Új behálózási stratégiát eszelt ki az EU, amellyel megfékeznék Kínát és Oroszországot: négy ország behálózásán dolgozhat a felszín alatt az Európai Unió – értesült a Politico. Négy kulcsfontosságúnak tartott ország esetében tervezhetnek lépéseket tenni, hogy elszigeteljék Oroszországot, és elősegítsék Ukrajna felfegyverzését, továbbá korlátok közé szorítsák Kínát.

Ezek a bizonyos országok egyrészt olyan államok, amelyekre aktuálisan is partnerként tekint az EU, csak a tisztségviselők álláspontja szerint dolgozni kell azon, hogy ne közelítsenek a továbbiakban sem Oroszországhoz, sem Kínához. Másrészt olyan országok is bekerültek a kalapba, amelyek korábban partnerországoknak számítottak, ma már azonban nem kimondottan azok.

A négy behálózni kívánt ország:

  • Brazília;
  • Chile;
  • Nigéria;
  • és Kazahsztán.

Az uniós meggyőzési eszköztárban szerepelhetnek majd kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó ígéretek, energiaügyi, migrációs, vagy épp gazdasági fejlődésre irányuló ajánlatok.

Nagy a verseny a geopolitikai környezetben: nem kizárólag narratívák harca dúl, az ajánlatverseny is egyre élesebb. Javítani kell azon, amit felkínálunk a kapcsolat magasabb szintre emeléséhez

– olvasható a kiszivárgott dokumentumban.

A négy kiválasztott

A Politico cikke felhívja a figyelmet, hogy a négy ország, amellyel az EU szorosabbra fonná vagy felélesztené a partnerséget, mind olyan régióban található, ahol Kína és Oroszország is egyértelműen jelezte már igényét a befolyásra vagy éppen az ott található nyersanyagra. Brazília és Chile például gazdag utóbbiakban, Nigéria Nyugat-Afrika gazdasági erőműve, a közép-ázsiai Kazahsztánban pedig olaj és gáz található.

Brazíliában reményt keltő uniós szempontból, hogy a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro helyett idén már Luiz Inácio Lula da Silva ül az elnöki székben. „A jelenlegi brazil kormány hajlandóságot mutat arra, hogy szorosabbra fűzzük a partnerséget” – vélekednek az uniós tisztségviselők.

Ukrajnával kapcsolatban ugyanakkor úgy tűnik, hogy az aktuális brazil elnök is korábbi álláspontja felé hajlik. Luiz Inácio Lula da Silva egyértelműen elutasította Olaf Scholz német kancellár kérését, hogy támogassa fegyverekkel a megtámadott országot. A brazil államfő azonban azt vallja,

„ha az egyik fél nem akar harcolni, nem tudnak összecsapni a felek.”

A napokban arról beszélt Luiz Inácio Lula da Silva, hogy nem akar senkinek megfelelni Ukrajnával kapcsolatban. Uniós berkekben azonban aggasztónak tartják a nyilatkozatait. Azzal mindenesetre tisztában vannak Brüsszelben, hogy a brazil elöljárók szívéhez az út az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodás nyélbe ütésén át vezet.

Chilében szintén a közelmúltban lépett színre a baloldali Gabriel Boric. Az új elnök a környezetvédelmi törvények szigorítását ígérte, ebben pedig kapcsolódási pontot látnak az uniós hivatalnokok. Az elsődleges cél az lenne, hogy „csökkentsék az egyre növekvő kínai befolyást Chilében”.

Kazahsztán esetében arra törekedne Brüsszel, hogy Oroszország ne tudja rajtuk keresztül megkerülni a nemzetközi szankciókat. A dokumentum szerint az ázsiai ország meggyőzésében segíthet, ha több olajat exportálhat az uniós tagállamokba, valamint ha uniós szintű légi közlekedési megállapodást ajánl fel Brüsszel.

Ahogy Kazahsztánnak, úgy Nigériának is az állampolgárok megkönnyített uniós beutazása jelentené az egyik legnagyobb vonzerőt egy szorosabb együttműködésben. A behálózási stratégiáért felelős EU-s tisztviselők szerint ugyanakkor az lenne az igazán célravezető, ha a humanitárius és migrációs kapcsolatépítést a gazdasági kooperáció kiépítésével kombinálnák olyan területeken, mint például az energetikai beruházások, ahol Nigéria uniós pénzre pályázik.

Kína megosztó téma az unión belül

Miközben a most kiszivárgott „behálózási dokumentum” egyik kulcsfontosságú eleme, hogy vissza kell szorítani a globális szinten egyre terebélyesedő kínai befolyást, ezzel nem mindenki ért egyet a 17 tagállamon belül. Emmanuel Macron francia elnök például szentül hiszi, hogy Peking még felhasználható Moszkva meggyőzésére. Ezt az álláspontot képviselve utazott április elején Kínába, ráadásul magával vitte Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét is.

Átütő sikerre azonban valójában senki nem számított az utazással kapcsolatban. „Legalább elmondhatja, mikor hazajött, hogy minden megtettünk, beszéltünk vele. De senkinek nincsenek olyan illúziói, hogy néhány együtt töltött óra hatására Hszi már meg is gondolja magát” – mondta egy uniós diplomata még a látogatás előtt.

A uniós Kína-politikát illetően már így is megosztottak voltak a tagállamok, és úgy tűnik, a vélemények ahelyett, hogy közelednének egymáshoz, egyre csak távolodnak.

Emmanuel Macron francia elnök például nem tartja indokoltnak a 2021 tavaszán befagyasztott, Európai Unió és Kína között megkötni tervezett beruházási megállapodás ratifikációját addig, amíg érvényben vannak az uniós diplomatákkal és intézményekkel szemben bevezetett kínai szankciók. Olaf Scholz ellenben már engedékenyebb lenne ezzel kapcsolatban.