több mint háromnegyede keres két dollárnál kevesebbet, és az egydolláros határt is csak valamivel több mint 50 százalékuk lépi át. A statisztika szerint 2003-ban 185,9 millióan voltak munkanélküliek, ami világszinten 6,2 százalékos munkanélküli-rátának felel meg. A legmagasabb arányt a Közel-Keleten és Észak-Afrikában jegyezték fel, a legalacsonyabbat pedig Kelet-Ázsiában. A munkanélküliség mellett egyre inkább a nem megfelelő, azaz nem elég produktív munka a szegénység oka a világban. A munkahelyteremtés a szegénység elleni küzdelem egyik központi eleme, de nemcsak a munkahelyek száma, hanem azok minősége is fontos – derül ki a jelentésből, amely az igazságosabb globalizáció mellett is hitet tett. Az ENSZ célkitűzése az, hogy 2015-ig felére csökkenjen a szegények száma a világban. Az egy dollárnál kevesebbet keresők számának megfelezésére van esély, amennyiben a világ gazdasági növekedése 4,7 százalékos lesz, a családjukat napi két dollárnál kevesebből eltartók esetében azonban ez Kelet-Ázsián kívül nem reális. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint 1995 és 2005 között a világ éves átlagos gazdasági növekedése 5 százalékra tehető, a legszegényebbek számának megfelezéséhez pedig a bruttó hazai termék (GDP) kétszer gyorsabb bővülésére lenne szükség.