Az uniós hatóságok többször is elmulasztották megvédeni a befolyásos politikusok áldozatait, miközben az Európai Parlamentben a közömbösség kultúrája uralkodik – derült ki a POLITICO nagyszabású vizsgálatából.
A szemtanúk és az áldozatok őszintén beszéltek arról, hogy a zaklatások miatt öngyilkossági gondolatoktól, szorongástól és alváshiánytól szenvedtek.
Egyes bennfentesek szerint az uniós demokrácia központján belül a zaklatás mértéke jelentős növekedést mutat.
A személyzet fél a panaszok benyújtásától, mert az eljárás nagyon megterhelő az áldozatok számára
– mondta Marcel Kolaja, a cseh Kalózpárt európai parlamenti képviselője.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke is észlelte a problémát, így belső átdolgozást rendelt el, amelynek célja a zaklatási panaszok kezelésének gyors javítása. Miután azonban a reformra irányuló többszöri felszólítás nem ért célt, a kampányolók, az áldozatok és az érintett európai parlamenti képviselők most attól tartanak, hogy a szigorítást ismét elszalasztják.
A POLITICO vizsgálata, amely 37, a folyamatokat közvetlenül ismerő személlyel folytatott beszélgetésen alapult, számos, eddig ismeretlen oldalát feltárta az Európai Parlamentben történő zaklatásoknak.
Például azt, hogy a jelenlegi egy olyan eljárás, amely az áldozatok számára visszatetsző, a képviselők javára elfogult, és csak puha szankciókat eredményez a szabálysértésekért.
Ugyan nincs átlagos idő egy panasz feldolgozására, de így akár két évig is eltarthat egy zaklatási ügy lezárása, ami vészjósló lehet abból a szempontból, hogy csak 2019 és 2021 között a hatóságok 34 új szexuális vagy pszichológiai zaklatási ügyet nyitottak a parlamentben.
Roberta Metsola, a parlament elnöke idén két képviselővel szemben jelentett be szankciókat: a luxemburgi Monica Semedo a Renew képviselőcsoportból és a spanyol Mónica Silvana González a Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportból pszichés terrort alkalmaztak.
A POLITICO a vizsgálat során kilenc olyan dolgozóval beszélt, aki már átesett a zaklatás elleni eljárásokon vagy éppen azok közepén van: hét olyan volt tisztviselővel, akik állítólagos áldozatok voltak, de még nem tettek hivatalos panaszt, öt olyan személlyel, aki tanúja volt az állítólagos zaklatásnak, valamint 16 másik parlamenti tisztviselővel, asszisztenssel vagy képviselővel, akik részt vettek az eljárásokban vagy akiket tájékoztattak azokról.
A Parlamentről kialakult sötét kép egy mérgező munkahelyről szólt, amely nem vett tudomást arról, hogy a zaklatás elleni politikája nem megfelelő. Egyes esetekben az áldozatokat aktívan eltántorítják a panaszok benyújtásától, hogy ne sérüljön a parlament imázsa.
Szexuális zaklatás
Egész pályafutásom során szexuális zaklatással szembesültem a feletteseim részéről: fenékre csapásokkal, elmaradt előléptetésekkel, azért, mert bizonyos dolgokat visszautasítottam
– mondta egy volt dolgozó, aki nemrégiben mondott fel.
A folyamatot jól ismerők szerint a parlament zaklatásellenes eljárása az egyik fő oka annak, hogy kevés esetre derül fény.
A panaszkezelési eljárás szerint az áldozatok hivatalos panaszt nyújthatnak be a parlament humán erőforrás csapatához. Ha a HR elfogadhatónak ítéli az ügyet, akkor továbbíthatja azt a zaklatás elleni bizottsághoz. Ha ez a bizottság úgy dönt, hogy hivatalos vizsgálatot indít, akkor a bizottság tanúvallomásra hívja a politikust és az állítólagos áldozatokat, végül pedig tanácsot ad a parlament elnökének.
Az teljes folyamat gyakran hónapokig tart.
„Az eljáráson végigmenni kínzás” – mondta Semedo luxemburgi képviselő egyik korábbi asszisztense, akit az év elején másodszor is elmarasztaltak zaklatás miatt.
Elmondása szerint az összes szolgálat, amellyel az intézményeken belül kapcsolatba lépett, a tanácsadóktól a jogászokig azt javasolta neki, hogy a legjobb lenne, ha egyszerűen kilépne. Azonban így nem tudott volna munkanélküli segélyt igényelni, és egy olyan helyzetet kellett volna elviselnie, amelyről úgy vélte, hogy nem az ő hibájából alakult ki.
Mások úgy érezték, hogy saját jólétük érdekében nem volt más választásuk, mint kilépni a parlamentből, de ha az eljárás garantálta volna, hogy megvédi őket a bántalmazóiktól, maradtak volna.
– mondta egy déli uniós országból származó, az S&D képviselőcsoport egyik volt képviselőjének volt asszisztense. De miután minden alkalommal a magánélet megsértésével, tolakodó kérdésekkel és gyalázkodó vádakkal kellett szembenéznie, az asszisztens felmondott.
Csütörtökön a képviselők végül megszavazták a Parlament nőjogi bizottsága által készített jelentés jóváhagyását.