Nagy-Britannia és az Egyesült Államok pénteken megvitatták azokat a terveket, amelyek lehetővé tennék Kijev számára, hogy nyugatról szállított rakétákkal Oroszországon belüli célpontokat is támadhasson. Ez egyértelműen a Rubicon átlépését jelentené az ukrajnai háborúban.
A Nyugat elriasztására tett utolsó kísérletként Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtök este figyelmeztetett, hogy egy ilyen megállapodást egyenértékűnek tekintene azzal, hogy a NATO közvetlenül belép a háborúba. „Ez azt jelentené, hogy a NATO-országok, az Egyesült Államok és az európai országok Oroszország ellen harcolnak.”
A fenyegetés akkor hangzott el, amikor Keir Starmer brit miniszterelnök még úton volt Washingtonba a Joe Biden elnökkel folytatott megbeszélések előtt, amelyek témája a brit gyártmányú Storm Shadow cirkálórakéták esetleges ukrajnai bevetése volt orosz földön. „Moszkva kezdte ezt a konfliktust. Oroszország illegálisan megszállta Ukrajnát, és azonnal véget vethet ennek a konfliktusnak” – reagált a brit kormányfő a repülőgép fedélzetén újságíróknak nyilatkozva a Politico beszámolója szerint.
Nagyon kacifántos a mostani helyzet Ukrajnában
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő lapunk nyilatkozva kifejezetten nehéznek látja a mostani helyzetet: az elmúlt két és fél évben furcsa háborút folytatott Ukrajna, a katonai vezetők és elemzők pontosan látták, hogy mire lenne szüksége Kijevnek, ám ezeknek az eszközöknek vagy csak a töredéke érkezett meg, illetve a nyugati „húzd meg, ereszd meg” politika miatt csak később kaphatták meg azokat.
Igaz ez a Storm Shadow, az ATACMS és a HIMARS rendszerekre, vagy a Leopard harckocsikra, páncéltörőkre és az F-16 vadászgépekre is. Nagyon lassan születtek meg ezek a döntések, és ebből a szempontból Ukrajnának a legfájóbb időszak az idei év eleje volt, amikor a republikánusok döntése miatt közel tíz hónapot csúszott a támogatás.
„Az orosz fél, érzékelvén az ukrán védekezési képességek hiányát, ezt minden esetben ki is használta, amihez nyilván ilyen időszakban hatékony hozzájárul az is, hogy egy autoriter országban sokkal gyorsabb a döntési mechanizmus. Az ukrán határhoz közel eső útszakaszokon is simán képes volt az orosz sereg az eszközeit átcsoportosítani, ha arra volt szükség, hiszen semmilyen ukrán precíziós támadástól nem kellett tartania” – mondta az Economxnak Tarjányi Péter.
Ez az áldatlan állapot vezetett oda, hogy az ukrán katonai vezetés nyílt levelet írt Nagy-Britannia külügyminiszterének, amiben arra kértek lehetőséget, hogy a háborúzást tényleg annak elvei mentén, profi módon folytathassák.
Ebben elengedhetetlen Kijev számára az, hogy képesek legyenek nagy mélységben támadásokat végrehajtani Oroszország területén, ami nem néhány tíz kilométert jelent, hanem adott esetben kihasználva ezeknek a támadó eszközöknek a maximális hatótávolságát, több száz kilométert.
Biztonságpolitikai agyrém a bürokraták kívánalma
Tarjányi Péter szerint egészen elképesztő az a kérése a Nyugatnak, hogy listákat várnak Kijevtől arra vonatkozóan, hogy melyik orosz célpontokat támadnák meg. „Ez azért tragikomikus, mert az orosz titkosszolgálatok ezt a listát 1-2 órán belül leteszik a Kreml asztalára. Ez a bürokraták értelmezhetetlen háborús hozzáállása, amitől az összes katonai vezető haja égnek áll.”
Vlagyimir Putyin szerint ezek valóban veszélyes tervek, amelyek végrehajtását háborús felhívásként is értékelheti a NATO részéről. Ez azért is súlyos kijelentés, mert van bizonyos valóságtartalma. Mi az, amiben az oroszoknak igazuk lehet?
- Amikor a legmodernebb fegyverrendszereket átadta a Nyugat, lehetséges, hogy asszisztáltak ehhez brit és amerikai kiképzők is. Sőt, az sem kizárható, hogy egyes támadások végrehajtásában is aktív szerepet vállaltak.
- Ilyen távolságból végrehajtott precíziós támadásokra a mostani kiképzési rendszer miatt Ukrajna még jó ideig nem lesz képes. Tehát, ha Moszkva azt tapasztalja, hogy hirtelen megérkeznek azok a vezérlési lehetőségek (ATACMS vagy Storm Shadow esetében), amelyek ekkora távolságokat képesek áthidalni, azok csak amerikai vagy brit katonák irányításával valósulhatnak meg.
Moszkva erre a fenyegetésre különböző proxy háborúk erőteljes megsegítésével reagálhat, fejlettebb orosz támadó technológiák átadásával a husziknak vagy a Hezbollahnak a Közel-Keleten. Erre sokkal nagyobb az esély, mint a NATO-val szembeni közvetlen hadviselésre.
Kelet-Ukrajnában hatalmas szükségük volna a honvédőknek a fejlett nyugati haditechnikára. A NATO országok a támogatás megadása kapcsán nem képviseltek azonos álláspontot, hiszen az eszkalációs veszélyt máshogy látják. Ez a fontos döntés ezért el is lett napolva szeptember 27-ig, ami furcsa módon összecsengett Zelenszkij két bejelentésével. Az ukrán elnök egyrészről bejelentett egy győzelmi tervet, másrészről pedig egy béketervet, amit egyszerre szeretne prezentálni Joe Bidennek, Donald Trumpnak és Kamala Harris-nek.
A béketerv fontos eleme, hogy a békekötés után azonnal beléphessen a NATO-ba Ukrajna, ami által a biztonságuk a jövőben szavatolva lesz. Ha ez a terv napvilágot lát, az Moszkva számára a háború folytatását jelenti, hiszen ők ezt casus bellinek fogják értelmezni. Ebből is látszik, hogy mindenki beszél a békéről, de békét kötni senki sem akar
– mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint a nyugati elemzők sok esetben elkövetik azt a hibát, hogy csak Oroszország gyártási kapacitásait veszik figyelembe, holott e mellé oda kellene rakni Észak-Korea lőszergyártását, valamint Irán dróntechnológiáját és ballisztikus rakétagyártási kapacitását is, hiszen az ukránok ezekkel egytől-egyig találkoznak a fronton. Mindezek mellett az oroszoknak Kína is átad precíziós gyártási technikákat és drónokat. Mindezekre a teszetosza nyugati hozzáállás egyelőre nem képes érdemi válaszokat adni.
A Kelet álma a Nyugat alkonya
Nagyon fontosak a Rheinmetall fejlesztései, amelyek keretében gyárakat építenek Ukrajnában, de ezek még nincsenek készen, és ebből fakadóan nem gyártanak. Tarjányi Péter szerint
egy kifárasztásos stratégia mentén a Kelet rejtetten, de több területen is proxy háborúban támadja a Nyugatot. Izrael ugyanennek a stratégiának a célpontja, ahol a tartalékosok nem tudnak dolgozni közel egy éve. Emiatt a zsidó állam gazdasági nehézségekkel szembesül.
Ezért is veszélyes azt hallani egyes politikusoktól, hogy „együttműködünk a Kelettel”, mert ez a másik fél részéről nem tűnik kívánatosnak. Hatalmas változást hoz majd a Közel-Keleten, hogy Irán öt éven belül atomfegyverrel fog rendelkezni, amelyhez jelentős segítséget kap az oroszoktól. Ezt a folyamatot a Nyugat már csak lassítani képes, megállítani biztosan nem.
Informatikai kifejezéssel élve a mostani helyzet ahhoz hasonlatos, mintha a nyugati világ különböző hadszíntereken egy folyamatos és átgondolt túlterheléses támadás alatt állna.
Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea és Belarusz szövetsége már nem pusztán gazdasági-harcászati jellegű, hanem egy katonai doktrínát követő tömb, amely célul tűzte ki, hogy az elkövetkező évtizedekben a Nyugatot letaszítsa több száz éves hegemón szerepéből, és átvegye a hatalmat a világpolitikában.
Jöhet a Storm Shadow és az ATACMS?
Nyugati katonai szakértők szerint a kétórás washingtoni csúcstalálkozón a brit fegyverekre vonatkozóan elfogadott irányelvek ezután megnyitnák az utat az ukránok előtt is, hogy az Egyesült Államok által szállított ATACMS (taktikai ballisztikus rakétarendszer) rakétákat lőjenek ki repülőterekre és katonai támaszpontokra mélyen Oroszország belsejében.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt sugallta, hogy Keir Starmer és Joe Biden találkozója csupán formalitás volt, és az alku már megköttetett, de fogadkozott, hogy Oroszország válasza „megfelelő lesz”.
Ukrajna amerikai szövetségesei régóta ellenállnak annak, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök zöld utat adjon a nagy hatótávolságú ballisztikai eszközök bevetésére Oroszországon belüli célpontok ellen, attól tartva, hogy Moszkva ezután a háborút úgy eszkalálhatja, hogy megtorló csapást mér egy NATO-n belüli célpontra, például a lengyelországi Rzeszów városában lévő kritikus fegyverellátási központra.
A háború dinamikájának drámai változása
Az Oroszországba irányuló nagy mennyiségű iráni rakétaszállítmánynak köszönhetően a hadakozás dinamikája most drámaian megváltozott. Ezek a fegyverek a brit hatóságok szerint kritikus tűzerőt fognak nyújtani Putyinnak, miközben hadserege a stratégiai fontosságú Pokrovszk városában történő előrenyomulásával kiterjeszti a hatalmát Kelet-Ukrajnában.
A pénteki washingtoni csúcstalálkozó a nyugati szövetségesek közötti egyhetes intenzív diplomáciai munka csúcspontja volt. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a keddi és a szerdai napot brit és ukrán kollégáival folytatott tárgyalásokkal töltötte.
Most már tényleg a diplomáciai tárgyalások utolsó kemény métereinél tartunk
– mondta egy brit kormánytisztviselő, aki névtelenségbe burkolózott, hogy bizalmas kérdésekről is beszélhessen. Egy másik tisztviselő azt reméli, hogy a megállapodást megerősítik majd az ENSZ Közgyűlésen még ebben a hónapban, amikor a világ vezetői, köztük Joe Biden és Keir Starmer New Yorkban üléseznek.
Ez a megállapodás önmagában nem változtatja meg a háború menetét, de egyre nyitottabbak Ukrajna követelésére, hiszen ez állíthatná meg az orosz térnyerést a keleti fronton. Nagy-Britannia már az előző konzervatív kormány idején hasonlóan vélekedett, amikor David Cameron akkori külügyminiszter azt mondta, hogy Ukrajnának „megvan az a joga”, hogy Oroszországon belüli célpontokat is támadjon.
Washington eddig azonban ellenállt, hiszen aggódott az eszkaláció veszélye miatt. A nyugati gondolkodásmódot azonban megváltoztatták azok az egyértelmű leleplezések, amelyek után kiderült, hogy Irán ballisztikus rakétákat kezdett szállítani Oroszországnak.
A vita most azon folyik, hogy Ukrajna milyen célpontokat támadhat Oroszországon belül, és mennyire mélyen. Washingtonban aggódnak, hogy mindez belerángatja az Egyesült Államokat is a háborús tervezésbe, amibe viszont nem akarnak belekeveredni. Egy Biden-kormányzati tisztviselő elmondta, hogy bár az iráni rakéták szállítása aggasztó, de nem ez irányította a döntéshozatalt Washingtonban a nagy hatótávolságú rakéták Ukrajnába küldéséről, hiszen az már jó ideje tervben volt.
Az amerikai kormányzat mégis megjegyezte, hogy az ukrajnai háborús fenyegetések folyamatosan nőnek. John Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági kommunikációs tanácsadója hétfőn általánosságban beszélt az ukrajnai háború helyzetéről: „A biztonsági környezet ténylegesen megváltozott, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy Kijev meg tudja védeni magát”.
A megtorlások hatósugarában
Volodimir Zelenszkij folyamatosan sürgette, hogy engedélyezzék a nagy hatótávolságú rakéták használatát a határon túli repülőterek, rakétaindító állomások, a parancsnoki és irányító központok támadására, azzal érvelve, hogy a meglévő korlátozások miatt a Kreml szabadon „vadászhat” az ukrán erőkre anélkül, hogy megtorlástól kellene tartania.
A balti országok vezetői támogatták felhívásait, és ragaszkodtak ahhoz, hogy Washington eszkalációtól való félelmei alaptalanok. Mindazonáltal az elvárás az, hogy a nagy hatótávolságú rakéták használatáról szóló bármilyen megállapodás továbbra is egyértelmű korlátozásokat tartalmazzon azokra a típusú orosz célpontokra vonatkozóan, amelyeket Ukrajna eltalálhat.
Az ukrán elnök csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy a döntés további késlekedése lehetővé tenné Moszkvának, hogy „ezeket a katonai célpontokat mélyebbre helyezze át Oroszország területére”. Zelenszkij elnök ragaszkodott ahhoz is, hogy bármilyen brit-amerikai megállapodásnak valós katonai jelentősége legyen:
Ha a partnerekre vonatkozó korlátozásokat feloldják, nagyon szeretném, ha ez Ukrajna győzelmét szolgáló stratégia lenne, nem pedig csak egy politikai termék.
Több bonyodalom is felmerül annak engedélyezésével kapcsolatban, hogy az ukránok Storm Shadow cirkálórakétákkal Oroszországon belüli célpontokat vegyenek célba:
- a rakétánkénti igen magas költségek;
- valamint az a tény, hogy a mellettük használt katonai rendszerek közül több is amerikai gyártmányú.
Tágabb értelemben az amerikai tisztviselők már régóta aggódnak amiatt, hogy az eszkaláció kockázata meghaladja majd a katonai előnyöket.
Irán megváltoztatja a háborús kalkulációt?
London és Washington válasza erre az, hogy minden eszkalációs veszélyt egyértelműen Teherán nyakába varrnak, amiért ballisztikus rakétákat szállít Moszkvának. David Lammy brit külügyminiszter szerdán Anthony Blinkennel közös kijevi látogatásán azt mondta:
a valódi eszkaláció előidézője itt Vlagyimir Putyin, aki az iráni rakétaszállítmányokat megrendelte.
A 150 kilogrammos robbanófejjel felszerelt iráni rakéták sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek Ukrajnára, mint az Irán által korábban Oroszországnak eladott Shahed drónok. Az iráni rakéták ugyan kevésbé pontosak, mint a cirkálórakéták, de akár 3200 kilométer/órás sebességgel közelíthetik meg a célpontjukat, és nehéz őket kilőni.
Anthony Blinken, aki szerdán ugyancsak Kijevben járt, azt hangsúlyozta, hogy az eszkaláció kockázata „nem az egyetlen tényező” a döntés meghozatalában. Matthew Savill, a londoni székhelyű RUSI védelmi agytröszt katonai szolgálatokért felelős igazgatója szerint a szövetségesek nagy hatótávolságú rakétákhoz nyújtott támogatása Kijev számára „a támogatás és az akaraterő próbája. Elrettenti-e a Nyugatot az orosz retorika vagy sem? Az ilyen kötelezettségvállalástól való vonakodás eddig a nukleáris eszkaláció és a nemzetközi partnerekkel szembeni visszaütés kockázata körül összpontosult."
Ugyanakkor az oroszok már egy éve úgy beszélnek, mintha már ténylegesen háborúban állnának az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával
– mutatott rá Matthew Savill.
A RUSI igazgatója szerint a Storm Shadow rakétáknak taktikai szempontból korlátozott hatása lesz Oroszországon belül, de a használatuk segíthet az amerikaiak által szállított ATACMS-eket bevetni. Az ilyen csapások megmutatnák az orosz légvédelem gyenge pontjait, ami az ukrán drónok átjutási képességét növelhetné. A pénteki találkozó fő fókusza az volt, hogyan alakulhat 2025 folyamán az ukrajnai háború. London azt reméli, hogy a kijevi erők szélesebb stratégiát tudnak majd felmutatni jövőre, amely túlmutat a „hősies harci zónákon”.